A kollektív bűnösség elve alapján meghurcolt orosz emberek mellett állt ki beszédében Szakács Árpád a Mi Hazánk NATO-ellenes tüntetésén. Az újságíró-publicista a magyar értelmiség árulását tartotta a jelenkor legnagyobb tragédiájának. Szerinte a kovidizmus hazugságáradata nem tudta volna legyűrni a magyar társadalmat, ha az értelmiség nem adja el a lelkét és nem vállal cinkosságot a globális világ hazai politikai helytartóival. Szakács Árpád beszédének középpontjába a szabadságot helyezte és mások mellett a világhírű Szepes Mária írót idézve a szabadságért való küzdelem jelentőségét emelte ki. Hangsúlyozta: aki a szabadságáért akar küzdeni, az a jövőben mindenhol készpénzzel fizessen és ne vásároljon multinál. Az alábbiakban az Erdély.ma főmunkatársának teljes beszédét közöljük.
A fiatal államtitkár a választási kampánykörút alkalmával egy eldugott, Isten háta mögötti baranyai faluba látogatott el a stábjával. Az egész település kivonult a köszöntésére, mert nem akárki volt a vendég, hanem a falujuk szülötte, aki igen magas pozícióba került. Az államtitkár hosszú kortesbeszédet tartott arról, hogy mindenkinek a kormányra kell szavaznia, mert csak és kizárólag ők képviselik a nemzeti, a keresztény értékeket, mindenki más nemzetáruló himpellér. Majd hozzátette: nem lehet visszatérni a régi sötét időkhöz, mert még a ló is tudja, hogy előre kell menni, nem hátra, a jó paradicsom pedig piros, nem sárga.
A település lakói illedelmesen megtapsolták a bölcsességeket. Ezután az államtitkár a következő felhívással állt elő:
– Kedves falustársaim, én is innen származom! Nálam jobban senki nem érzi át a ti problémáitokat! Mondjatok három olyan dolgot, ami hiányzik a településről, és én nemzeti-keresztény-konzervatív hazafias becsületszavamat adom arra, hogy teljesíteni fogom!
A település elöljárói az első sorban toporogtak. Majd az egyik azt mondta:
– Államtitkár úr, látja itt nem történt semmi 30 éve, az utak szinte járhatatlanok, a problémáink ugyanazok, de nem hibáztatjuk sem magát, sem a kormányt. Nincsenek nagy igényeink sem, három helyett csak kettő dolgot emelnénk ki, ami nagyon hiányzik a településről. Mi csak ebben kérünk segítséget, és egyik sem kerül sok pénzbe.
– Na, mondja, mi az, hadd halljam! – fordult pökhendien az államtitkár a településvezető felé.
– 30 éve nincs a településen orvos, mindig 15-20 kilométerre kell utazzunk emiatt. Csak egy orvost szeretnénk a településre, rendelőnk az van.
– Ó, mi sem egyszerűbb! De hogy lássák milyen nemzeti-keresztény-konzervatív kormányuk van maguknak, és hogy mennyire szívünkön viseljük az önök sorsát, ezt a gondjukat most itt azonnal megoldom! Itt az önök színe előtt felhívom az emberi erőforrások miniszterét.
Majd gyorsan elővette a mobilját, tárcsázott és mindenkinek a füle hallatára elkezdett beszélni a miniszterrel.
– Szia Uram! Itt vagyok a szülőfalumban kampánykörúton. Itt mindenki ránk szavaz! De kellene ide egy orvos, meg tudod oldani? Rendben, átadom. – Majd a sokasághoz fordult. – Látták és hallották, itt, önök előtt beszéltem az emberi erőforrások miniszterével, aki mindannyiuknak jó egészséget kíván és most rajtam keresztül az üzente önöknek, hogy a problémájuk meg is van oldva, azonnal intézkedik. Na látják, így megy ez, nem is tudom, miért nem szóltak hamarabb! Viszont egy hét múlva ne felejtsenek el majd a kormányra szavazni. Tehát az egyik problémát megoldottuk. Mi a másik dolog, ami itt nincs?
Zavart tekintettel állnak az elöljárók az államtitkár előtt a sokaság élén, majd az egyik nyögve kimondja:
– Térerő – államtitkár úr… Innen nem lehet telefonálni, mert itt nincs térerő!
Hölgyeim és Uraim!
