A középkori Európában elterjedt, a világgal kapcsolatos elképzelések számos különös formát öltöttek, azonban legtöbbjükben közös, hogy a természetet, illetve az emberek által lakatlan vadont jobbára ismeretlen, egyszerre félelmetes és az emberek által tisztelt dologként kezelik. A távoli vidékek, de a közeli erdők, vizek is rejthettek egyszerre halálos veszélyeket és csodás szépséget. Alább az írástudó emberek fantáziájából kipattant legkülönösebb lények kerülnek felsorolásra.
A legkisebb, legveszélytelenebb lény az úgynevezett formicoleon, amelynek neve két latin szó, a formico, azaz hangya és a leon, azaz oroszlán összevonásából származik. A „hangyaoroszlán” elsősorban a hangyákra jelent veszélyt.
Sevillai Szent Izidor Etymologiae (Szómagyarázatok) című 7. századi művében azt írja, a formicoleon azért kapta nevét, mert egyszerre hangya és oroszlán: a hangyák számára veszedelmes fenevad, amely felfalja őket, más, nagyobb állatok számára azonban könnyen eltaposható, így nem jelent fenyegetést.
Vincent de Beauvais francia dominikánus szerzetes Speculum Maius (Nagyobb tükör) című 13. századi írása szerint a lény nevének gyökere köztes jellegéből fakad: túl nagy ahhoz, hogy rovarnak számítson, de túl kicsi ahhoz, hogy a vadak közé emeljék.
A szerzetes szerint amikor kicsi és gyenge, még a hangyákra sem jelent fenyegetést, amikor azonban megnő és megerősödik, már megveti korábbi állapotát, és vágyik a nagyobb vadak közé.
Nem válhat azonban valódi oroszlánná, így csak a hangyákkal szemben viselkedik akként – legyilkolja őket és elviszi télire félretett élelmüket.
A formicoleon legendáját a kutatók egy félrefordításra vezetik vissza, amely a héber Biblia Kr. e. 300 körül keletkezett görög fordításában, a Septuagintában tűnt fel először.
E fordításban Jób könyvének egy passzusában ekként fordították le az „oroszlán” szó egy szokatlan héber változatát, amely más fordításokba „oroszlán”, illetve „tigris” formában került át.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
