A legtöbben csak veszteséget szüretelnek

A legtöbben csak veszteséget szüretelnek

A jelenlegi termésátlagokkal és felvásárlási árakkal veszteséges a szőlőtermelés a Balaton-felvidéken, nem lehet megélni belőle, ezért az ültetvények területének további csökkenése elkerülhetetlen – állítja Mező Sándor badacsonytördemici borász, korábbi hegybíró.

Mező Sándor felidézte több Balaton-felvidéki borász, köztük a Világgazdaságnak nyilatkozó Jásdi István aggodalmait is azzal kapcsolatban, hogy csökken a szőlőterület, sokan – jogszabályellenesen – nyaralókat építenek a termelőktől megvett ültetvényeken, ami annyira felverte az árakat, hogy az esetleg a területük növelésében gondolkodó borászoknak esélyük sincs vásárlásra. A volt hegybíró szerint azonban sokkal árnyaltabb a kép, és a kiindulópont az, hogy nem nyújt megélhetést a szőlőtermelés.

Az átlagos termésmennyiség 60 mázsa körül alakul, a felvásárlási árak pedig nem érik el a kilónkénti 100 forintot. Idén például a szőlő egyharmadának a pincékbe kerülése után az látszik, hogy a mennyiség átlagos lesz, és bár a minőségen még javíthat az indián nyár, az árak nyomottak: az illatos fajtáknál és a szürkebarátnál a nagy felvásárlóknál 100–130 forint közé esik a maximum, a kevésbé kurrens szőlőfajták kilójáért pedig 70-80 forintot adnak a vevők. Vagyis jó esetben is csak 600-800 ezer forint a hektáronkénti árbevétel, tehát akár a 200 ezer forintot is eléri a szőlőtermelő vesztesége. Amíg nincs szélesebb piacuk a 2000 forint fölötti árkategóriájú boroknak, addig csak álom a nyereséget hozó szőlőár.

Hírdetés

Ezek után érthető, hogy sokan el akarják adni az ültetvényüket, de az is előfordul, hogy kivágják a tőkéket, vagy egyszerűen magukra hagyják. Ez utóbbi a legrosszabb, mert a gondozatlan területek egy sor növényvédelmi problémát, ezzel együtt pedig többletköltséget okoznak a szomszédos területeken szőlőt művelőknek – mondta Mező Sándor.

Az építési tilalom bevezetése ugyan mezőgazdasági hasznosításban tarthatná a területet, de a művelés problémáját nem oldaná meg – hozta szóba a Balaton-felvidéki borászok korábbi javaslatát Mező Sándor. Ezeket a területeket meg is kellene művelni, ellenkező esetben néhány éven belül erdők lesznek a szőlők helyén. Ez pedig ismét gazdasági kérdés, és nemcsak a szőlőtermelés nyereségességét tekintve, hanem azt is figyelembe véve, hogy a tőkeszegény szőlőtermelők és borászok képesek lennének-e megvásárolni ezeket a területeket.

Például a Balaton déli partján megmaradt az üzemi szerkezet, az ottaniak nagyobb területeken, jobban gépesítve gazdálkodnak. Az szerinte félreértés, hogy csak alacsony tőketerhelésű, vagyis kevés szőlőt adó ültetvényeken lehet minőségi borokat előállítani. Ez az elöregedett területeken igaz, a jó tőkekondíciójú szőlők azonban nagyobb terhelés mellett is képesek hozni a magas minőséget, ehhez viszont nagy ütemben kellene újakat telepíteni. Az viszont látszik, hogy telepíteni csak támogatással képesek a termelők, így viszont csak nagyon lassú ütemben újulnak meg a termőterületek.

A teljes cikket a Világgazdaság keddi számában olvashatja


Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »