Publius Hungaricus aka Orbán Krisztián hosszú, immár fizetett publicisztikájában rongyol bele a NER-be.
Különösen örülünk, hogy az Orbánrencer immáron annyira antidemokratikus, hogy az amúgy közpénzen fenntartott Todományos Akadémia is pénzel publicisztikákat a közismerten kormánypárti indexen… (ja, nem, nem kormánypárti…).
A baj Publius Hungaricus aka Orbán Krisztiánnal, hogy itt most egy kicsi törést veszünk észre a nagy gondolatiságban. Mintegy 120 évet fogunk át, olyan tempóban, hogy még a villámot is kenterbe verjük – képzavar. Röviden azért összefoglalom a gondolatmenetet:
Horthy, Kádár, és a posztszoci rendszerek után jött a zOrbánrendszer, ami ugyanolyan, mint a korábbiak. Jönnek a járadékosok, akik az állam emleiből csecsszopnak, a kitartott törpe fejűek, az új undorkák, s annyi a különbség, hogy most a másik politikai elit – ami természetesen féltudású – vazallusai a kedvezményezettek. S ez a dolog immár száz éve tart.
Mielőtt rátérnék az érdemi kritikára, legelőször is szeretnék néhány dolgot helyretenni: tény, hogy a Horthy rendszer fegyverrel vette át a hatalmat, de megjegyezném: a tulajdonbiztonságot nem a Horthy, hanem a Tanácsköztársaság szüntette meg, egészen konkrétan két-három államosító rendelettel vettek el mindent.
Horthy speciel stabilizálta a tulajdonviszonyokat, egyben jegyezzük meg: valóban nem volt képes rendbe tenni a 3 millió szegény anyagi helyzetét, de ezt egy Trianon után nem tudta 10 év alatt, és úgy, hogy nekünk addig sem ment valami fényesen. Itt jegyezném meg, a nagy Monarchia apologéták kedvéért: az első amerikai kivándorláshullám épp 1895-1896 körül indult meg. Akkor „tántorgott ki” fél millió magyar az Újvilágba.
Ismétlés: tehát kimaradt a Tanácsköztársaság szabadrablása, továbbá a tulajdonviszonyok visszaállítása.
Aztán a mi Publius Hungaricusunk nagy bölcsességében a Rákosi és a Kádár rendszerek esetén is átsiklik néhány apróságon (ami azonban végre különösen szimpatikus volt, végre kimondta valaki a zIndexon is, hogy Kádár Quisling volt, tehát BÁBÁLLAM volt Magyarhonunk). Ebből az amúgy részben felismert apróságból adódik a rendszerleírás hibája is: kimarad az 1945- ös szabadrablás, a háborús jóvátétel, az államosítás leírása mellett az a politikai apróság, hogy nem szuverén államról beszélünk. Tehát ami 1990-ig történt, az nem csak Rákosi és Kádárelvtárs jószándékú/rosszándékú (nevezzük amilyennek akarjuk, részemről egy tetű volt) döntéseinek az eredménye, hanem a szovjet birodalmi rendszer kiszolgálóállomása voltunk, 300 ezer katonával.
Különösen visszataszító, hogy még mindig elfelejtjük ezt az apróságot, de az a helyzet, hogy nálunk 56-ban sikerült úgy megtörni a nemzet lelkét, hogy 1990-re azt is elfelejtettük, hogy honnan is jöttünk. Szép vastag, kiemelt, felhízlalt komprádor elitet sikerült kitermelnünk, Hamvas Bélával szólva felülkerekedett a „bél” gondolatokat vélő gyomor, amely a fejbe került. Roppant antipatikus korszak ez, 865 ezer párttaggal, munkásőrséggel, rendőrséggel, hadsereggel, titkosszolgálattal, amelyeket igen jól sikerült megőrizni, fenntartó elemként egész 2010-ig. A komprádor elit egyébként valóban rendkívül hatékonyan átállt a másik irányból jövő urak fenekének nyalogatásába.
Ez igen zökkenőmentesen lezajlott.
