A liberális rasszizmus

Sajátos jelenség ez: a liberális rasszizmus.

Persze mindigis ez volt a jellemző. Csak másképp.

A nyugat-európai eredetű liberális eszme eredetileg is kétféle módon viszonyult a nem-nyugateurópai emberekhez:

  • ők fejletlen korcsok, de taníthatók, szóval mi fejlett jóemberek odamegyünk és felemeljük őket,
  • ők a romlatlan természetes ember, tanulnunk kell tőlünk.

Hírdetés

Ez még a XX. századi hollywoodi filmeben is látszik, ott kétféle indián van:

  • a sárban fetrengő, ostoba alak, emberhúst eszik, a vécében alszik: még szerencse, hogy odamegy az angolszász hős és oktatja őket, így a mocskos indiánok megmosakodnak, rendes ruhát vesznek, elkezdenek fura nyelveken gagyogás helyett a haladó emberiség nyelvén, angolul beszélni,
  • csodalény, kapcsolatban áll a Világegyetem Szellemével, nincsenek anyagi szükségletei: szóval oda kell mennünk, s tanulnunk kell tőlük.

Lassan kiderült azonban: bármennyit is oktatják a nyugati felvilágosítók a „vadembereket”, azok ragaszkodnak saját értékeikhez, melyek mindig közelebb állnak a normalitáshoz, mint a nyugati liberális értékvilág.

S máig tény: ha bármi perverz vagy abnormális dolog jelenik meg a világban, annak esélye, hogy mögötte fehér ember áll, a nyugati kultúrkörből – olyan 99 %.

Óvatlan volt Perinta, kicsúszott a száján: Erdő Péterrel az a baj, hogy haverjai mindenféle négerek, akik igencsak messze állnak az européer perverzitástól. Vicces.


Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »