A hadművelet a “Konrad” fedőnevet kapta, amely a hadművelet kiindulási pontjára, Komáromra (németül Komorn) utal.
1945. január 1-jén indult meg a német offenzíva, amelynek célja Budapest visszafoglalása volt. Adolf Hitler még a gyűrű bezárulta előtt, 1944. december 24-én intézkedett, s ennek értelmében Magyarországra rendelte a Visztula mellől, Modlin térségéből a IV. SS-hadtestet, amely a 3. „Totenkopf” és az 5. „Wiking” SS-páncéloshadosztályokból állt. Melléjük kísérő gyalogságként a 96. és a 711. gyaloghadosztályokat rendelte.
A hadművelet a „Konrad” fedőnevet kapta, amely a hadművelet kiindulási pontjára, Komáromra (németül Komorn) utal. Ez volt az ún. Északi megoldás (Nordlösung). Ennek a tervnek az előnye az 5 nappal rövidebb felvonulási idő és a 900 köbméterrel kevesebb üzemanyagigény volt, viszont a hegyi terep akadályozta a páncélosok mozgását.
Heinz Guderian vezérezredes, a német szárazföldi haderő megbízott vezérkari főnöke stratégiai okokból helytelenítette a megkérdezése nélkül foganatosított átcsoportosítást, azonban Walther Wenck altábornagy, a német szárazföldi haderő vezérkarának vezetési csoportfőnöke 1944. december 30-án Eszterházán tartott megbeszélésén elfogadta a Dél Hadseregcsoport északi megoldást támogató érveit.
A német csapatoknak a Vértesen keresztül, Bicske irányában kellett átjutni a szovjet vonalakon. Azonban az SS-páncélosok Bicske közelében elakadtak, s ezen fontos csomópont szovjet kézen maradása a későbbiekben is meghatározó lett Budapest felmentési kísérleteinek a meghiúsításában.
Német Panther harckocsi lángoló járműroncsot kerül ki 1945 januárjában
1945. január 1-jén Grigorij Gyenyiszovics Onufrijenko őrnagy, a 31. vadászrepülő-ezred parancsnoka Piliscsévnél légiharcban lelőtt egy Focke-Wulf 190F-8-ast (gyártási száma: 588251). A német repülőgép pilótája, Günther Leidl őrmester (4./SG 10)[1] megsérült és gépével hasraszállt. Onufrijenko őrnagy 6 gépes La-5 kötelékével szemből, alulról támadta meg a kb. tíz gépből álló német köteléket. A Focke-Wulfok a váratlan rajtaütés során pánikszerűen kioldották bombaterhüket és elmenekültek.
Január 2-án továbbra is heves légiharcok dúltak Esztergom térségében. Ezen a napon Heinz Ewald hadnagy (6./JG 52 vadászszázad) két szovjet gépet semmisített meg. Nánási Kálmán hadnagy (101/5. vadászszázad) két Il-2/m3 típusú csatarepülőgépet (mindkettő a 17. légihadsereg, 189. csatarepülő-hadosztályának, 707. csatarepülő-ezredébe tartozhatott), Murányi Tibor hadnagy (101/4. vadászszázad) pedig egy Jak-9 típusú vadászrepülőgépet (5. légihadsereg) lőtt le a nap folyamán. Piliscsévnél Dmitrij Sztyepanovics Kravcov őrnagy (31. vadászrepülő-ezred, 2. század) repülőgépét légiharcban lelőtték. A pilóta kiugrott a gépéből, majd súlyosan sérülve került vissza az övéihez Dágon.
Január 3-án folytatódtak a légiharcok a térségben. Heinz Ewald hadnagy újabb három szovjet repülőgépet semmisített meg, majd másnap további egy gép lelövésével növelte légigyőzelmeinek számát.