Éppen ennek volt köszönhető, hogy nem történt meg a tulajdonviszonyok átállítása- (egész pontosan részbeni visszaállítása). Szóval a komcsik ismét elloptak mindent.
Ismétlés: kimarad a bábállamiság és a miértekre való reflexió.
S ezen apróságok kifelejtése után aztán már könnyen dobálózhatunk azzal a szöveggel, hogy a NER is ilyen meg olyan kis kitérők mellett ugyanazokat az alapstruktúrákat hordozza magában, mint a korábbiak.
Ugyanis:
És itt szeretnék kitérni erre a dologra is; az időtényezőre: 2017-ben vagyunk, s OrbánKrisztiánakaPublius szerint is 2010-ig a posztkomcsi elit uralkodott. Ebben egyetértünk. Akkor vegyük át az időtartamokat:
Ez utóbbi kettő 44 év volt, amely után a posztkommunista korszak következett 2010-ig, ami még húsz év (kis megszorításokkal 16). Tehát összesen mintegy 60 komcsi és posztkomcsi év.
Ezek után azonban bátor lépés már hét év NER, vagy NENYI után ennyire bölcsnek lenni.
Ugyanis a helyzet az, hogy 7 év alatt még kevesen építettek „rendszert”. Persze elképzelhető, hogy 2022-re vagyis 12 év zOrbánkormányNER után már lehet mondani csúnyákat, meg gonoszokat, meg lehet kutyázni a zOrbánt, de jegyezzük meg azt a nem elhanyagolható tényt, hogy neki 60, vagyis kiírom betűvel: hatvan év baloldali kormányzását, ebből 40 év szovjet bábállamiságot kell visszatekercselnie.
S itt szeretnék kitérni a „honoráciorok” – „vazallusok” – más néven politikai tolvajok kérdéskörére. Sajnos valós a probléma, azonban ne lepődjünk meg azon, hogy 60 év szabadrablás után esetleg mások is szeretnének amúgy legálisan, elvégzett munkával jönni. S azzal kapcsolatban is igazat kell adnom, hogy nem túl szimpatikus fiúk, mert ezek soha se azok. Csak azt jegyezném meg halkan, csendben: a mostani milliárdos-állományunk legjelentősebb része 2010 előtt szedte meg magát, hozzáteszem, igen vastagon.
S most előjövünk egy-két emberrel, akik – egyébként valóban – haszonélvezői az új rendszernek? Kapjunk már a fejünkhöz, loptak a komcsik nagyiparban? Loptak. Nem kellett dolgozni, csak úgy kapták az áldást minden értelmezhető méretű állami csapból, folyt – mit folyt, ömlött rájuk a támogatás. Gyakran még külön útlevelet is kellett anyuka nevére kiváltani, hogy Bécsben új számlát lehessen nyitni Simongáborilag.
Úgy megépítették a metrót, hogy bár bőven nem lett kész alattuk, de a pénz 98%-át azért jól ellopták.
S most azon döbbenünk meg, hogy valaki dolgozik is a pénzért és a brigád nem az övék. Miért, végül is kit bízzon meg a fideszes politikai elit, Medgyessyt? Gyurcsányt, netán Demszkyt?
Mindezek mellett, ha fel is teszem, vannak rossz tünetek, azért ne gondoljuk, hogy hatvan év rossz beidegződéseiből alig több mint hét év alatt megszabadulunk. Persze semmi se megy tökéletesen. S minden szentnek maga felé hajlik a keze. De azért a csoda itt se két perc alatt zajlik le. Mert egyszer már azt megpróbálták:
Idéznék, s mindjárt megvilágosodunk, honnan fúj a szél, kiknek sikerült ez a csoda: „ … a kurva rohadt életbe, jöttek pár napig, meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francba lesz majd az útköltség elszámolásunk, bassza meg! Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy akkor a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem. Hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország! Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot! Csak azért! Egzisztenciát lehet még találni sokat.”
Kell még valamit mondanom, Ildikó?
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
