Látott már valaki ütőképes tüntetést korrupciós ügy miatt? Devizahitel miatt? Négyesmetró miatt? Hiányos vagyonnyilatkozat miatt? Láthatóan lopásra hozott törvény miatt? Csóró melósból évek alatt milliárdossá váló strómanok miatt? Ugye, hogy nem. Magyarországon a korrupciós ügyek annyira érdektelenek, hogy szinte még hírt adni is felesleges róluk, mert el sem olvassák.
Mert a magyar embert egyszerűen nem zavarja a korrupció.
Nem érdekli, hogy kik, honnan, és mennyit lopnak. Nem érdekli, mit jelent lopni, és nem látja, valamint nem is akarja látni, hogy az a pénz honnan hiányzik. Azt sem érti, hogy az a pénz most tényleg az ő pénze-e, vagy sem, hiszen a „közöst” és a „senkiét” csak egy hajszál választja el egymástól. Ezért lesz az ember mérgesebb, ha a pulton felejtett százasát elrakja valaki, mintha egyhavi adózását rendszeresen lenyúlva építenek villát maguknak az „öltönyösök” ahelyett, hogy kórházat fejlesztenének belőle, ahol aztán kigyógyítják őt betegségéből.
Persze, mindenki le tudja írni internetes kommentekben, hogy hány embert kéne felkötni, és melyik fára azért, mert lopott. De az összes ilyen komment hazugság, demagógia, közhelyhalmaz. Nem több, mint a társadalmi normáknak való színlelt elégtétel. Az asztal fölött tett szemforgatás, a lopással vádolás megáll a szavak elfelejthető, érdektelen szintjén.
Kevés mondást utálok jobban, mint, hogy „ezért tart itt ez az ország”. De valójában tényleg ezért nincsen sem tömegtüntetés, sem tömegzavargás, se semmi, ami a társadalmi immunreakció minimális meglétét is képes lenne kimutatni.
Itt még ötven munkanélküli embernél nagyobb tömeget megmozgató tüntetésre sem telik. Eközben Bukarestben a kormány elvesztette kontrollját a tömegtüntetések felett. Tehát van hely, ahol ez korántsem így működik.
A magyar embereknek már csak szimbolikus tettekre van erejük. Csíki sör, internetadó: a hétköznapi lét- és nemzetfenntartást közel sem veszélyeztető ügyek, amiket könnyű megérteni, átvenni, majd lázadni ellenük. Tegyük hozzá, hogy teljesen jogosan. De azt is jegyezzük meg, hogy ez csak egy kezdőcsomag kisegítős másodikosoknak.
Amíg a legpofátlanabb törvényeket, semmiből érkező hirtelen meggazdagodásokat, cinikus nyilatkozatokat nem követik a lesajnálhatónál érdemlegesebb társadalmi következmények, addig felesleges bárkit is okolni saját- és társaink hétköznapi sanyarúságáért: a dolgozói szegénységért, a szociális Trianonért, az igazságérzet perverz megerőszakolásáért.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
