Magyar állami támogatással megépült, felújított szilágysági és székelyföldi oktatási intézmények avatóünnepségéről hazatérőben, Ferenczi István megyei RMDSZ-elnök meghívására tett rövid látogatást Vajdahunyadon Soltész Miklós a magyar kormány egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára. Suta Blanka városi RMDSZ-elnök, Korom Imre plébános és Széll Lőrincz alprefektus társaságában meglátogatta a vajdahunyadi Magyar Házat, illetve a magyar állami támogatással épült bölcsődét és a szomszédságában álló római katolikus templomot.
Ezt követően erdélyi körútjáról és a küszöbön lévő választásokról kérdeztük.
– Bárhova megyek magyarlakta vidékekre, a szorványmagyarság körébe vagy pedig a tömbmagyarsághoz, mindenhol alapvető kérdés, hogy egyházaink milyen lehetőséggel bírnak, templomaink, közösségi házaink milyen állapotban vannak, és ugyanilyen fontos, hogy vagy az egyházak által kezelt, vagy pedig összefogással a helyi politikai vezetés segítségével elindított oktatási, nevelési intézményeknek milyen lehetőséget biztosítunk. És hála Istennek ezt tapasztaltam Szilágyságban – ahol Zilahon átadtuk az újonnan épült bölcsődét – és Székelyföldön is, ahol a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium megújult épületének avatóünnepségén vehettünk részt, sőt egy pici faluban, Ülkében egy óvoda átadásán is azt tapasztaltam, hogy mennyire ragaszkodnak a helyiek a magyar oktatáshoz, magyar neveléshez, magyar nyelvhez. Ez pedig számunkra nem is kérdés, sem anyagi, sem politikai kérdés, hanem lelkiekben fontos nekünk, hogy a magyar kormány részéről támogassuk azokat a közösségeket, akik sok-sok küzdelem árán, sok-sok nehézség árán, de száz év után is ragaszkodnak nyelvükhöz, magyarságukhoz és kultúrájukhoz.
– Vajdahunyadon is meglátogatta a szintén magyar állami támogatással épült bölcsődét, illetve a felújított Magyar Házat, és római katolikus templomot. Hogy látta az itteni közösség életét?
– Egyik oldalról nyilván az embernek a szeme sír a történelmi múltból kifolyólag, de másik oldalról meg örülnünk kell, hogy hála Istennek mégis vannak sokan, akik fontosnak tartják a megmaradást. Egyébként Magyarországon is fontos számunkra, hogy az ottani nemzetiségek, így a románság is abszolút jó kapcsolatban legyen a kormánnyal, azzal a várossal, vagy településsel, ahol élnek, és így meg tudják ők is őrizni a nyelvüket, kultúrájukat. És azt látom Vajdahunyadon, hogy ez a három irányú törekvés, egyrészt a Magyar Ház, másrészt a templom, illetve a mellette megépült bölcsőde óriási nagy támaszt, segítséget jelent az itt élő magyarságnak, és óriási szüksége is van rá. Nem véletlen, hogy sok mindennel próbáljuk segíteni az itt élőket egészen Déváig, vagy a Zsil völgyéig. Én biztos vagyok benne, hogy az a küzdelem, amit az itteni egyházi és politikai vezetés, illetve társadalmi szereplők tesznek, annak ilyen értelemben a gyümölcse már most is megvan, és meg is lesz.
– Küszöbön a magyarországi választás. Már a hivatalos kampányt megelőzően felerősödtek azok a hangok, amelyek megkérdőjelezték a külhoni magyarok szavazati jogát. Nacsa Lőrincz nemzetpolitikai államtitkár februári Hunyad megyei látogatása alkalmával elmondta, a külhoni magyarság összszavazata maximum 1–2 mandátumban tud megtestesülni, ami nem egy jelentős szám. Mégis igen nagy energiát fektetnek a külhoni magyarság bevonásába az április 12-i választásokon. Miért?
– Még nem voltunk kormányon 2010 előtt, amikor nekünk teljesen természetes volt – sőt, már évtizedekkel azelőtt is –, hogy a külhoni magyarság ugyanúgy a magyar nemzetnek teljes jogú része kell hogy legyen. Sajnos, 2004-ben a mostani baloldal elődje december 5-én arra szította az embereket, hogy ne szavazzák meg a külhoni magyarságnak a teljes jogú, jog szerinti összeszövését az anyanemzettel. Mi ezt 2010-ben, ahogy kormányra kerültünk, azonnal megléptük, és azóta tulajdonképpen mi köszönünk sok mindent a külhoni magyaroknak, legyenek erdélyiek, székelyföldiek, pártiumiak vagy bárhol élők, mert jelesre vizsgáztak abban a tekintetben, hogy meg akarnak maradni annak, akik őseik is voltak: magyaroknak, keresztényeknek. És ennek a nemzetnek a részeként ezen a földön meg akarnak maradni, ahol születtek. És ezt mi sokféleképpen tudjuk támogatni és segíteni iskolák, templomok, közösségek segítésével. Azt látjuk, hogy a mostani baloldali ellenzék, aki velünk is akadékoskodik, ugyanúgy próbál megint ebből politikai tőkét kovácsolni, hogy a külhoni magyarság ellen uszít. Amit mi nemhogy nem fogadunk el, hanem száz százalékosan visszautasítunk. A külhoni magyaroknak még azt is kell tudniuk, hogy ez a támogatás – amit, még egyszer hangsúlyozom, nem a mandátumért adunk, nem azért, hogy ránk szavazzanak, hanem ez belülről jön – nekünk teljesen természetes. Mi, legalábbis sokan közülünk, már a Ceauşescu-rendszerben is sokat jártunk Erdélybe, mindenfelé a külhoni magyarsághoz. Tehát ez nem egy elvárás, hanem ez egy lelki kapcsolat, egy lelki kötődés, amit nem lehet szétszakítani, hála Istennek. Nem a pénzen múlik. De az biztos, hogy ha nem mi kormányoznánk, és ez persze egy feltételes mód, akkor ezek az anyagi szálak teljes mértékben elapadnának, mint ahogy történt a korábbi baloldali kormányok esetén is. Ami azért nagy baj, mert ha nincs támogatás, nincs magyar ház, akkor hol jön össze a közösség? Ha nincs bölcsőde, akkor nincs hova vigyék a magyar családok, és adott esetben román családok is a gyerekeiket, akik egyébként ezáltal a magyar nyelvet is tanulják, tehát a magyar kultúrához kötődni fognak, sosem fognak minket gyűlölni. Tehát egy sor olyan dolog hiányozna az itt élők életéből, ami, ha nem volna, akkor a megmaradásukat nehezítené, és sokkal-sokkal küzdelmesebb lenne az amúgy sem túl könnyű élet és mindaz, amit a magyarságért meg kell tenniük.
Forrás: Nyugati Jelen
The post A külhoni magyarokkal lelki szövődés kapcsol össze appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