„Nekik sem lett jobb ünnepük, mint nekünk…” – a háború az ortodox karácsonyt is megakasztja
Január 4-én a német alakulatok már Dorogot támadták. Esztergomban az ortodox karácsonyra készülő szovjet tisztek 24 tortát rendeltek az ünnepre, amelyet végül a bekövetkező események miatt már nem tudtak elfogyasztani. Einczinger Ferenc így emlékezett meg naplójában az esetről:
„Ma ismét arra ébredtünk, hogy megszűnt a villany [kiemelés az eredetiben – M.T.] és vízszolgáltatás. Hajnalra és délelőtt sok bomba hullott. Mondják, hogy Dorogot sűrű robbantás érte, és ez rongálta meg a vilanyvezetékét, amelynek következtében a vízmű is leállt. Az orosz helyőrség erősítésre, a frontra ment ki még a városparancsnokság is beszüntette működését. Délutánra mint mondták visszajönnek, mert ünnep előesthez készülnek. Farnadi cukrásznál 24 tortát rendeltek, ma délre le is szállította.” Két nappal később Einczinger még visszatért egy gondolat erejéig az esetre: „Nekik sem lett jobb ünnepük, mint nekünk, mert az ünnepi előkészületek dacára mostanáig sem jelentkeztek, és a sok torta hiába készült.”
Német Sd.Kfz. 251 lövészpáncélos és Panther harckocsik oszlopa 1945 januárjában
A Konrad hadművelet során 1945. január 6-án a 711. német gyaloghadosztály elérte Esztergom előterét, majd délutánra elfoglalta Zsidópusztát, a Strázsa-hegyet (309. magp.) és Sátorkő-pusztát. Délután a hadosztály egyetlen felderítésre kiküldött gránátosszázada elfoglalta Esztergomot. A 744. gránátosezred III. zászlóalja pedig birtokba vette az Esztergomtól keletre uralkodó magaslatot.
Ugyanezen a napon reggel 6 óra 20 perckor a Duna bal partján a 2. Ukrán Front támadása is megindult. Egy esetleges szovjet átkelési kísérlet megakadályozására – amely az „esztergomi zsák” levágásával fenyegetett – a 711. gyaloghadosztály részei megkezdték a partvédelem kiépítését. A védelem erősítésére a hadosztály alá rendelték a magyar 23. gyaloghadosztály 42. és 54. gyalogezredének három lövész- és egy utász-zászlóalját (700 ember és egy nehéz páncéltörő ágyú), valamint 3 könnyű ágyús ütegét.
A Konrad hadművelet harcai, 1945. január 5-6.
Január 7-én a 711. gyaloghadosztály elfoglalta a Zsidópusztától 2,5 km-re délkeletre lévő magaslatot, majd Pilisszentlélek felé nyomult előre, amelyet 23 óra körül el is foglalt. Ezután a hadosztály egy része Körteles felé fordult.
A 96. gyaloghadosztály két gyalogezrede Dorog irányában támadott. A 287. gránátosezred a Tátról Dorogra vezető úttól északra, a 283. gyalogezred pedig attól délre nyomult előre. A déli órákra a község közepéig jutottak. Az igen súlyos harcokban a 283/II. zászlóalj parancsnoka is elesett. A délutáni órákban a szovjetek páncélosok támogatásával ellentámadásba mentek át, és estére sikerült visszafoglalniuk a várost. Csak Dorog északi felét (Borbála-telep) védte makacsul a német 287/II. gránátoszászlóalj, hogy megakadályozza Esztergom délnyugati irányú átkarolását.
Ullrich SS-Standartenführer a Vaskereszt I. osztályával tüntet ki egy századparancsnokot Esztergomtól délkeletre
Január 8-án a német csapatok Pilisszentlélektől 2 km-t nyomultak előre délkeleti irányban, de a Kesztölc körzetéből ellentámadásba átmenő szovjetek visszavetették őket, és ezzel egy időben átvágták a dobogókői utat is (Pilisnyereg). A 96. gyaloghadosztály 284. gránátosezrede (Christoph Magawly őrnagy) által leváltott német 744. gránátosezredet (von Bose ezredes) a makadámút mentén kellett bevetni. A 284/I. gránátoszászlóaljat – amelyet ideiglenesen Schöfer alezredes vezetett – Esztergom körkörös védelmére rendelték, a 284/II. gránátoszászlóalj a várostól 2-3 km-re keletre lévő erdős dombokon támpontszerű védelmet épített ki.
Itt sebesült meg a 284/II. gránátoszászlóalj parancsnoka, Troschke őrnagy, helyét Hillermann őrnagy vette át. A Duna északi oldalán lévő ellenséges állások miatt a helyzet kedvezőtlen volt, veszélyeztették a zászlóalj szárnyát, ugyanakkor a délnyugati irányban mozgásban lévő fronttal nem volt semmi összeköttetésük. Ugyancsak nehéz volt az ezreddel való kapcsolattartás, mert nappal nem lehetett a hadosztályt megközelíteni, csak rádió összeköttetés volt.
A német csapatok tovább támadnak Budapest felé
Ugyanezen a napon a 96. gyaloghadosztály azt a feladatot kapta, hogy számolja fel a szovjetek Esztergomtól keletre lévő reteszállásait, így nyitva utat a Feldherrnhalle/II. páncélgránátos-zászlóaljnak. A csoportosítás támadásának célja az volt, hogy Szentendre felé megindulva foglalja el a pomázi repülőteret. A támadás a „huszárvágta” (Husarenritt) fedőnevet kapta, vezetésével pedig maga Hitler bízta meg Ernst Philipp alezredest, az 1. páncélosezred parancsnokát.
A 96. gyaloghadosztály parancsnokságától (Tokod malom) a 284. gránátosezredhez a 196. híradó részleg különleges távbeszélő összeköttetést létesített. A vállalkozás menetét félóránként jelenteni kellett a Führer főhadiszállásának. Goertz SS-Untersturmführer (3. SS-páncélos-felderítő-osztály) jelentkezett Philipp alezredes harcálláspontján. Marienfeld SS-Unterscharführer így emlékezett vissza:
„…Amint visszatér járművünkhöz, nem lelkesedett. Elmagyarázta nekünk, hogy »mihez kell tartani magunkat«, tudniillik, az északi parton fekvő ellenséges állásokkal szemben kell támadni Budapest irányába a Duna menti úton. […] Este megbeszélés Philipp alezredesnél, amelyen minden résztvevő egység parancsnoka megjelent. Eredmény: A Duna menti útnál lévő orosz zárak áttörése után a felderítőjárművünkre ültetett utászokkal az él előtt felderíteni. Feltéve, ha az Iván megenged nekünk egy ilyen »utazást«…”[
A támadásra összevont csoportosítás az alábbiakból állt:
284/II. gránátoszászlóalj megerősítve a 284/I. gránátoszászlóalj részeivel (Hillermann őrnagy)
egy szakasz utász
6 lövészpáncélos
5 harckocsi és rohamlöveg (a 3. és 5. SS-páncéloshadosztályok állományából)
3 nyolckerekű nehéz felderítő páncélgépkocsi a 3. SS-páncélos-felderítőosztálytól (Goertz SS-Untersturmführer)
II./196. tüzérosztály (Weber százados)
A támadásnak január 9-én 22 órakor kellett volna megindulnia. Az előrenyomulást a 711. gyaloghadosztály támadása is segítette volna a Pilis-hegységben.
Január 9-én kezdődött a „Konrad 2” vállakozás. Ezen a napon a 96. gyaloghadosztály 8 zászlóaljjal (16 db nehéz páncéltörő ágyú), kilenc könnyű- és három nehéz ágyús üteggel, a 711. gyaloghadosztály pedig 8 zászlóaljjal (11 db nehéz páncéltörő ágyú), egy páncélvadász-osztállyal (7 db Jagdpanzer 38 „Hetzer” páncélvadász), hat könnyű- és egy nehéz ágyús üteggel rendelkezett.
Január 9-ére virradóan kivonták a frontvonalból az 5. „Westland” SS-páncélgránátos ezredet, amelyet az 5/1. SS-páncélos-utászzászlóaljjal, az 5/1. SS-páncélos-felderítőszázaddal, az 5/1. SS-páncélvadászosztállyal, az 5/II. SS-gépvontatású tüzérosztállyal és az 504. SS-sorozatvető-osztály két ütegével erősítettek meg. Az így létrehozott csoportosítás parancsnoka maga a hadosztályparancsnok, Karl Ullrich SS-Standartenführer volt. A harccsoport a nap folyamán Gyarmatpusztán gyülekezett, ahonnan 15 órakor indult meg a menet a Tarján – Bajna – Nagysáp útvonalon Esztergom térségébe. Az azonban ekkor még nem dőlt el, hogy a harccsoport a Philipp-harccsoport sávjában vagy a Pilis-hegységben kerül-e bevetésre.
A nap folyamán a 711. gyaloghadosztály három zászlóalja elfoglalta a Pilisszentlélektől délkeletre fekvő Dobogókőt. A szovjet 99. lövészhadosztály 206. és 1. lövészezredének egy-egy zászlóalja Pilisszentléleknél bekerítette a 731. gránátosezredet.
Miután január 9-én este a 284/II. gránátoszászlóaljnak nem sikerült a szovjet part menti zárakat áttörnie, 10-én hajnali 3 órakor felújították a támadást.[15] Marienfeld SS-Unterscharführer (3. SS-páncélos-felderítőosztály) így emlékezik vissza:
„…3 órakor végre elkezdődik. Az utászok kísérik az első lövészpáncélost az első zárig. Miután azon túl vagyunk, előznünk kell és a kocsira felült utászokkal el kell onnan tűnnünk. A mi nyolckerekűnk halad a második helyen. Egyszer csak aknára fut a lövészpáncélos. Az oroszok aknákat telepítettek a friss hóban. A második lövészpáncélos mellettünk akar elmenni. Az aknák miatt az első nyomában marad. Ki kell kerülnünk, eközben becsúszunk az árokba és oldalra dőlünk. Kész, vége! […] A »hosszú Willi« rádión jelenti: »Lugas a szivárványnak – felborultam, kijelentkezem!« A mellettünk elhaladó második lövészpáncélos szintén találat miatt esik ki. Mindkét nyolckerekűnk Goertz Untersturmführer és Müller Unterscharführer vezetésével előrefelé biztosítanak és ezzel egy időben segítenek kerékre állítani a kocsit. Nem sikerül az útra vontatniuk sem. A kerekek kipörögnek. Eszembe jut a bajtársam a vontatójával a páncéltörő ágyúnál. Goertz Untersturmführer-nél jelentem távozásomat és visszafutok. A haverom benne van a dologban és kivontatja a nyolckerekűnket. A kocsi nem kormányozható többé. Vissza a fedezékbe, mert hajnalodik már. Stoob dolgozni kezd, hogy kocsinkat újra működőképessé tegye…”
Reggel 9 óra 40 perckor a Balck Hadseregcsoport vezérkari főnöke, Heinz Gaedcke már nem hitt „a gyors áttörésben”. Philipp alezredes délebbre helyezte át a támadást, hogy a hegyvidéken keresztül az ellenség hátába kerülhessenek, ezt 11 óra 40 percre sikerült megvalósítani. A harccsoport ezután beleütközött egy második szovjet vonalba, amelyet csak súlyos harcokban tudott leküzdeni.[17] A támadás során megsebesült a 284. gránátosezred parancsnoka, Magawly őrnagy is, az ezred parancsnokságát ideiglenesen Hupe alezredes vette át.
Súlyos harcok a Pilis-hegységben
Január 10-én a német támadás a heves erdei harcok következtében csak lassan nyert teret a Pilis-hegységben. Délután 15 órakor végül a megerősített „Westland” SS-harccsoport is megindította előrenyomulását a Pilis-hegységben. A páncélosok támadásának elméletileg kedvezett a hegyvidéken átvezető főút szilárd burkolata, azonban a kedvezőtlen időjárás és a jegesedés, valamint a meredek emelkedők és hajtűkanyarok meglehetősen lassították az előnyomulást.
Január 11-én a „Westland” SS-harccsoport már az úgynevezett római út mentén harcolt. A kedvezőtlen időjárás és a hó ellenére sikerült elfoglalniuk a Pilisnyerget.[19] Az esti órákban a harccsoport a magyar 1. SS-rohamvadászezreddel együtt betört Pilisszentkeresztre, amelyet másnap reggel 7 óra 30 perc tájt is foglalt. A faluba elsőként Franz Hack SS-Obersturmbannführer tört be lövészpáncélosával, aki később bátorságáért és Pilisszentkereszt elfoglalásáért megkapta a Lovagkeresztet.[20]
A Pilisszentkeresztért vívott harcokról így írt a „Wiking” SS-hadosztály történetírója, Erich Kern:
„A támadás január 11-én is haladt előre. Az oroszok folyamatosan hátráltak. A csapatok hangulata leírhatatlan volt. Most sikerülnie kellett! Budapesten több tízezer német, és több tízezer magyar bajtársról tudtak. Egyedül kétezer Wehrmacht női kisegítő, és a parancsnokságok női alkalmazottai voltak a körbezárt városban. A Westland ezred január 12-én Pilisszentkereszten gyenge ellenállással találkozott. Számtalan foglyot és gazdag zsákmányt szereztek a sugárzó arcú SS-katonák.
Budapest már csak 21 km-re volt! 21 kilométer és az orosz úgy fut a német támadók elől, ahogy bír!… Mindenki azt gondolta, hogy a Budapestet körbezáró katlant fel lehet nyitni. Még egy nap, és a Wiking hadosztály Budapesten van!”
Még ugyanezen a napon a Philipp-harccsoportnak sikerült elfoglalnia Basaharcot, de a Duna túloldaláról lőtt szovjet tüzérségi tűz, és a megindult szovjet ellentámadás 12-én reggelre Esztergomtól 5 km-re keletre vetette vissza őket.
Január 12-én az 1. magyar SS-rohamvadászezred már Pilisvörösvár térségében támadott, amely során sikerült a helységbe is betörniük, az ezred másik része pedig Pomáz előtt állt. A Pilis-hegységben elszenvedett véres veszteség után (2 tiszt, 127 altiszt és közkatona elesett; 2 tiszt és 17 altiszt és közkatona eltűnt) 13-án az ezredet Tatára vonták vissza.
Mivel a német támadás nem tudott számottevő eredményeket felmutatni a Pilis-hegységben, még január 11-én este megérkezett Hitler parancsa az azonnali átcsoportosításról a „déli megoldás” sávjába. Az egy napig tartó huzavona során Gille SS-tábornoknak nem sikerült elérnie a parancs visszavonását, ezért ki kellett adnia a parancsot az SS-harccsoport visszavonulására.
Ebben a szituációban gondot jelenthetett az elért területnyereség megőrzése. Egyrészt a „déli megoldás” sávjába való átcsoportosítás álcázása, és a Pilis-hegységben elért eredmények megőrzése érdekében a 711. gyaloghadosztály részei tovább folytatták támadásukat. Január 13-áról 14-ére virradóan a hadosztály alakulatai leváltották a „Westland” SS-harccsoportot.
A szovjet ellentámadás
Az előretört német csapatok visszaszorítása érdekében a szovjetek a térségben vetették be az 5. gárda-lovashadtest 11. és 12. gárda-lovashadosztályát is. Előbbinek a 71. harckocsiezredével és a 182. gárda tüzér-aknavetőezredével Pilisszentkereszt, majd Pilisszentlélek irányába; utóbbinak Pilismarót térségéből Pilisszentlélek felé kellett előrenyomulnia.
A szovjet 10. gárda-lövészhadtest 99. lövészhadosztálya az 5. gárda-lovashadtest 11. gárda-lovashadosztályával együtt január 14-én a hajnali órákban visszafoglalta Pilisszentkeresztet. A visszatérő szovjet csapatok elrendelték a falu kiürítését. A lakosok nagy része Pilisszántóra menekült. A nap folyamán a súlyos utcai harcok és a tüzérségi tűz során 9 helybéli lakos meghalt, 31 fő (köztük 11 fő súlyosan) pedig megsebesült.
A 12. gárda-lovashadosztály ugyanezen a napon 14 óra körül már Pilisszentlélek elfoglalásáért harcolt.
A szovjet csapást erős tüzérségi tűz támogatta, ezen kívül bevetették a 189. csatarepülő- és 288. vadászrepülő-hadosztályok több kötelékét is. A légiharcok során Mihail Dmitrijevics Cikin hadnagy (31. vadászrepülő-ezred), a Szovjetunió hőse Esztergom felett lelőtt egy Messerschmitt Bf 109-es vadászrepülőgépet. A szovjet kötelékek ellen német részről az 52/II. vadászrepülő-osztály egységeit küldték.
A német csapatok – néhány magaslat elvesztését leszámítva – nagyjából tartani tudták a korábban elért vonalat. Szovjet adatok szerint a térségben január 14-18. között német részről 1805 fő esett el vagy sebesült meg, és 77 fő esett hadifogságba. Továbbá 6 páncélosban, 8 lövészpáncélosban, 8 lövegben, 21 aknavetőben, 20 golyószóróban és 396 egyéb kézifegyverben adták meg a németek veszteségét. A 11. és 12. gárda-lovashadosztályok ezzel szemben 98 halottat, 366 sebesültet, egy T-34 harckocsit, 2 páncéltörő ágyút és 2 golyószórót veszítettek.
Az Esztergom helytörténetét bemutató cikksorozat – ezen része is – az Esztergomi Önkormányzat támogatásával valósul meg.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
