Elég sajátos helyzetbe manőverezte magát Lengyelország az orosz-ukrán háború kapcsán. Miközben azt követeli az EU-tól, hogy energiaembargót vessen ki az oroszokkal szemben, ő maga egyoldalúan nem kívánja felbontani az oroszokkal kötött, jelenleg is futó olaj- és földgázszerződéseit.
A politikai retorika és a gyakorlat között tehát a lengyelek esetében is elképesztően mély kanyon húzódik. Nem csoda. Bár Lengyelország viszonylag könnyedén tudja nélkülözni az orosz szenet, de a lengyel kőolajigény 65-70 százalékát az orosz import fedezi, ami abszolút számokra lefordítva 17 millió tonnát jelent. A lengyelek másik 8 millió tonnát vásárolnak Szaúd-Arábiától, Kazahsztántól, Nigériától és Norvégiától.
Az elég egyértelmű és egyik napról a másikra megkerülhetetlen függés ellenére Lengyelország az orosz energiahordozók elleni uniós embargó bevezetésének leghangosabb szószólója volt.
Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő március végén arról beszélt, hogy 2022 végére felhagy az orosz olaj, szén és földgáz vásárlásával.
“Oroszország energiahordozóit – ezek legjövedelmezőbb bevételi forrásai – hadserege, gazdasági zsarolótevékenysége és a határokon átnyúló korrupció finanszírozására használja”
közölte akkor a lengyel miniszterelnök.
“Teljes diverzifikáció”
Tény, hogy az orosz energiahordozókról való leválás legradikálisabb követelője Lengyelország, ám van itt másik fogalom, amit Varsó elég gyakran emleget: a teljes diverzifikáció.
Ez a trükkös kifejezés nem “teljes leválást” jelent, bár előszeretettel használják ilyen szövegkörnyezetben a kellő hatás elérése érdekében. A “teljes diverzifikáció” esetében az ország energiaellátása nem függ végletesen egyetlen beszállítótól sem, mert egy olyan beszállító sincs, amelynek kiesésével stratégiai károk keletkeznének. Magyarul: ez nem zárja ki az orosz energiahordozók megvásárlását, bár nyilván jóval kisebb volumenről lehet csak szó.
Varsó azt állítja, hogy gdanski kőolajterminálon keresztül évente 36 millió tonna kőolajat tud importálni, ami jóval több, mint éves fogyasztása. Az ördög itt is a részletekben rejlik: még ha képes lenne is arra, amit állít, kőolaj és kőolaj között is lehet különbség vegyi össztetétel szempontjából, és nagy dilemmát okoz ezen a téren, hogy Európa, de főleg Közép-Kelet-Európa olajfinomítói az orosz fekete arany technológiai sajátosságaira vannak ráállva. Egy változás komoly befektetést és innovációt igényelne, ami pénz és idő.
Többen most azzal vádolták meg a lengyel kormányt, hogy próbálja kihúzni magát az orosz olajimport beszüntetése alól, helyette pedig uniós szintű embargót követel, kvázi az EU-ra hárítva ezzel a felelősséget. Sőt, azt sem tartják kizártnak, hogy Varsó pontosan arra játszik, hogy semmilyen embargó sem lesz, mert azt többek között a németek is megvétóznák.
Varsó nem akar Moszkva és Brüsszel közé szorulni
Sok alternatív válasz létezik az fenti megoldásra. Lehet, hogy a lengyelek saját politikai retorikájuk ellenére gazdasági döntések terén igyekeznek két lábbal a földön maradni, és olyan helyzetet teremteni, ahol szabadon követelhetnek teljes embargót úgy, hogy tartaniuk kelljen annak bekövetkeztétől.
A másik lehetséges válasz, hogy minden oroszellenességük ellenére sem teljesen hülyék annyira, hogy saját gazdaságukat és versenyképességüket padlóra küldjék, más, orosz kőolajról le nem mondó országokat pedig helyzetbe hozzanak az európai piacon.
A harmadik válasz pedig az, hogy Varsó fél, hogy minden orosz kőolajra vonatkozó szerződés egyoldalú felrúgása esetén kártérítési nemzetközi perek tömege következne, és attól is fél, hogy ezek érvényre juttatásában Brüsszel meglátná az újabb eszközt, hogy térdre kényszerítse Lengyelországot. Az egyoldalú szerződésszegés uniós jogba ütközik, de egy uniós szintű embargó mentesítené a tagállamokat a felelősség alól.
Kétarcú politika
Sokan ez utóbbival kapcsolatban azt mondják, hogy az EU nem tenne ilyet, mert akkor nyíltan az oroszok mellett foglalna állást. Ez jelenleg talán még igaz is lehet, csakhogy a helyzet idővel igen könnyen változhat, mert senki sem tudja, merre alakulnak a történések.
A lengyelek érveiben mindenesetre van ráció, főleg. Ugyanakkor az is igaz, hogy bármennyire is hangos a lengyel oroszellenes felhang, a gyakorlati (megvalósulásig eljutó) lépések kapcsán Varsó azért nem megy fejjel a falnak – például a MiG-ek átadását illetően nemet mondott az amerikai nyomás ellenére.
A lengyel kétarcú politika keretében így folytatódnak a kőkemény nyilatkozatok, miközben egyelőre csak az orosz szén teljes, uniós szintű kizárásán dolgoznak. Persze, idővel ez is könnyen és sokat változhat…
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