Minden kornak megvannak a saját maga viccei. A mentális túlélésnek sokszor egyetlen módja van: ha humort tudunk kovácsolni az elviselhetetlen egyhangúságból, a reménytelenségből, a kilátástalanságból, a ránk zúduló hazugságáradatból. Aztán az is igaz, hogy a humor olyan a hatalom számára, mint a jégeső. A hatalom abban a pillanatban elpusztul, amikor a többség kineveti. A humor útján válik mindenki számára láthatóvá az is, hogy süket a meztelen király.
Hölgyeim és Uraim!
Ha az elmúlt két év mérlege alapján két dolgot ki kellene emelnünk, ami nagyon hiányzott az életünkből: az egyik a szabadság, a másik pedig az igazság. Két olyan alapérték, amely nélkül a demokrácia elképzelhetetlen.
Két olyan alapérték, amelyet a demokráciának nevezett világunkban a legjobban üldöztek a polgári demokraták.
Mert ma már oda jutottunk, hogy a keresztény nemzeti kurzus úgy véli, hogy a demokráciát a legjobban a szólás és a véleménynyilvánítás szabadsága veszélyezteti.
Az elmúlt két évben megismerhettük a rendszer igazi arcát, azt a gátlástalan, hazug torzót, amit keresztény-konzervatív jelszavakból szőtt magyar nemzeti lepellel fedtek el.
Gyűlöletet hirdettek oltott és oltatlan között, zsarolással és kényszerítéssel tömegeket vettek rá arra, hogy beoltassák magukat egy kísérleti szerrel, aminek titkosak a szerződései, amiért senki semmilyen felelősséget nem vállal, és mindent megtettek a szólás és a véleménynyilvánítás szabadságának megszüntetéséért és azoknak a szakmai hangoknak az elhallgattatásáért, amelyek arra figyelmeztettek, az oltás veszélyes, a gyerekekre különösen. A fősodratú médiáikból mindenkit kizártak, aki nem az ideológiák feletti ideológia, a kovidizmus hívének számított.
Megpróbálták nevetségessé tenni az igazságot és a szabadságot.
Hölgyeim és Uraim!
A történelem során soha semmi nem követelt annyi áldozatot, mint a szabadságért folyó küzdelem. Az emberi szabadság felszámolására minden korszakban kísérletet tettek. A leghazugabb az 1789-es francia forradalom volt, amely a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszava alatt a legkegyetlenebb terrorállamot hozta létre, majd szellemi örököseik a bolsevizmusban, a kommunizmusban vitték tovább a kitűzött célt.
Minden korszak történelme korábban egymásra rakódott események végeredménye. Soha semmi nem történik ok nélkül, soha semmilyen társadalmi változás nem véletlenszerű folyamat eredménye. Ha nem értjük meg, ha nem ismerjük meg az okokat, amelyek a mi életünket, az elődeink sorsát befolyásolták, akkor a mai világunkról is csak hamis képünk lehet, a jövőnk pedig ugyancsak a hazugságra épül.
A hazugságban élő ember a legkönnyebben irányítható és manipulálható, hiszen az iránytűje mindig arra fordul, amerre néz az, aki tartja. Azt hiszi jó irányba megy, holott csak bolyong a ködben.
A hazugságban élő ember már nem tart igényt a szabadságra sem, hiszen azt értelmezni sem tudja. Egyszer egy amerikai professzor azt mondta: „Ahhoz, hogy szabad légy, először meg kell tanulnod gondolkodni. A szabadságot sokféleképpen kell kiharcolni és megőrizni, de ha először nem tudod, hogyan kell gondolkodni, akkor fel sem tudod fogni, mikor veszik el először a szabadságodat. Ahhoz, hogy egy nép szabad legyen és szabad maradjon, mindenkinek fel kell ismernie, hogy önálló gondolkodásra képes egyén, és meg kell tanulnia minden témában kritikusan gondolkodni.”
Szepes Mária, a világirodalmi jelentőségű magyar író, arra hívta fel a figyelmet, hogy „A kritika nélkül lelkesedő ember olyan, mint a részeg, aki fényes nappal az utcán celebrálja obszcén rituáléit. S aki józanul rápillant tudja, hogy örömünnepe holnap a csömör hamvazószerdájává válik.”
Hölgyeim és Uram!
