A 16. században Svájc sem tudta elkerülni a vallási konfliktusokat, és egy katolikus, valamint egy protestáns szövetségre bomlott. A legenda szerint 1529 nyarán egy regionálisan kibontakozó viszályt egy, mindössze két összetevőből álló levesnek sikerült megállítania, amely azóta is a békés együttélés és a kompromisszumkészség jelképe az alpesi országban.
Az 1520-as években Svájc területére is begyűrűztek a reformált tanok, több kanton is áttért a protestáns hitre, azonban öt kanton, nevezetesen Luzern, Uri, Sczwyz, Unterwalden és Zug katolikus maradt, és szövetségre léptek Ferdinánd osztrák herceggel. A protestánsok is szervezkedtek, és Huldrych Zwingli prédikátor javaslatára védelmi szövetséget (Christliches Burgrecht) kötöttek, amelyhez a Német-római Császársághoz tartozó szabad birodalmi városok is csatlakoztak. Egyre gyakoribbá váltak a vallási felekezetek tagjai közötti konfliktusok, 1528-1529-re a számos provokáció után gyilkosságokra is sor került.
Az idilli Svájc vidéki hangulat a múlté lett, a szomszédos kantonok fegyverrel fordultak határaik felé, és elszánták magukat a teológiai különbségek okozta összecsapásokra. Az első kappeli háború végül vérontás nélkül ért véget, amelyben a helyi történet szerint nagy szerepe volt egy levesnek.
Vajon egy leves képes pacifikálni két, egymás ellen fegyverrel felvonuló hadsereget? A tejleves története csak legenda, véli Georg Kreis, a Baseli Egyetem munkatársa. Ám mind a mai napig nem kopott ki a köztudatból e mítosz, és a leves szerepének története mélyen gyökerezik a svájci vallásháborúk históriájában. Három évtizeddel később, 1564-ben Henrich Bullinger lelkész is utalást tett rá egyik írásában.
Miután a protestáns erők több, katolikus kézen lévő földterületet is megszálltak, Zürich hadat üzent a katolikusoknak. 1529. június 10-én a zürichi erők megindultak Zug kanton felé, a határ mellett, Kappel am Albis közelében találkoztak össze a zugi sereggel. Ezt a területet manapság Milchsuppesteinnek hívják, ami szabad fordításban annyit tesz: Tejleveslegelő.
Egy 16. században felállított emlékmű a csata helyszínén
A gyalogosok már felvették az alakzatokat, amikor Hans Aebli helyi bírónak végre sikerült közvetíteni a felek között, és rávette, hogy tárgyaljanak a békéről. A hosszú meneteléstől kifáradt és meglehetősen éhes, szembenálló seregek fokozatosan letették a fegyvereiket és elkezdtek fraternizálni az ellenséggel. A legenda szerint egy hatalmas edényt helyeztek a „majdnem” harctér közepére. A katolikusok tejet hoztak, míg a protestánsok kenyeret. Az elkészült tejleves közös elfogyasztása enyhítette a feszültséget, és két héttel később megszületett a megállapodás. Az első kappeli háború csata nélkül ért véget.
A tejleves ezáltal a mai napig a béke és a kompromisszumkészség szimbóluma az országban, tulajdonképpen Svájc egyik ikonjává vált, annak ellenére, hogy két évvel a fegyverszünetet követően a Zürich által a katolikus kantonokra rákényszerített élelmiszerembargó ismét „összehozta” a korábbi hadseregeket ugyanarra a helyszínre, ám a második kappeli csata már nem összeborulással ért véget. A túlerőben lévő katolikusok súlyos vereséget mértek a protestánsokra, maga Zwingli is életét veszítette az ütközetben.
2017-ben, a reformáció születésének 500. évfordulóján, a svájci kereszténység ökumenikus eseményének ünneplésén kappeli tejlevest szolgáltak fel.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
