Kihívást jelent Lengyelország számára, hogy Washington lépései miatt rosszabbodtak az Egyesült Államok és Európa közötti kapcsolatok, és bár a lengyelek hűséges szövetségesei Amerikának, ugyanakkor „nem lehetnek balekok” – jelentette ki Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter csütörtökön a varsói szejmben tartott programbeszédében.
A Karol Nawrocki lengyel elnök jelenlétében elmondott, az idei év külpolitikai céljairól szóló, több mint egyórás beszédében Sikorski kifejtette: ez különösen nagy kihívást jelent Lengyelország számára, hiszen a szoros lengyel–amerikai kapcsolatok évtizedek óta a lengyel külpolitika egyik alappillérét képezik. „Mindazonáltal nem Európa az, amely területi igényeket támaszt, önkényes vámokat vet ki, és amely az Atlanti-óceánon túlról beavatkozik a pártok közötti vetélkedésbe” – jegyezte meg a miniszter.
Utalt egy januári felmérésre, mely szerint a lengyelek 54 százaléka nem tartja hiteles szövetségesnek az Egyesült Államokat. Nyugtalanítóak ezek a lengyel–amerikai kapcsolatokat érintő kétségek, mert Lengyelország biztonságát az Európai Unió és a NATO garantálja
– húzta alá.
Az amerikai változásokra „megértéssel, de egyúttal nyugtalansággal tekintünk” – jelentette ki. Emlékeztetett az 1945-ös jaltai konferenciára, amelyen Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és Joszif Sztálin szovjet vezető vett részt Winston Churchill brit miniszterelnök mellett, és annak közép-európai következményeire. Majd utalt az Ukrajna határainak sérthetetlenségéről szóló, az ENSZ-ben a közelmúltban tartott szavazásra is, melyen az Egyesült Államok tartózkodott. Mindezek kapcsán feltette a kérdést: az amerikai érdekek valóban mindig azonosak lesznek-e Lengyelországéival, és kijelentette: „Amerika hűséges szövetségesei voltunk, és továbbra is azok maradunk, de nem lehetünk balekok”.
Egyúttal kijelentette: Washington továbbra is Lengyelország legfontosabb partnere a katonai együttműködés terén. A miniszter szerint a NATO-ban és az EU-ban nehéz az egyhangúság elérése, például
„Pozsonyban, Budapesten vagy Lisszabonban nem feltétlenül osztják a lengyel és a finn félelmeket az orosz agressziótól”.
Biztonságpolitikai szempontból kiemelte a Balti-tenger térségében folytatott együttműködést a stratégiai infrastruktúra védelmében. „Nyitottak maradunk a Bukaresti Kilencek és a Három Tenger Kezdeményezés keretében folytatott együttműködésre is” – tette hozzá.
Az ukrajnai háború kapcsán komolynak nevezte a nemzetközi biztonsági helyzetet, utalva arra, hogy Európa több országában „egyre hangosabb háborús figyelmeztetések hangzanak el”.
Utalva az orosz hátterűnek minősített lengyelországi szabotázsakciókra és a dezinformációra, fontosnak nevezte a lengyel társadalom ellenálló képességének fejlesztését.
Az ukrajnai háború tétje nem csupán Ukrajna, illetve térségünk függetlensége – húzta alá. Ez a háború fogja eldönteni, hogy Oroszország vagy az EU lesz-e „az új globális erőviszonyok harmadik pillére az Egyesült Államok és Kína mellett” – vélekedett. „Putyin nem békét, hanem kapitulációt akar”, ha Ukrajna veszít, a Lengyelországot érintő orosz fenyegetés „nem csökkenni fog, hanem nőni” – jelentette ki.
Államérdeknek nevezte Lengyelország EU-tagságát, és euroszkepticizmussal vádolta meg a lengyel konzervatív ellenzéket.
Mint kijelentette, a lengyel Ordo Iuris intézet, valamint a magyar Mathias Corvinus Collegium, „amerikai nacionalista körökkel együttműködve tervet készít az EU megbénítására”, hozzátéve: „először alá akarják ásni az uniót, majd bírálni azért, hogy nem működik”.
MTI/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
