Nem éppen kultúrnyelven szólalt meg, de ez már nem is meglepő. Nem ez a mai lényegük! Valamikor a 70-es évek közepén indulhatott a nagy átváltozás, amikor (talán nem is az Ő hibája!) Gobbi Hilda antréja az „a kurv@ …”-al kezdődött, és dőlt a publikum a nevetéstől. Nagy poén volt.
Nem éppen kultúrnyelven szólalt meg, de ez már nem is meglepő. Nem ez a mai lényegük! Valamikor a 70-es évek közepén indulhatott a nagy átváltozás, amikor (talán nem is az Ő hibája!) Gobbi Hilda antréja az „a kurv@ …”-al kezdődött, és dőlt a publikum a nevetéstől. Nagy poén volt.
Leánykori nevén a most megnyilvánuló Kultúrát Nagy Ervinnek hívják, tudom, az eltartói (tisztességes adófizető állampolgárok) 90%-ának ez a név nem mond semmit. Még akkor sem, ha ő (nagysága) ezt másképp éli meg (khmm…, ”minket egy ország szeret és tisztel”).
Bevallom, bajban voltam én, már a címbeli névelővel is. Vicsek Ferenc úr, az ötletgazda, az Alkotó, ugyanis vonatkozó Kiáltványában (címe: „A kultúra mi vagyunk!”), többek között azt sem definiálta, hogy a „mi” egy szerves egység, egy homogén massza, vagy egymástól jól elkülönülő, entitások, önálló személyiségek bajtársi szövetsége? Mert előbbi esetben, közülük, ha bárki megszólal, az „A Kultúra” Úr, utóbbi esetben „Egy Kultúra” Úr, a nagy Egység nevében.
De visszatérve a Megszólalásra.
Azt mondá, hogy: pöcegödörszerű képződmény (a politikai élet – de vajon kik miatt is?!)), meg, hogy: félnótás, seggnyaló, egy K.M.-szerű képződmény, csávó… miért is, mert „rálépett a művészek bütykére”! Hát nem megható, de tényleg! Állítom, aki végighallgatta, közben maga elé képzelte Kultúra Úr (alias: Nagy Ervin) színművészt, amint átszellemülten, az aktuális színdarabi kelléket maga elé tartván mondja (mit mondja, átsugározza): Lenin, vagy nem Lenin: ez itt a kérdés. – azoknál szem nem maradt szárazon.
Mert a szöveg, az előadás, maga a megtestesült dráma… melynek csúcspontja, a katarzis: „nagy szarban lesznek”. Hogy kik? Hát mindenki! Először mind, aki nem A Kultúra. Másodszor, aki szembemegy a nagy „kreatív energiával”! Mert, ha ez elszabadul, itt kő kövön nem marad. Megijedtünk! Meg lettünk fenyegetve! Jegyzem meg, ahelyett, hogy ezt a nagy belső felszabaduló erőt, mint zöld energiát, inkább a klimatikus viszonyok (nem szólt külön a főnök, hogy „vészhelyzet” van?) káros hatásainak a csökkentésére használnák!
Megvallom őszintén, nem vagyok egy színházba járó ember. Úgy, hogy Nagy (Kultúra) Ervin és társai jólétéhez, gazdagságához, a sok, állandó szerződéssel bíró, de nem, vagy csak alig foglalkoztatott (ennek persze senki sem örül!) színésztársai eltartásához, a jegyeladásból származó bevétellel én nem, csak (volt!) adóforintjaim által járul(ok)tam hozzá.
Most mégis azt mondom, hátrább az agarakkal! Legyenek önfenntartóak és akkor joggal várhatják el, hogy senki (főleg a „politika”) ne szólhasson bele abba, mit csinálnak a függöny előtt, mögött, a paravánok takarásában és a szúnyoghálóval el nem választott, így „együttműködési kényszerítést lehetővé tevő” közlekedési folyosók eldugott zugaiban.
És ne hivatkozzanak Bodrogi Gyulára (és sok más nagy színészre sem!), mert önök annyira nem az a szint, hogy az már nem is ugyanaz a kategória. A mennyiség (hiánya) átcsapott a minőség hiányába.
Egyébként aggódom is önökért. Komoly vetélytársak tűntek fel a láthatáron. Mert amíg van nekünk Hadházy Ákos nevű színészakrobatánk (és súgómester), Kunhalmi Ágnes nevű komikánk, Varjú László nevű hivatásos fetrengőnk, Jakab Péter nevű nagymonológ előadónk stb., addig az Ön által megformált Lear királyra már senki sem kíváncsi! Lehet, ezt érzi ön is, és most próbál helyezkedni?
Tisztelettel: Alighanem Nem Kultúra
Meggyesi József – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
