Budapesten ma az egyik legjelentősebb kulturális eseménynek számít a Szépművészeti Múzeumban megrendezett El Greco-kiállítás. Már csak azért is érdemes újra beszélnünk róla, mert nem véletlen, hogy éppen nálunk, a mi fővárosunkban rendeztek egy ilyen nagyszabású és nagy jelentőségű tárlatot az egyik legrangosabb spanyol festőművésznek.
Ötven eredeti, saját kezűleg festett kép, ahogy mondani szokás, „nem semmi”, s ott van még a többi festmény, amelyek többsége családi vonatkozású, hiszen, amint a tárlaton is láthatjuk, El Greco fia szintén remek festő volt.
S hogy miért éppen Magyarországon jöhetett létre ez a kiállítás? Azért, mert – a spanyol gyűjteményeket nem számítva – jelentős mennyiségű El Greco-festmény van nálunk, hiszen hat alkotás Nemes Marcell egykori gyűjteményéből származik. „A neves műgyűjtő tulajdonában eredetileg tizenkét El Greco-kép volt, egészen addig, amíg az 1910-es évek elején, a háború kitörése előtti időszakban a monarchiában még tartott a gazdasági fellendülés. Az ezt követő időszakban azonban Nemes pénzügyi zavarba került. Gazdag gyűjteményét, amelyben Botticellitől Rembrandtig a legkiválóbb mesterek művei szerepeltek, köztük El Greco munkái is, felajánlotta megvételre a fővárosnak és a magyar államnak. Miután azok nem éltek a lehetőséggel, a műgyűjtő Párizsban árverésre bocsátotta műtárgyait. Az El Greco-képek közül a budapesti kiállításon látható Szent Gonzaga Alajos portréja száz év után, 2022 nyarán egy New York-i aukción tűnt fel. A MOL – Új Európa Alapítvány megvásárolta, és hosszú távú letétbe helyezte a Szépművészeti Múzeumban. Az egykor Nemes Marcell gyűjteményét gyarapító tizenkét El Greco-képből így már nyolc a Szépművészeti Múzeumban látható. Közülük hat a mester saját kezű festménye, kettő pedig a műhelyéből származó kép. Ha a magyar állam annak idején ugyanúgy megvásárolta volna Nemes gyűjteményét, ahogyan korábban az Esterházy-gyűjteményt, akkor ma – Spanyolországon kívül – hazánkban lenne a világon a legtöbb El Greco-remekmű” – tudtuk meg a kiállítás megnyitóján Baán László főigazgató beszédéből.
De ki is volt Nemes Marcell? Mindenképpen érdemes néhány szóval megemlékeznünk róla, hiszen élete és műgyűjtői munkássága, mecénási tevékenysége kiemelkedő volt a századfordulón. Őt tartották a legtöbbre a kortársak közül, pedig messziről indult a pályája. A fiatalon egyszerű boltossegédként, később szén- és faáru-kereskedőként, majd bányavállalkozóként dolgozó, csupán az elemi iskolát kijárt Nemesből rendkívül jelentős műgyűjtő vált az első világháborút megelőző évtizedben. Harsány stílusa, pompakedvelő karaktere sokakat taszított, de gyűjtői szimatát, üzleti érzékét és akadályokat nem ismerő elszántságát a legádázabb ellenfelei sem vonták kétségbe. Fénykorában lakása volt Párizsban és a budapesti Andrássy úton, Münchenben négyszintes palotája, Tahiban háromholdas birtoka takaros kúriával, Tutzingban fényűző kastélya, Garmisch-Partenkirchenben elegáns vadászlakja, s ráadásul egy félig kész városi palazzója a velencei Canal Grande partján – olvashattuk Nemes Marcellről az Aranykorok romjain című kiállításon 2016-ban, a Kieselbach Galériában.
Világhírűvé azonban nem pazar palotái és a körülötte legyeskedő gyönyörű nők tették, hanem lenyűgöző festménygyűjteménye. A legnagyobb trófeákra vadászott: El Greco és Rembrandt mellett leginkább a modern francia mesterek tudták lázba hozni. A 20. század tízes éveiben többek között tizenegy Courbet-, hat Manet-, három Van Gogh-, hét Renoir-, hat Cezanne, két Gauguin- és három elsőrangú Picasso-festményével kápráztatta el a műértők világát. A magyar közélet számára évtizedeken át ő volt „a gyűjtő”.
A jánoshalmi zsidó kántor fiaként, Klein Mózes néven született Nemes Marcell a marchand-amateur, a kereskedő-gyűjtő jól ismert típusába tartozott. Fényes karrierje akkor kezdődött, amikor rá tudta venni Herzog Mór Lipótot, Pest egyik leggazdagabb bankárát, hogy társuljon vele, és finanszírozza egyre ambiciózusabb műtárgyvásárlásait. Bejárta Európát, egyike volt az elsőknek, akik felismerték El Greco jelentőségét, és gyűjtötték a hirtelen egekbe szökő árú festményeit. A régi mesterek munkái közül is számos világhírű remekmű birtokosa volt, az igazi szenzációt azonban kollekciójának modern francia festményekből álló része jelentette.
Túlzott költekezései miatt időről időre kénytelen volt árverésre bocsájtani gyűjteményének számos darabját, de néhány év alatt mindig újabb válogatásokkal állt elő. A magyar közélet nem csupán műgyűjtőként és kereskedőként ismerhette meg a tízes évek végétől már Münchenben élő Nemest: őt tartották a korszak egyik leggálánsabb mecénásának is. A kortárs magyar kiállítások legnagyobb vásárlójaként számos főművet szerzett meg Rippl-Rónai József, Vaszary János és Fényes Adolf életművéből, de a 19. századi elődök – Munkácsy, Paál és Szinyei –, valamint a fiatal kortársak is gazdag anyaggal szerepeltek szinte felmérhetetlen nagyságú kollekciójában. Bár halála után hagyatékának jelentős részét a hitelezők vitték el, a magyar közgyűjtemények mégis számos olyan művet őriznek, amelyek Nemes Marcelltől kerültek a tulajdonukba.
A régi mesterek munkái közül a legtöbbet Nemes még életében a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta, egy, a modern magyar festők műveiből álló jelentős válogatás pedig a Kecskeméti Képtár képzőművészeti kollekcióját alapozta meg. Világhírű festményei, többek között Cezanne, Van Gogh, Gauguin, Manet és Picasso remekművei közül sajnos csupán egyetlenegy maradt Magyarországon. A páratlanul gazdag gyűjtemény gyöngyszemei szétgurultak, és a világ nagy múzeumaiba, magángyűjteményeibe kerültek.
Szöveg és fotó: Mészáros Ákos
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. január 1-jei számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
