Itt van a nagy magyarázkodás ideje.
„…akit megpillant, csupán aszerint ítéli jó barátnak vagy ellenségnek, hogy ismeri-e vagy sem. Már miért ne volna az tanulni szerető lény, amely aszerint határozza meg: mi rokon s mi idegen, hogy felismeri-e vagy se?”
Platón: Az állam
A fentieket a jó Szókratész a kutyára mondja ugyan, ám az államának polgáraira érti. És nyilván igaza van, ismernünk kell egymást ahhoz, hogy megértés legyen közöttünk. Van azonban egy kínos érzésem, mely szerint haladó embertársaink alaposan félreismernek bennünket. Ez pedig sokkal veszélyesebb, mint a szimpla nem ismerés, ugyanis téves cselekedetek és tulajdonítások származnak belőle.
Itt van a nagy magyarázkodás ideje. Valahogyan el kell mondani miért is nyert Trump. Hogy miért rossz az, hogy nyert, azt már elmondták előre, mikor még úgy vélték, nem fog nyerni. Mára már épp elég idő telt el ahhoz, hogy valami rendszert láthassunk ezekben a meglehetősen kínos indoklásokban. Alapvetően kétféle okot találnak:
A, Egyéni, mondhatni pszichológiai és egzisztenciális okok;
B, Rendszerhibák.
Az első tekintetében a leggyakoribb a tanult-tanulatlan (vö: bunkó) dichotómia felvetése. A statisztikák szerint a tanulatlanok sokkal nagyobb számban választották Trumpot, mint a felsőfokú végzettségűek. Midőn ezek mentén magyarázzák a dolgot, kitűnik a haladó libsizmus elkötelezettsége a társadalmi igazságosság és mély együttérzése a társadalom alsóbb osztályai iránt. Úgy, hogy hízelgően bunkóknak nevezik őket. Így egyszerűen. Arra már szót sem vesztegetnek, hogy miért lett ez így, miért tetszett jobban a több iskolát végzetteknek Hillary, hiszen nyilvánvaló: aki okosabb az őt választotta.
Nos, én szolgálnék egy eltérő magyarázattal. Platón és Arisztotelész óta az okosok többnyire megegyeznek abban, hogy az ifjúság kvalitásaiért nagyrészt a nevelés a felelős. Márpedig a fejlett nyugaton, így Amerikában is, az egyetemek mára kivétel nélkül balliberális agymosodák. Az egyetemi hírek safe place-ról, halott fehér csávókról, akiket nem hajlandóak tanulmányozni, nem libsi professzorok rendszeres megfigyeléséről és elűzéséről, genderről, transzbudikról és egyéb súlyos hülyeségekről szólnak. Egy erőszakos, mélységesen intoleráns kisebbség vette át az irányítást, lett hangadó, és aki el akarja végezni az iskolát, annak együtt kell üvölteni a farkasokkal.
Az ember többnyire be van zárva a saját generációjába és társadalmi csoportjába. Velük fog az iskola után bulizni, házasodni, dolgozni; ők lesznek a közeg, akikhez szocializálódni kell. A hülyeségnek pedig – minden ellenkező véleménnyel szemben – van olyan fajtája, amely ragályos. Libsinek nem születik senki. A gyerekek többnyire szépek és okosak, éles szemmel látják a világot. Nagy munka teljesen elbutítani, ideológia vezéreltté tenni őket. De hát idő és akarat az van…
A másik közkeletű magyarázat, hogy a bevándorlók, négerek, hispánok, buzik nem mentek el szavazni, mi több, volt közöttük nem kevés, aki Trumpra szavazott. Pedig az egy probléma, ha úgy gondoljuk, hogy valakit bőrszíne, vallása, szexuális szokásai predesztinálnak valamilyen véleményre – legalábbis a haladás hívei szerint mindenképpen. Ha én azt találom mondani, hogy valaki valamit azért csinál, mert történetesen néger, akkor rasszista vagyok. Ők úgy látszik nem.
Ami a nőket illeti ők – a haladás hívei szerint – minden bizonnyal ufók. Az ő emberképükben a nők számára minden rossz, ami a férfiaknak jó, és vice versa. Szerintük a férfi és nő: ősellenségek.
Zárójel. Nem tudom megfigyelték-e, de a haladás vallását követő embertársaink – bár szeretik magukat végtelenül szelídnek és békésnek feltüntetni – alapvetően nagyon militáns ideológiát vallanak. Szerintük a világ a permanens háború és forradalom színtere. Mindenkit elnyomnak, a férfiak a nőket, a fehérek a színeseket, a gazdagok a szegényeket, a heterók a buzikat és így tovább. Az elnyomottak pedig minden eszközzel harcolnak ez ellen a liberálisok vezetésével természetesen.
A világ egy nagy csatatér, ahol ember embernek farkasa. Zárójel bezárva.
Az meg sem fordul a fejükben, hogy a férfi és a nő alapvetően szövetségesek, és ami jó az egyiknek, az többnyire jó a másiknak is, és így van ez Ádám és Éva óta, a gyümölcsfogyasztással kapcsolatos félreértésektől eltekintve. Pontosan azért gyűlölik úgy a „hagyományos” (értsd: normális) családot, mert az éppen ennek a szövetségnek a jelképe és mindennapi megvalósulása. Pusztulnia kell tehát, hogy a nemeket könnyebben lehessen egymás ellen uszítani az örök háború jegyében. A feminizmus efféle felfogásának kedvére van az, hogy például Schilling Árpád botrányrendező már szégyelli, hogy férfi. Mondjuk én pedig, mint férfi, Schilling Árpádot szégyellem. De nagyon. Ilyeténképpen a dolog döntetlenre áll közöttünk.
A következő tipikusan idézett ellentét a vidéki és városi népesség eltérő preferenciái. A vidékiek ugyanis alapvetően gyökerek a haladó közvélekedés szerint. Életük a kukoricaföld és a trágyadomb között telik, fogalmuk sincs olyan fontos dolgokról, mint a gender, vagy a világmegváltás más, haladó eszközei. Sőt. Odáig mennek ostoba megátalkodottságukban, hogy nem is érdeklik őket ezek a dolgok. Nem tudják, amit a haladók annál inkább: a világ csak megváltva jó. Már ha túléli a megváltást. Vidéken nincsenek egyetemek, buzibárok és felfegyverzett néger polgárjogi mozgalmak, melyek egyértelműen a haladás nélkülözhetetlen kellékei. Az láthatóan fel sem merül bennük, hogy mennyire „demokratikus” dolog honfitársaink egy jelentős részét primitív állatként minősíteni.
Hogy ezek az ellentétek mennyire beleették magukat a balliberális gondolkodásba, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy már a brexit, sőt Orbánbasi győzelmei esetében is ezeket hallottuk. Vannak tehát ők és mi, a taplók. Ők mindig pontosan tudják, hogy mit kell gondolni, mondani, tenni és azt is, hogyan. Mi nem. Buták vagyunk és makacsok.
Az egy percig sem kedvetleníti el őket, hogy eddig ahányszor arra mentek a dolgok amerre ők kormányozták őket, mindannyiszor a szakadékban találtuk magunkat. A szakadék alján azután megsértődtek, kijelentették, hogy miattunk kerültünk oda, mert nem a kellő pontossággal követtük útmutatásukat és durcásan tűrték, hogy a hátunkon őket is kivigyük belőle. Aztán leporolták magukat és kezdték előröl. Bizonyára valami igen csúf dolgot követtünk el és ők a büntetéseink.
A következő részben a fő ütőkártyáról a populizmusról ejtünk szót.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
