Azt mondja Magyar Bálint, hogy a “maffiállam” kialakulását két stratégiai hiba alapozta meg, s mindkettő a rendszerváltozás terméke:
- az államfői tisztség kiüresítése, a négyigenes népszavazás által,
- az aránytalan választási rendszer kitalálása az 1989-es kerekasztal-tárgyaláson.
Az érdekes itt, hogy akkoriban – mert jól emlékszem, 22 éves voltam akkor – mindkét téma tabu volt.
Minden mértékadó liberális értelmiségi alapvető iés megkérdőjelezhetetlen igazságnak tartotta, hogy ne legyen valós hatalommal rendelkező, a kormánytól független államfő, mert ez diktatúrát okoz, de legalábbis kettős hatalmat. Én akkor is azt kérdeztem, hogy eleve minek akkor államelnök, legyen mondjuk a parlament mindenkori elnöke az államfő, vagy a mindenkori miniszterelnök legyen az. Sose kaptam érvet arra, minek kell gyenge köztársasági elnök. Ma sincs erre semmi szükség.
Ahogy az aránytalan választási rendszert is mindenki erősen támogatta. Az érv az volt, hogy ellenkező esetben folyamatosan kormányválság lesz. Ami egyébként nem igaz, mert a kormányválság elkerülhető a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményével.
Azért ez így rendkívül vicces. Hozzáteszem: akkor én se láttam át az aránytalan választási rendszer problémáit.
Amit értékelek Magyar Bálintban, hogy nem hazudik. Őszintén elmondja, a korai SZDSZ szavazótáborának kb. 95 %-a nem vallott liberális nézeteket, s az SZDSZ támogatottsága mögött valami egészen más volt.
Ez abszolút így van. A korai SZDSZ-szavazótábor legnagyobb része 1998-ben már nem szavazott az SZDSZ-re.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
