A földrengések a legalattomosabb elemi csapások közé tartoznak. Senki sem tudja megmondani, mikor mozdul meg a lábunk alatt a talaj, de egyszer csak iszonyatos erővel megremeg a föld, a rengés erősségétől függően hullámzani kezd a felszín, házfalak repednek meg vagy akár össze is omlanak a legmasszívabbaknak vélt épületek, és ilyenkor sok embert maguk alá temethetnek.
Természetesen vannak kisebb földmozgások is, amelyek legfeljebb csak riadalmat okoznak és általában szerencsésen véget is érnek. Ezekből évente akár több száz lehet egy kisebb térségben is.
Mindez csak igen hevenyészett összefoglalása a földrengések okainak és nem is szeretném szakmai részletekkel untatni az olvasókat. A lényeg: földrengések mindenütt előfordulnak a világban, de vannak térségek, ahol igen jelentős a szeizmikus aktivitás, míg másutt csak időnként fordulnak elő nagyobb rengések, de azok erőssége meg sem közelíti a hatalmas károkat okozó, emberéletek ezreit követelő természeti katasztrófákat.
Természetesen tudunk azért nagyobb földrengésekről is, de erősségüket illetően jobbára becslésekre kell hagyatkozni, miután a rendszeres műszeres földrengésmegfigyelések csak az 1800-s évek utolsó harmadában kezdődtek Magyarországon. A korábban történt elemi csapások nagyságáról a korabeli szemtanúk beszámolói és leírásai alapján tudunk képet alkotni és közvetett módon meghatározni a rengés erősségét, azaz a magnitúdóját. A híradásokban rendszerint a Richter-skála szerinti számokat emlegetik, amelyeket hallva egy tájékozottabb laikus is sejtheti, milyen nagy földmozgásról van szó. Az egyes fokok között logaritmikus különbségek vannak, tehát ha például egy 4,0–4,9 magnitúdójú rengésről van szó, azt általában gyengének nevezik, de az 5,0–5,9 magnitúdójú már közepes erősségű, a 6,0-nál nagyobb már erős, a 7,0-nél nagyobb igen erős, házakat, hidakat pusztít el, míg 8,0-nál nagyobb már nagyon erős, több száz kilométeres térségben súlyos anyagi károkat okoz, hegyomlásokat idéz elő stb. Ez utóbbiakból évente legfeljebb egy következik be, a még ennél is nagyobb rengések gyakorisága 20 évenként egy. Elvileg lehetséges volna ennél még nagyobb földrengés is, de a civilizáció létezése óta ilyesmi még nem fordult elő.
A krónikák a Kárpát-medencében az elmúlt másfél ezer évben sok földrengést jegyeztek le, de kétségtelenül a legpusztítóbb a 18. század második felében, Komáromban történt és ezt tekintjük Magyarország eddigi történelmében a legnagyobbnak.
A város lakói 1763. június 28-án reggel 5 óra után egy nagy rengésre riadtak fel, de voltak olyanok is, akik már javában készülődtek a másnapi Péter-Pál-napi vásárra és őket az utcán érte a földmozgás. Egy korabeli feljegyzésben olvasható, hogy
A keletkezett károk alapján a földrengés erősségét a kutatók a Richter-skála szerinti 6,2–6,3 magnitúdójúra teszik, ami már nagyon erősnek mondható. A beszámolók szerint hét templom, 279 ház dőlt össze, 353 ház súlyosan megrongálódott, vált életveszélyessé. Kénbűzös gázok, furcsán bugyborékoló vizek is feltörtek a mélyből. Érdekes, hogy a módosabb polgárok boltíves kőépületei sínylették meg leginkább a csapást, az egyszerű, vályogból és fűzfavesszőből tapasztott házikók megúszták. Mivel a környéken több településen is éreztette a hatását a földrengés (epicentruma valahol Győr és Komárom között lehetett), a károk aszerint alakultak, hogy hol milyen épületek álltak. A katolikus egyház adatai szerint 63 ember halt meg és sok százan megsérültek, de elképzelhető – dr. Mácza Mihály helytörténész szerint –. hogy ennél jóval több lehetett a halálos áldozatok száma, csak ők nem katolikusok, hanem protestánsok voltak. Hogy nemcsak a városban okozott kárt, azt a zsámbéki templom sorsa is mutatja: azóta rom.
Húsz évvel később, 1783. április 22-én, hajnali fél 4-kor egy hasonló erejűnek tartott földrengés rázta meg a Duna parti várost és környékét. Szerencsére halálos áldozata nem volt, de vagy 500 épület rongálódott meg vagy dőlt össze.
A kutatók szerint a mai Szlovákiában öt olyan térség van, ahol nagyobb földrengésekkel is számolni lehet. Ezek egyike a Kis-Kárpátok északi térsége, ahol a második legerősebb rengést észlelték (már műszeresen): ez Jókő környéke, ahol 1906. január 9-én egy 5,7 magnitúdójú földrengés pattant ki. Természetesen a Komárom-Párkány közötti terület továbbra is a veszélyzónába tartozik, miután a Középdunántúli-hegység, amelynek az északi nyúlványai egészen a Dunáig érnek tektonikai szempontból még nyugtalan területnek számít. További komolyabb rengésekkel számolhatunk Zsolna, Besztercebánya és Homonna térségében, ahol a történelem folyamán már előfordultak jelentősebb földmozgások. A 2000-es években volt néhány 3–3,6 magnitúdójú rengés a Felvidéken, a magyarok lakta települések közül Somorján 2002. december 30-án és Gútán 2013. január 17-én.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
