A korszakváltó ambiciózus elnök…

A korszakváltó ambiciózus elnök…

A korszakváltó ambiciózus elnök… Mészáros Richárd2025. 08. 03., v – 19:14

Figyelmesen olvastam Török Máténak „A Magyar Szövetség elnökével beszélgettünk Gombaszögön” című írását. Több kérdés is felmerült bennem Gubík elnök úr válaszaival kapcsolatban, ezért a „Mesterséges Intelligenciához” fordultam, azt remélve, mindenki által ellenőrizhető, elfogultságot kizáró, objektív választ kapok. 

Az első kérdés: mi a közélet definíciója? A válasz: A közélet a társadalom olyan része, ahol az emberek közösen részt vesznek a közös ügyek, problémák megvitatásában és megoldásában. A második kérdés: mi a politikai párt szerepe a közélet alakításában? A válasz: A politikai pártok fontos szereplői a közéletnek, s feladataik közé tartozik a képviselet, a programalkotás, a választási kampány megszervezése és a társadalmi részvétel. Összességében a politikai pártok hozzájárulnak a demokratikus folyamatokhoz és a közélet alakításához. Végül is ez minden politikai párt működési alapelve. Ez az az eszköz, amivel a választókat képviselve, az ő érdekeiket figyelembe véve bevonja őket a döntéshozatalba. 

Hírdetés

Az MI válasza nyilvánvalóvá teszi a magyar párt közéleti szerepvállalását s egyben felelősségét is. Éppen ezért érthetetlen pl. az oktatáshoz való viszonya. Több mint hiba, hogy nem működik oktatási kabinet, noha Gubík megválasztásakor „kabinetszerű elnökséget, szakmai agytrösztöt és a szlovák konzervatív értelmiségi réteg bevonását” ígérte. Ezzel szemben most, közel 1 év után jelenti be, hogy „megtalálták a szakembert, aki felkarolhatja a párt oktatási programját”. Ez súlyos, megengedhetetlen mulasztás. Gombaszög ismét bizonyította, hogy a szlovákiai magyarok politikai vezetése a zavaros fenntartásában érdekelt. Ez az én vállalt magánvéleményem, amit a párt/pártelnök abbéli álláspontja alapoz meg, hogy „a társadalmat gyakran megosztó kérdésekben – mint a drogpolitika, az eutanázia, az abortusz, az LMBTQ+ közösség jogai – nincs egységes álláspontja a pártnak, és Gubík nem is érez szükséget ennek kialakítására”. Ehhez még soroljuk ide a környezetvédelmet, oktatást, szegénységpolitikát, a törvény előtti egyenlőség nélkülözhetetlenségét! Olyan téma, megoldásra váró probléma több is van, amiért a szlovák képviselők is szívesen emelik fel a kezüket. Tehát az együttműködési felület adott. Ezeket napirendre kellene tűzni és rendszerszinten dinamizálni. Az elnök úr válaszai e tekintetben egyáltalán nem megnyugtatóak. Csak találgathatunk: vajon miért? Valóban hiányzik a pártban néhány, a nyitott, kulturált, korrekt politikai együttműködést szorgalmazó „személyiség”? Netán a kritikátlan nyájszellem vagy az egyéni profitorientáltság a vezérelv? Magyarázatra szorul ez is: „Ha a magyar közösség igényt formál valamilyen irányú politika kidolgozására ezek terén, a Magyar Szövetségnek reagálnia kell.” Szerintem a pártnak nem elég reagálnia, sőt. A választókat jól kimunkált, programszerű ajánlatokkal kell folyamatosan ellátni. 

Úgy tűnik, a Szövetség képtelen a nyitásra. Igaz, súlyosan terhelt a fideszes „rátelepedéstől”. Míg a pártban olyan vélemények is teret nyerhetnek – több mint 3 évtizednyi többpártrendszeri működés után –, miszerint a sajtó „köteles” támogatni a pártot (lásd Finta Márk és Ardamica Zoltán írásait), addig szomorúan csak egyet tudunk megállapítani: a párt súlyos szerepzavarban van. 

Nyitás és széles körű együttműködés nélkül nem valósítható meg a szlovákiai magyarok hatékony politikai érdekképviselete. A „steril” magyar fókusz mára az illúzió kategóriája. Ezt bizonyítja az utóbbi választási ciklusok kudarca is. Mi, itt élő magyarok is sokszínűek vagyunk: konzervatívok, liberálisok, kereszténydemokraták és baloldaliak is. És ez így van rendjén. Ezt még megfejeli a választók korfája. Hiszen teljesen más hívószóra érzékenyek az egyetemisták, a fiatal családalapítók, a középkorú aktív dolgozók és a nyugdíjasok is. 

Amennyiben a párt nem tud, vagy nem akar az említett választói kategóriák szükségleteinek megfelelő strukturált programot kínálni, addig az áttörés – a parlamentbe jutás – továbbra is vágyálom marad. Kár értünk. Már éppen ideje lenne elkezdeni korszakot, de leginkább politikai szereplőket váltani!


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »