A leghosszabb háború

A leghosszabb háború

​​​​​​​Augusztus 31-én lezárul az Egyesült Államok katonai szerepvállalása Afganisztánban – jelentette be Joe Biden amerikai elnök, vagyis még a szeptember 11-re tervezett távozásnál is hamarabb vonul ki az amerikai hadsereg, véget vetnek az Egyesült Államok leghosszabb háborújának.

Mintegy 2261 milliárd dollár és 174 ezer halott (ebből 2300 amerikai) – egy friss kutatás szerint ez a mérlege az Egyesült Államok 2001-ben kezdődött afganisztáni jelenlétének. Az igazi kérdés azonban az, hogy a májusban elkezdett csapatkivonás után mi vár a közép-ázsiai országra, ahol a demokrácia exportjának ígéretével indított háborút Washington. Mára teljesen nyilvánvaló, hogy Afganisztánban nem sikerült megteremteni egy nyugati típusú demokratikus állam alapjait, sőt, a terrorista szervezeteket sem sikerült megsemmisíteni. Kimondható: az elmúlt húsz év egyik tanulsága az, hogy a törzsi struktúrákra épülő, premodern társadalom összeegyeztethetetlen a szuverén egyénre épülő demokráciával.

Napjainkban az iszlamista tálibok sorra foglalják el a körzeteket, rohamozzák a nagyobb tartományi székhelyeket, legutóbb egy kulcsfontosságú, Iránba vezető határátkelőhelyet vettek birtokba. Csak e héten az afgán kormánycsapatok több mint 1000 katonája menekült a szomszédos Tádzsikisztánba, ami felér egy fegyverletétellel. Ez egyben azt is jelenti, hogy Oroszország máris készültségbe helyezheti erőit, hiszen Tádzsikisztán az érdekkörébe tartozik. Másrészt a tálibok küldöttsége éppen most tárgyal Moszkvában. Sahabuddin Delavar, a küldöttség vezetője pedig mintegy megnyugtatásul kijelentette, hogy az Iszlám Állam nem fog Afganisztánban tevékenykedni. Ettől függetlenül az 1990-es években nagyon rossz hírre szert tevő iszlamisták lassan már az ország fele fölött gyakorolják az uralmat, azaz a mostani kormány – ha csak nem születik váratlan egyezség – bukásra van ítélve.

Hírdetés

Ez nem meglepő, mert a Talibán csak akkor nem tudott megerősödni, amikor az USA 100 ezer katonát állomásoztatott az országban, a NATO-tagországok pedig további 40 ezer főt. Viszont amerikai szemszögből nézve ilyen méretes erőforrást tartósan nem lehet a közép-ázsiai országra fordítani, amikor a világ más régióiban, különösen az erősödő Kína miatt a Távol-Keleten egyre nagyobb jelenlétre van igény. Washington erejéből most csupán arra futja, hogy kimenekítse az afgán tolmácsokat és segítőiket.

Nagy kérdés, hogy a tálibok újra pária államot akarnak-e teremteni országukból, vagy valamivel konstruktívabbak lesznek, mint voltak az 1990-es években. Az elnyomás viszont garantálható, az általuk ellenőrzött területeken máris kötelező a teljes testet elfedő öltözet, a lányok csak korlátozottan járhatnak iskolába, a nők pedig már csak férjük kíséretében hagyhatják el az otthonukat. A kábítószer-termesztés és -kereskedelem bizonyosan felfut, de a képhez hozzátartozik, a mostani afgán kormányt sem szankcionálták az ópium miatt.

A térség hatalmai, azaz Oroszország, Kína vagy Irán bizonyára örülnek az amerikaiak távozásának, másrészt aggódhatnak a tálibok térnyerése láttán. Vagy talán nem is annyira, mivel Peking és már Moszkva is hajlandó tárgyalni velük. Talán a fundamentalisták rájöttek arra, nem érdemes mindenkivel harcban állni, Peking az Új Selyemút programjában akár még finanszírozni is hajlandó néhány afganisztáni beruházást. A most távozó USA is hosszabb távon nyertes lehet, mert kiszabadította magát egy olyan helyzetből, amelybe két évtizede beleragadt.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »