A legmodernebb magyar nő

Tisztelt Hölgyeim és uraim, Kedves Testvérek!

Nagy megtiszteltetés számomra ma itt lenni, és egész közösségünk számára nagy megtiszteltetés ez a kiállítás, mely alapítónknak, Slachta Margit testvérnek állít emléket.

Megragadott a kiállítás címe: „A legmodernebb magyar nő” – Mit is jelent ez? A „modern” szó jelentéstartalmai után kutatva ma a következő meghatározásokat lehet találni:

1. Korral haladó személy, aki a maga működési területén a legújabb szellemi és technikai vívmányokat ismeri, elfogadja, és azokat alkalmazza.
2. Korízlést követő személy, aki a régebbi korok társadalmi, ízlésbeli és erkölcsi kötöttségeit nem ismeri el és velük tudatosan szembehelyezkedik.
3. Újszerű, korszerű(tárgy, eszme, ideológia, elv, dolog), amely a legújabb kor igényeinek, ízlésének, felfogásának, szokásainak, szükségleteinek, divatjának, szellemi, tudományos és technikai fejlettségének megfelel.

Ezek a megfogalmazások azt sugallják, mintha a modernség olyan együtt haladást jelentene a korral, ami egyben tudatos szembehelyezkedés a múlttal és annak értékeivel és kötöttségeivel.

Fontos azonban megfigyelni, hogy Slachta Margit milyen árnyaltan és lényeglátóan közelíti meg a modernséget, ami az általa alapított rend, a Szociális Testvérek Társasága egyik alappillérét is képezi:

„A haladás az ember természetében rejlő ösztön. Mindig új eszközöket, megoldásokat keres. Állandó törekvése, hogy életét kellemesebbé tegye, hogy kultúrájának színvonalát emelje, tehát haladjon.

Ezen haladási vágy mellett még egy sajátossága mutatkozik, az, hogy folyton változtat. Nem tud ugyanazon módok, körülmények és külsőségek között maradni. Ennek kifejezése a divat is.

Az ember ezen két adottságából következik, hogy a tegnapnak és tegnapelőttnek eszközei, módjai, szokásai elavulnak, mert azoknak helyét újak töltik be. És aki ragaszkodik a régihez, az a maradiság színében jelenik meg, aki pedig a haladással és a változtatásokkal tart, az modern.

Ezt a fogalmat talán a „korszerű” kifejezéssel közelíthetjük meg leginkább. A korszerűség lehet közömbös, jó, vagy rossz. Sok ember éppen az utóbbi miatt nem akar vele lépést tartani. Azonban kétségtelen, hogy a haladott világ eszközei hasonlíthatatlan lehetőséget adnak a jó szolgálatában is. Éppen azért, aki nem rabja a régi formának, de hűséges a régi lényeghez, az éppen Isten és emberszeretettől indíttatva érzi kötelességének, hogy az új eszközöket és lehetőségeket bele állítsa a változatlan lényeg szolgálatába.” [1]

Amikor tehát Slachta Margitról, mint a legmodernebb nőről gondolkodunk vagy beszélünk, akkor ezt csak az ő megközelítésében tehetjük hitelesen, az ő értelmezésében pedig a modernség két dolgot jelent egyszerre: korszerűséget és alkutlan hűséget a változatlan lényeghez.

Talán egyszerűbb megragadni Slachta Margit korszerűségét, viszont ennek alapját valójában a változatlan lényeghez való hűség stabilitása képezi, és ez nem más, mint a mély Istenbe gyökerezettség, a rendületlen hit „a Mindenható Istenben, aki magát és az erkölcsi világot a tízparancsolatban kinyilatkoztatta, … mindenek Teremtőjében, minden embernek Atyjában, minden létezőnek Birtokosában, minden hatalomnak Kútfejében, minden jognak Forrásában, minden törvényszerűség Szerzőjében… .” [2] A modernizmussal ellentétben, Slachta Margit modernsége a kinyilatkoztatás örök igazságaira és örök értékeire épül. Szentlélek-imája – amit közösségünk a mai napig naponta elmond – ezt a meggyökerezettséget és tabilitást kéri: „Értelem Lelke! Tárd fel előttünk a kinyilatkoztatott igazságok értelmét! … Bölcsesség Lelke! Gyújts bennünk világosságot, hogy a földi élet eseményeit az örök igazságok fényében ítéljük meg, és a múló javak használatában örök szempontok vezessenek.”

Ennek fényében érthető és értelmezhető a küldetés, amit felismert, és amire követőit hívta: „Társadalmi reformokért dolgozva, nem hatalmi szóval elrendelt, de a lelkek megújulásával belülről kiindulva új világ úttörőivé kell lennünk. A megváltás szintjéről lecsúszott társadalomban folytatnunk kell Krisztus megváltói művét….” [3]

Igen, ez egy nagyon újszerű, addig elképzelhetetlen gondolat volt: olyan céllal hozni létre egy szerzetesközösséget, hogy a „közélet porondjára” állítson hivatásos és képzett munkásokat, akik, „modern eszközökkel, … a szó erejével, … megelőző tevékenységben, törvényhozói működésben, …állnak ki az Egyház érdekei, a család, nő és gyermek javai mellett.” [4]… Újszerű volt abban, ahogyan a nő szerepét látta a társadalomban, és ez élesen eltért a radikális feminizmus nézeteitől: a nő jogainak érvényesítését, kiterjesztését nem szakította ki az emberiség összességének érdekeiből; …és nem feledkezett meg a nő sajátságos életfeladatáról, mint az élet hordozójáról fizikai és lelki értelemben egyaránt, és nem feledkezett meg továbbá a nő méltóságának, a gyermek és a család érdekeinek védelméről sem. [5]

Parlamenti munkásságát is végig a hitbe gyökerezettség és az alkutlanság jellemzik – ezt e kiállítás idézetei ékesen tanúsítják. Ebből a belső stabilitásból a prófétai szó erejével tudott szólni a legsötétebb és legviharosabb időkben is. A nemrég előkerült, és talán egyetlen vele készült rádiófelvételt a Duna TV dokumentumfilmje tette közzé múlt év decemberében; 1947-es választói programbeszédjéből hallhatunk benne egy részletet, amiben visszautal a Rerum novarum enciklikára is, ami ezt a küldetést inspirálta. Hangjának gyengéd határozottsága és szelíd ereje döbbenetes erővel hat: „A Keresztény Női Tábor világnézeti párt, mégpedig elsősorban a programja a Tízparancsolat érvényesítése a törvényhozásnál. A Tízparancsolat azokat az erkölcsi törvényeket foglalja magába, melyek nélkül tartósan állam vagy társadalom nem maradhat fenn. Ezért a Női Tábor programját párton felülinek, irányzatát gyökérpolitikának nevezhetjük. Amely párt a Tízparancsolat ellenére alkot jogot az rövid időn belül meg fogja tapasztalni, hogy rombol, vagy amennyiben építésről egyáltalán szó lehet, csak kártyavárakat emel.” [6]

A korszerűség csupán az út volt ennek a küldetésnek a valósítására és kiterjedt az élet minden területére: életstílusra, megjelenésre, munkabeosztásra, napirendre, munkaeszközökre, felkészültségre, olvasottságra. A rendtársak életét is eszerint alakította. Minden eszközt felhasznált a közszellem formálására: az írott szót, a sajtót; ma is őrizzük utazóírógépét, amin az utazás idejét is kihasználva útközben is folytathatta az írást. Felismerte a képi kommunikáció erejét, a benne rejlő veszélyeket és lehetőségeket, így aztán mozifrontot szervez, ahol világnézeti szempontokat kínál a filmekhez, de ugyanakkor fel is használja a mozi nyújtotta lehetőséget a lelkiség terjesztésesére (pl. Nagypénteken óránkét keresztútvetítés zajlik a testvérek által nyújtott szövegkísérettel); látva a rádiótechnika fejlődését, már előre megálmodta és lelki szemeivel látta, hogy a kontinensek között lehet lesz rádióhullámokon keresztül kommunikálni. Követte a tudományok fejlődését: egy 1947-ből származó írásában, amiben a testvéreknek Isten kegyelmi működését akarja szemléltetni, a fizikából veszi a példát: „Gondolnunk kell arra a csodálatos tényre, amelyre a fizikusok most vélnek rájönni, hogy tulajdonképpen nem létezik anyag a világmindenségben olyan értelemben, ahogyan ezt mi értettük, hanem csak energia …” – írja.

Elképzelem, milyen lenne, ha ma itt élne köztünk. Öltözete divatos lenne, de nem hivalkodó, hanem női méltóságát megőrző; sokat utazna, az ország elszegényedett részeire különösen is odafigyelne, de külföldre is sokat járna; hallatná hangját Brüsszelben és az ENSZ-ben egyaránt; laptopja mindig vele lenne, hogy útközben is tudja intézni ügyeit. Nagyon érdekelné a közösségi média hatása az emberi lélekre, a fiatalok viselkedésére és szokásaira, és azt keresné, hogy miként lehetne ezt az eszközt a lelkek mentésére használni. Lelki tanításaiban, amikor Isten titokzatos működését próbálná szemléltetni, valószínűleg a kvantumfizikusoktól idézne. Politikai programbeszédjében a Fratelli tutti enciklikára tenne utalásokat; politikai éleslátásával ma is kiszúrná és néven nevezné az alattomosan settenkedő ideológiákat és szóvá tenné mind a jobb, mind a baloldal túlkapásait. A peremre szorultak, a kisjövedelműek, a nagycsaládosok érdekvédelme lenne a szívügye és felszólalna az ellen, hogy bármilyen embercsoportból ellenségképet kreáljunk, még akkor is, ha emiatt üldözést kellene elszenvednie. De ha csak úgy összefutnánk vele az utcán, nem tűnne fel egyszerűsége miatt, mert elmondható lenne róla az, ahogyan Izajás az Úr szolgájáról ír: „Ráadtam lelkemet, igazságot visz majd a nemzeteknek. Nem kiált, nem emeli fel hangját, és nem hallatja az utcán. A megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el; hűségesen visz igazságot.” (Iz 42,2) Igen, szelíd erővel lenne jelen, és szava meghatározó lenne a közéletben.

Kívánom, hogy mindenki, aki betér erre a tárlatra, inspirációt kapjon e modern nő szellemiségének követésére.

Felhasznált szakirodalom:

[1] Slachta Margit: A megszentelő szeretet küldetésében. 1944.

[2] Slachta Margit: Világnézeti Credo. 1943.

[3] Slachta Margit: A megszentelő szeretet küldetésében. 1944.

[4] Slachta Margit: A puszták rejtekéből az élet centrumába. 1928.

[5] vö. Magyar Nő, 1918. március.

[6] 1947-es választói programbeszéd. Magyar Rádió archívuma.

A beszéd 2022. február 9-én hangzott el a Slachta Margit – A legmodernebb magyar nő című időszaki kiállításon a Terror Háza Múzeumban.