A gondolkodás lényeglátást feltételez. Azt, hogy térben és időben az adott területen egy nagy síkon valaki képes értelmezni az egész folyamatot. Aki csak egy részét látja, az csak békaperspektívából képes érzékelni a valóságot.
Hölgyeim és Uram!
Egy nép, egy nemzet soha nem akkor kerül válságba, amikor az ellenség legyőzi, hanem akkor, amikor elárulják a vezetői, elárulja az értelmisége.
A Trianon előtti évtizedekben nem Károlyi Mihály és Kun Béla volt a legnagyobb áruló, hanem az a nemesség, amelyik hagyta a folyamatokat kibontakozni.
Jelenkorunk elmúlt két évének hazugságáradata nem tudta volna legyűrni a magyar társadalmat, ha az értelmiség nem vállal cinkosságot a globális világ hazai politikai helytartóival.
Ez a magára hagyott népünk tragédiája.
A hatalom, a rendszer rájött arra, hogy ha valakit el akarsz hallgattatni, akkor fizesd meg.
A mai értelmiség kitartottként finanszírozójának kénye kedve szerint teljesíti a kívánságait, ha kell hallgat, ha kell hazudik.
Pedig ők aztán tudhatnánk a lényeget, azt, hogy a pénz nem tanít meg gondolkodni, hanem csak még több önzésre és megalkuvásra késztet.
Ez az értelmiség nem gondolkodik, hanem adminisztrál. Önmaga szükségességét, önmaga létét adminisztrálja, de értéket már nem tud teremteni.
Semmilyen rizikót, kockázatot nem vállal, kényelmesen elvan abban a medencében, ami már tele van fekáliával, de a benne ülők elhitetik magukkal, hogy gyógyvízben ücsörögnek.
A magyar értelmiség pártállástól függetlenül hallgatott, amikor a kovidizmus nevében gyűlöletet hirdetett a politika, hallgatott, amikor az oltás miatt másodrangú állampolgárként kezelték az embereket, amikor alapvető emberi jogokat vettek el, és nem szólal fel a gyalázatos Budaházy-ítélet miatt sem.
És hallgat most is, amikor a kollektív bűnösség elve alapján gyalázatos módon lépnek fel azon orosz kisemberek, állampolgárok ellen, akik nem tehetnek semmiről, akik nem vétkesek semmiben. Származásuk, orosz mivoltuk miatt foglalják le bankszámláikat, és száműzik Európából a világ legjelentősebb keresztény kultúráját, az oroszt.
A magát kereszténynek nevező Európa képmutató módon végigasszisztálta Amerika összes gyalázatos háborúját, az elmúlt két évben az oltatlanok elleni gyűlölet lázában élt, ma a gyűlölet célpontja az orosz ember. Megszokássá vált a gyűlölet, hozzászoktatás ahhoz, hogy mindig gyűlölni kell valakit.
Hölgyeim és Uraim!
A demokrácia a gyávák kommunizmusa. A demokrácia a tömegember kora. A tömegember kora a legszörnyűbb végjátéka az emberi létezésnek.
A tömegember korának jelenségeit mások mellett Le Bonne, Spengler, Ortega, Szécsy János, Blázovich Jákó, Molnár Tamás is megírta. De talán jövendölésszerű pontossággal a mai világot a legjobban a baloldali Herbert Marcusse láttatta az 1964-ben megjelent Az egydimenziós ember című alapművében.
Marcuse majdnem hatvan évvel ezelőtti előrejelzése szerint a jövendő társadalmában a vezetői uralom átváltozik adminisztrálássá, az országok vezetői úgy működnek majd, mint a globális cégek igazgatótanácsai. A szabadságnélküliséget számos kényelmi berendezkedés alakjában fogadtatják el. Olyan fórumokon döntenek az életünkről, ami felett az egyének semmiféle ellenőrzést nem gyakorolhatnak. A szolgaság új formája, hogy az emberek eszközként, dologként léteznek. Az ember eldologiasodik, függőségbe kerül az őt uraló totalitárius rendszertől, amit mindenáron megvéd.
Íme jelenkorunk szörnyű valósága.
Herbert Marcusse arra figyelmeztet:
„Az emberi szabadság fokának meghatározása szempontjából nem az a döntő, hogy az egyén milyen tág keretek között választhat, hanem miből választhat és mit választ.”
Hölgyeim és Uram!
