A bushcraft, vagy ahogy magyarra fordítva szokták használni, a „bozótmívelés” valójában azt mutatja meg, hogy hogyan lehet boldogulni a természetben. Különböző természeti technikáknak és praktikáknak az elsajátítását, gyakorlását és alkalmazását jelenti. Több, mint a túlélés, igazából azt mondhatjuk, hogy valahol utána kezdődik. Magyarországon a legnagyobb szaktekintély Gyuricza László „Papica”, akinek videóit tízezrek nézik meg, népszerű oktatásokat szervez, könyvet ad ki, a közösségének pedig virtuális piacot szervez. Ezeken felül foglalkozik a társadalmi összeomlás kérdéskörével is, azzal, hogy a modern civilizációk mennyire sérülékenyek, és ez a sérülékenység a hazai, magyar infrastruktúrára mennyire jellemző. Interjúnkban ezekről is kérdeztük.
– Pontosan mi az, ami megkülönbözteti a bushcraftot a túléléstől?
– A bushcraft az, ami a túlélés után következik, nem csupán megússza az ember azt a természeti helyzetet, ami a jelenben nem áll közel a mindennapjainkhoz, hanem alkalmazkodik a környezetéhez és boldogul benne. Akár hónapokig, egy 17. századbeli szinten. A túlélés manapság egy olyan divat, ami már-már extrémsport szinten van, a bushcraft pedig egy olyan tartalmas hobbi, ami képes feledtetni a stresszes hétköznapokat igen tartalmas tevékenységekkel. Aki kellően elmélyed benne az valóban képes lehet olyan szinten boldogulni, amely akár függetlenítheti is őt egy időre a modern világtól.
– A nemrég megjelent Bushcraft – Túlélés, természeti életmód című könyvön Makrai Tibor „Ales” neve mellett látható a tiéd is. Hogyan jött az ötlet, hogy te leszel az elhunyt, mára már a közegében legendássá vált „Ales” könyvének befejezője?
– Tavaly nyáron keresett meg a Szalay könyvkiadó egyik szerkesztője (Szabó Zsolt), hogy nála van Ales kézirata, és szeretné, ha segítenék befejezni. Elküldte a nyersanyagot, amire első körben azt mondtam, hogy ez bizony nekem túl sok, majd többszöri telefonos egyeztetés után elvállaltam. Fontosnak tartottam már az elején, hogy színes legyen, hogy fotókkal illusztráljunk mindent, hogy hacsak lehet, akkor kemény fedeles legyen és amennyire lehetséges, olcsó. Nagy szerencsém volt a szerkesztővel, mert hasonlóan láttuk a jövőbeli könyvet, így ő is ezt tudta képviselni a kiadónál. Zsolt ötlete volt a QR kódos videóintegrálás is (a könyvben helyenként okostelefonnal leolvasható QR kód látható, amelyet beolvasva a leírát technikát videón is meg tudjuk tekinteni – a szerk.), ami tudtommal világszinten egyedi a túlélőkönyvekben, továbbá az ő „bulldog hozzáállásának” is köszönhető a végeredmény, amire remélem, hogy Ales is büszke lenne.
Makrai Tibor alezredes volt az első Magyarországon, aki a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolai Karán a katonai túlélést tanagyagszerűen oktatta. Ejtőernyős alezredesként vonult nyugállományba, szerepelt egy népszerű reality show-ban is mint túlélést oktató szakember.
– Pár hónappal ezelőtt indult a tulelopiac.hu, mi a cél ezzel az hirdetőfelülettel, miért gondoltad úgy, hogy kell egy ilyen virtuális piac?
– Nemzetközi szinten már megtörtént az a bushcraft hobbi körül, ami jelenleg Magyarországon zajlik. A hobbikörök környezetében felütötték a fejüket olyan üzleti csoportok, amelyek ebből az eszköz és ruházat tekintetében kiaknázatlan területből nyerészkedtek/nek. Nincs is ezzel semmi gond mindaddig, amíg az adott bolt (akár valódi, akár webshop) a tisztességes kereskedelemmel foglalkozik, amelyben van a vevő és van a kereskedő, de sajnos ez nem ennyire egyszerű. Manapság úgy a Facebooknak, mint más közösségi oldalaknak köszönhetően a kereskedői kör beszivárog a hobbikörbe, esetenként személyes (akár baráti) kapcsolatok is kialakulnak, és így már sokszor üzleti stratégiával építi a jelenben azt az üzleti kört, amelyet barátinak gondolnak. Erre reagálva készíttettem el a Túlélő Piacot, ami gyakorlatilag egy olyan kereskedelmi felület amelyet bármely magánszemély ingyenesen használhat, nyugodtan kereskedhet rajta úgy, mintha lenne egy saját webshopja, annyi különbséggel, hogy nem kell nagy árukészletet fenntartania. Volt egy olyan elképzelésem, hogy segítek a magyar késkészítőknek a közvetlen – közvetítő nélküli – kereskedelemben, de ezt sajnos a jelen üzleti érdekek felülírták. A lényeg, hogy akinek van valami kézműves terméke ehhez kapcsolódóan (kézzel készült hátizsák, szerszám, eszköz stb.), az meg tudja hirdetni, ne kelljen közvetítőket, boltokat felkeresnie.
– Mit jelent számodra a proaktív gondolkozás, amire annyiszor hivatkozol?
– Egyszerűen annyit, hogy átgondolom: „mit fogok akkor csinálni, ha”, és a „ha” kifejezést megtöltöm tartalommal. Kicsiben, sötétben minden lineáris, de amennyiben megtöltjük a sötétséget fénnyel, és hosszabb időben, nagyobb térben gondolkodunk, úgy ráébred az ember, hogy sokkal reo-interlineárisabb, mint azt először gondolta volna. Emberi nyelvre lefordítva, az ördög a részletekben rejlik, és amennyiben hiányzik úgy az elméleti, mint a gyakorlati alapozás, úgy a proaktív gondolkozásnak igen egyszerű akadályai lesznek. Tanulni, tapasztalni és ezeknek függvényében felkészülni a lehetőségekre.
– Van-e esély szerinted bárminemű társadalmi összeomlásra belátható időn belül? Milyen jeleket vélsz felfedezni?
– Természetesen van, sőt! Volt is már Magyarországon olyan törekvés, ami ilyen összeomláshoz vezethetett volna. A jelen világpolitika eseményei sajnos olyan irányba mutatnak, mely számunkra semmiképp nem jók. Már csak az a kérdés, hogy közvetlenül fog minket érinteni, avagy csupán gazdasági kihatással lesz ránk nézve negatív. Rengeteg jel van, ahogy – ebben a kontextusban – pozitív ellenérdek szintén. Ez a játszmahalmaz nem kizárólag Magyarországra értendő, viszont mindenképp kihatással van/lesz ránk nézve. Olyan helyzetbe sodródunk több okból kifolyólag is, amelyben talán a kisebbik rosszban reménykedhetünk. Haderő-összevonások, iszonyatos migrációs nyomás Európán, a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság gazdaság társulása – a szerk.) erősödése és ezzel párhuzamosan az egypólusú világrend felbomlása, de még sorolhatnám. A jelen negatív előjelei egyre szélesebb körben ismertek, és mivel a jövő pozitív irányú változására még olyan szükségszerű döntés tekintetében sincs konszenzus, mint az uniós határok védelme, sajnos nincsenek illúzióim afelől, hogy ez bizony szervezett és tervezett folyamat.
– Egy átlagember mit tud tenni, hogyan tud felkészülni egy esetleges infrastrukturális összeomlásra?
– Első körben át kell gondolnia, hogy mi az az infrastruktúra. Ezután azt, hogy milyen kihatással lehet annak megszűnése a jelenlegi életterére. Amennyiben belátja azt, hogy ez bizony nem csak a közvetlen mikrokörnyezetét, hanem a szomszédságot is negatívan változtathatja meg, úgy gondolkodjon el azon:
mit fog enni,
mit fog inni,
mivel fog fűteni, világítani,
hova teszi a fekáliát,
miként védi meg magát, otthonát, családját,
honnan szerez hiteles információkat,
és mit csinál akkor, ha ez az állapot tartósan fennmarad. (És még sorolhatnám…)
Ezek után amennyiben úgy látja, hogy nem tud még elméleti szinten sem válaszolni magának ezekre az egyszerű kérdésekre, úgy addig, amíg van lehetősége, tervezze, szervezze, tanulja meg azt, amire szüksége lehet egy ilyen helyzetben.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
