1957. február 28-án brutálisan meggyilkolták a Váci Egyházmegye tiszavárkonyi plébánosát. Az eset a kommunista rezsim általi vallási és politikai elnyomás szomorú és tragikus példájaként maradt fenn a történelemben. Meggyilkolása 60. évfordulóján a Tiszavárkonyban a mártír plébánost ábrázoló szobrot avattak. Február 25-én a Váci Egyházmegye életútja felidézésével Kenyeres Lajosra emlékezett.
Kenyeres Lajos 1908. január 3-án született Rákóczifalván, egy harangozó fiaként. Középiskolai tanulmányait a szolnoki Állami Főgimnáziumban végezte, majd érettségi után a váci Hittudományi Főiskolára nyert felvételt. 1930-ban Vácott szentelték pappá.
Néhány nap múlva a Tisza apadni kezdett, a gátőr pedig rátalált a kerékpárra. Megfélemlítették: nem mondhatott el senkinek semmit. A rendőrség elterjesztette, hogy Kenyeres Lajos disszidált, de ebbe nem nyugodtak bele a családtagok
A gyilkosságot követően 1958. február 28-án Martfűnél egy halász a megáradt Tiszában egy férfi holttestére bukkant. A testet Budapestre szállították, a kórházban kiállított „Halottvizsgálati bizonyítvány” szerint a halál oka „gerincvelő-roncsolás”, és „lövési sérülés”. Kenyeres Lajos holttestét a testvérei azonosították.
2017. március 4-én, Kenyeres Lajos vértanú pap halálának 60. évfordulója alkalmából Varga Lajos, a Váci Egyházmegye segédpüspöke szentmisét mutatott be a tiszavárkonyi templomban, majd a templom előtt megáldotta a mártír plébános szobrát. (Erről beszámolónkat IDE kattintva olvashatják.) Kenyeres Lajos unokahúga, aki nagy szeretettel, könnyek között beszélt a vértanúról, a vértanú szobrának avatása alkalmával a Magyar Kurírnak akkor elmondta, Lajos atyát már korábban is megverték, ám a család is csak utólag értesült róla, ő maga ugyanis nekik erről sosem beszélt. Nem hitték el a rendőrség „meséjét”, még Kádár János közvetlen környezetében lévő embereknél is érdeklődtek Kenyeres atyáról – hiába, és kérdéseikre sokáig nem kaptak választ.
Forrás: Váci Egyházmegye
Fotó: Lambert Attila (archív); Váci Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