Egy hét múlva helytartóválasztás lesz Magyarországon. Az előrejelzések szerint a többség arról fog dönteni, hogy a magát jobboldalinak vagy a magát baloldalinak nevező helytartót ültesse-e hatalomba, amelyik korlátlanul ki fogja szolgálni az új világrend akaratát.
Ennek célja a már megkezdett kényszeroltás-alapú társadalom létrehozása, a készpénz megszüntetése, a totális megfigyelés kiépítése, a szabadság minden fokának felszámolása. Robotok és rabszolgák világa, ahogy azt a Hungarica zenekar megénekelte.
Hölgyeim és Uraim!
Az előttünk álló küzdelemben joggal érezhetjük úgy magunkat, mint Takaró Mihály tihanyi várkapitány 1558-ban, amikor azt írja egyik levelében: „előttem tűz vagyon, hátam megett víz, környűben mind ellenség.”
Ez a küzdelem nem az esélyekről szól, hiszen egyenlő esélyekről szó sincs. Ez a küzdelem önökről szól. Mindenkinek a saját maga felelősségéről. Mert ennek a döntésnek súlyos következményei lesznek.
Jövő vasárnap a papírforma szerint milliók fogják önmagukat és gyerekeiket rabszolgaságba taszítani. Ítéletet és kárhozatot szavaznak önmaguk fejére.
Hölgyeim és Uraim!
Szepes Mária Az áldozat mágiája című alapművében az emberi lét értelmét írja körül. Annak az áldozatnak a jelentőségét, amely nélkül nincs semmi, ami emberi. Ami megkülönböztet embert a tömegtársadalomtól, embert a tömegembertől. Nincs magasabb eszmei cél, mint amikor valaki áldozatot hoz valamiért, mert az az erő, amit az áldozatba teszünk, megsokszorozódik. Szepes Mária szerint
„Mágikus áldozat az, amikor valami olyasmit teszünk, amire sem a körülmények, sem egészségi állapotunk nem kényszerít bennünket. Mikor valami olyat teszünk, amely fizikai érdekeinkkel, kényelemszeretetünkkel, kéjszerző hajlamunkkal, hiúságunkkal, vagy személyes becsvágyainkkal ellentétes, világi megítélés szerint esetleg értelmetlen, és semmi anyagi hasznot nem jelent. Amit nem kell megtennünk. Nem kellemes megtennünk. Ami talán fájdalmas, fárasztó. Nem hoz sikert. Csak szolgálat, elismerés nélkül. Adomány, ellenszolgáltatás nélkül. Önfeláldozás, hála nélkül.”
Hölgyeim és Uraim!
Az, hogy mi itt vagyunk, az is rengeteg áldozat következménye. Annak az igazolása, hogy igenis van értelme küzdeni önmagunkért, gyermekeinkért, a szabadságunkért. Mert ez a mi döntésünk, a mi áldozatunk. És áldozat az is, ha csak és kizárólag mindenhol készpénzzel fizetünk, és áldozat az is, ha nem vásárolunk multinál. Ezzel is a saját szabadságunkat tudjuk védeni.
Egy keleti bölcsesség szerint, minden erőnek létfontosságú szüksége van az ellentétére, pont azért, hogy kifejthesse lényegét. A szemben lévő erő döbbenetesnek tűnik, de nem az. Hiszen ne felejtsék, az ellenfélnek mindig annyi ereje van, amennyit beleképzelünk.
A szabadság nem alkukérdés, a szabadság nem eladó, a szabadság élni akar, a szabadság ereje legyőzhetetlen.
Memoree Joelle amerikai kortárs konzervatív gondolkodó a kovidizmus kapcsán nemrég azt írta:
Használnunk kell szabadságunkat, hogy továbbra is emberként fejlődjünk, kritikus gondolkodással, kérdéseket tegyünk fel másoknak és magunknak. Az intellektuális kíváncsiságra kell törekednünk, nem pedig az önjelölt „szakértők” által kimondott dogmákhoz való ragaszkodásra. Ha megengedjük néhány technológiai cégnek, gyógyszergyártó cég vezérigazgatójának és politikusnak (bármelyik pártnak), hogy helyettünk gondolkodjon, vagy eldöntse milyen típusú információkat olvashatunk, akkor minden szabadságunk elvész, mindent elvesztettünk.
Hölgyeim és Uraim!
A döntés egyértelmű és világos:
Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!
Ébresztő Magyarország! Ébresztő magyarok!
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
