A lány a fényképen, aki a vietnami háború jelképe lett: „A napalm erős, de a hit erősebb”

A lány a fényképen, aki a vietnami háború jelképe lett: „A napalm erős, de a hit erősebb”

Kim Phuc Phan Thi talán a leghíresebb vietnami napjainkban, még ha sokan csak gyermekkori fotóját ismerik is. 1972-ben napalmbombát dobtak falujára, súlyos égési sérüléssel, zokogva, ruhátlanul menekült, a fénykép bejárta a világsajtót. Ma olyan gyermekeknek segít, akik átélték a háború borzalmait.

1972. június 8-án repülőről napalmbombát dobtak a dél-vietnami Trang Bang falura, miután a pilóta ellenséges katonáknak nézett egy civilekből álló csoportot. A napalm erősen gyúlékony anyag, amely szétszóródva rátapad a környező anyagokra. Sokan meghaltak és sokan súlyos égési sérüléseket szenvedtek a támadásban.

A háború szörnyűségének jelképévé vált az a fotó, amelynek középpontjában egy ruhátlanul menekülő kislány látható. Nick Ut, az amerikai AP hírügynökség fotósa Pulitzer-díjat kapott érte, és az 1972-es évi World Press Photo nagydíját is elnyerte: a kép a vietnami háború szörnyűségének és minden – gyermekek és ártatlan áldozatok ellen irányuló – háború szimbóluma lett.

A fényképen egy kilencéves kislány látható, aki zokogva, kétségbeesetten menekül, miután sikerült megszabadulnia lángra kapott ruháitól. Kim Phuc Phan Thi és családja éppen egy vallásos ünnepen vettek részt egy pagodában, amikor a támadás érte őket.

A bombázás 40. évfordulóján rendezett megemlékezésen Kim Puch elmondta, hogy az akkor 21 éves fotográfus, Nick Ut lefényképezte a történteket, majd azonnal a segítségére sietett. Kórházba szállította a kislányt, aki a forró betonúton összeesett. 14 hónapig volt kórházban, 17 sebészeti beavatkozást végeztek rajta. Elmondta, hogy sokáig hordozta magában a haragot és a gyűlöletet. Testén viseli a támadás nyomait, súlyos égési sérülései nem tűntek el. Beiratkozott a saigoni orvosi egyetemre, ahol az egyetemi könyvtárban a kezébe került az Újszövetség.

 

Elkezdte olvasni és ráébredt, hogy Krisztust szeretné követni. Megértette, hogy Istennek terve van az életével. Kubában folytatta tanulmányait, majd vietnami férjével együtt Kanadába költözött. Az Amerikai Egyesült Államokban 1997-ben megalapította a Kim Foundation International elnevezésű szervezetet, amelynek keretén belül orvosok és pszichológusok segítik a háború borzalmait átélt gyermekeket. A projekt sikeres volt, ma már több központjuk is működik.

A megtérés erőt adott neki a megbocsátáshoz. Találkozott a faluját érő légitámadást koordináló pilótával is – neki is megbocsátott. Jelenleg Kanadában lakik férjével és két gyermekével, életét a béke és a megbocsátás hirdetésére, terjesztésére szenteli, alapítványán keresztül továbbra is segíti a háború borzalmain átesett gyermekeket, valamint az UNESCO jószolgálati nagykövete lett. A The Girl in the Picture címmel megjelent önéletrajzában azt írta: „A megbocsátás megszabadított a gyűlölettől. A testem ma is tele van sebhelyekkel, szinte mindennap vannak erős fájdalmaim, de a szívem megtisztult. A napalm nagyon erős, de a hit, a megbocsátás, a szeretet sokkal erősebb. Nem lenne többé háború, ha mindenki megtanulna együtt élni másokkal, igaz szeretettel, reménnyel, megbocsátással. Ha az a kislány a fényképen meg tudta tenni, tegyétek fel magatoknak a kérdést: »Meg tudom tenni én is?«”

Forrás és fotó: Aleteia.org

Magyar Kurír
(tzs)


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »