Amikor lemegyünk a kisember szintjére, kiderül: minél nagyobb az elvi szabadság, annál kisebb az a gyakorlatban.
Közismert, hogy a modern kapilista modellek közül a legszabadabb az angolszász típusú, a legkisebbek az adók, a legkevesebb a munkajog, a lehető legkevesebb hatósági engedély szükséges a vállalkozáshoz. Nyilván pont ezért a legrosszabb munkavállalói szemszögből ugyanez a modell.
Erről egy valós sztori előző munkahelyemről, mely egy amerikai multi bulgáriai leányvállalata volt. Időnként, sőt meglehetős rendszerességgel rendeztek onlájn tanácskozásokat a helyiek és a központ között. Az egyik ilyenen – a közvetlen főnököm mesélte az esetet, aki részt vett rajta – az amerikai főnökség felvetette, miért van ekkora munkaerő-ingadozás ősszel és télen a bulgáriai cégben. A bolgár vezetés elmondta: mert ilyenkor sokkal többen lesznek hirtelen betegek. Hosszú percek kellettek, míg ezt az amerikai vezetés megértette: hogyan lehet, hogy a dolgozó szimplán nem megy be dolgozni, hanem ehelyett orvoshoz megy, majd csak küldi az igazolást, ezt miért engedi a vezetőség – az amerikai vezetés meg volt döbbenve mélyen, hogyan lehetséges ez, mert Amerikában a közvetlen vezető engedélye kell ehhez, nem lehet csak úgy hipp-hopp betegszabadságra menni. Már azon nagyon meglepődtek, hogy egy kezdő alkalmazott alapból évi 20 nap fizetett szabadságra jogosult, de ez a “szabad betegeskedés” kiverte a biztosítékot. A végén persze beletörődtek: ez van, sajnos Európában sehol se “vállalkozóbarát” a gazdasági környezet. Azzal vígasztalták magukat, hogy van ennél rosszabb is Európában: Norvégiában pl. 25 nap jár alapból, s ez folyamatosan nő, nyugdíj előtt ez lehet akár 40 nap, s ha az alkalmazott köhint egyet, már szalad is betegszabadságot kivenni, plusz kirúgni embert szinte képtelenség.
Viszont a nagy vállalkozói szabadság, a nagyon vállalkozóbarát környezet nem csak a munkavállalói oldalt sérti, hanem a vállalkozni akaró kisembert is. S ebben is – sajátos módon – az angolszász modell a rosszabb.
Amerikaiak meg szoktak döbbenni Nyugat-Európában azon, hogy az új lakónegyedek eleve úgy épülnek, hogy be vannak tervezve kis üzletek. Az USA-ban a lakónegyed az tisztán lakónegyed, azaz semmilyen üzlet nincs. Üzlet csak az üzleti negyedben van. Azaz egy átlagos amerikai lakónegyedben képtelenség saját kocsi nélkül meglenni, mert a legközelebbi bolt több km-re van, ahová másképp eljutni rendkívül fáradságos lenne. Azaz nincs olyan, ami Nyugat-Európában teljesen természetes: vannak kisebb boltok a lakónegyedekben is, az üzleti negyedben csak a nagyobb boltok vannak.
S persze még nagyobb döbbenet az amerikaiaknak Kelet-Európa, ahol meg az ellenkező véglet van: Budapesten is ismert jelenség, hogy a panel lekótelepen a földszinti lakásból hirtelen vállalkozás helyszíne lesz. ügyfélforgalommal.
Szóval Amerikában a kisembernek sokkal nagyobb kezdőtőke kell egy vállalkozáshoz. Ha pl. kisboltot akar, akkor vennie vagy bérelnie kell egy ilyet az üzleti negyedben, olyan nincs, hogy átalakítja a saját lakása egy részét üzletté.
Plusz a hatalmas bírságok. Mindenért. A kisembert hetek alatt el lehet lehetetleníteni. Magyarországon gyakori panasz: a rendetlen szomszéd bajt kever, s a hatalom meg nem csinál semmit, csak perelni lehetne, de ez meg évekig tart. Én is laktam magyar községben 1997-2006 között, ott az ilyesmi megesett: szomszéd nem foglalkozik a kertjével, emiatt gazos lesz minden, ami aztán átmegy a szomszédokhoz, vagy nem törődik a háza előtti közterülettel: nem vágja a gazt nyáron, télen meg nem takarítja a havat, s aztán hiába kap bírságot, az egyrészt nevetséges összeg, másrészt az ember fellebez, s évek múlva van csak jogerős döntés, addigra meg teljes a káosz – a rendszer a szabálysértőt segíti.
Nos, Amerikában az ellenkező véglet van. Minden kiszabott bírság napi! Szóval jön a községi hivatal, konstatálja, hogy pl. gaz van, amire azt mondja: 250 dollár bírság. Másnap – ha még ott a gaz – megint 250 dollár, s így tovább a végtelenségig. 2-3 hónap után kamatos kamattal simán összejön 25-30 ezer dollár, csak ezért a jogsértésért. S ha más is van, akkor mindenre plusz bírság, Ha valaki megsért 4-5 apró szabályt, 1 év alatt simán akkora lesz a bírsága, hogy kisebb ingatlan esetében eléri az ingatlan értékét: jön a árverés és a hajléktalanság.
Bulgáriában a 90-es években a legdrágább lakások a földszinti erkélyes lakások voltak: mert simán lépcsőt lehet építeni az erkélyhez, a lakásból meg azonnal bolt lesz így, utcai bejárattal. Ráaádául biztos vevőkör is van azonnal: a környező épületekben lakók. Akkor építési engedély se létezett, persze elvileg létezett, de senki se kért ilyet. Mivel pedig a hatóság képtelen lett volna betartatni a szabályokat, bírság helyett mindenhol “fennmaradási illeték” lett, azaz az illegális építkezések után beszedtek valami kis összeget, s így minden legalizálva lett. Ténylegesen csak a teljesen pofátlan építkezéseket bontatták le, azaz ahol pl. teljesen közterületre lett építve valami vagy valami súlyos környezetkárosítás zajlott.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
