Február 25. a kommunizmus áldozatainak emléknapja. 1947-ben Ezen a napon hurcolták el Kovács Bélát a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet csapatok, majd tartották fogva 8 évig. Innentől indult el a kommunista terror gőzhengere Magyarországon. A történészeink egyetértenek abban, hogy a megfélemlítés már 1945-től kezdetét vette, hiszen a Belügyminisztérium a kommunista párt kezében volt – hátuk mögött a szovjet hadsereggel – majd az elnyomásuk 1989-ig tartott.
Azonban nem árt rávilágítanunk a hazánkban kialakult kommunista diktatúra néhány kevésbé kidomborított oldalára. Magyarországon tartósan sohasem tudtak a szélsőséges erők önállóan saját államot létrehozni. Mindenesetben idegen támogatás kellett az embertelen rendszerek kialakításához. Így történt a kommunista hatalom kialakulásánál is. Az 1919-es néhány hónapos véres proletárdiktatúra is oroszországi mintákat követett. Orosz – szovjet hatásra, az Oroszországi Kommunista Párt keretein belül kialakított magyar tagozat „kiképzett” emberei Moszkvából hazatérve alakították ki véres rendszerüket.
foto: bonyhad.hu
Az embertelen diktatúra elbukása után is, a magyar kommunisták fellegvára, és kiképzőközpontja Moszkva maradt. Majd a szovjet csapatok 1944-es magyarországi megjelenésüktől fogva ismét szabadon tombolhatott a vörösterror hazánk meghódított részein. A Vörös Hadsereg Magyarországot meghódítandó, és szabadon rabolható területként kezelte. Kijelenthető, hogy a második világháborúban szinte minden magyar családban voltak olyan áldozatok, akiket a szovjet katonák terrorja sújtott. Tömegével hurcolták el a magyar állampolgárokat „málenkíj robotra”, a nőket megerőszakolták. Az Oroszországba deportáltak száma meghaladta a 130 ezer főt, ahol nagyjából az elhurcoltak harmada elpusztult az embertelen körülmények, a gyilkosan kemény fizikai munka miatt.
Az “orosz medve” háromszor törte le Magyarország függetlenségét. Hiszen az 1848-1849-es magyar szabadságharcot csak a cári csapatok tudták eltiporni. A Magyarországra küldött intervenciós cári csapatok létszáma meghaladta a néhány évtizeddel korábban Napóleon ellen felállított orosz hadsereg nagyságát! Az 1944-ben hazánk földjére lépett Vörös Hadsereg a Szovjet típusú véres kommunista diktatúra kiépítésének lett fegyveres alátámasztója. Rákosi Mátyás a gyűlölt sztálinista – kommunista rendszerét kizárólag az orosz hadigépezettel a háta mögött tudta kiépíteni. A magyar nép idegenkedett a baloldal hatalmától, a Magyar Kommunista Párt kizárólag az elcsalt választásokon tudott hatalomra jutni. Természetesen saját maguktól erre képtelenek lettek volna, a háttérben mindvégig fenyegetően ott állt Vorosilov marsall és a Vörös Hadsereg.
1956-ban Rákosi Mátyás (Rosenfeld Mátyás) addigi terrorja azonban elemi erejű ellenállást váltott ki a magyar népből. Feltámadt ismét a magyarokra oly jellemző szabadság vágy, és elsőként a keleti blokkban felkeltek a gyűlölt szovjet rendszer ellen. A szabadság reménye november 4-étől kezdett elhalni az újabb orosz invázió miatt. A forradalom és szabadságharc leverése után ismét véres megtorlások következtek.
A mai napon érdemes a kommunista diktatúrák kezdeteire is odafigyelnünk. 1919-ben a vörösterrorral kezdődött a magyarországi kommunisták rémuralma. A Lenin fiúk a házra kitett magyar zászlóért is akasztottak, ám ez csak a véres felszín volt, végső soron országunk legyengüléséhez és védelmi képességeinek teljes lenullázásához vezetett a proletárdiktatúra ténykedése. Így sokban hozzájárultak ahhoz, hogy mára csonka Magyarországon élünk.
A mai helyzetben sem árt emlékeznünk, Magyarországon először 1919 tavaszán kerültek hatalomra a nemzeti értékeket zsigerileg elutasító szélsőbaloldali erők. A kommunista puccshoz asszisztált a radikális liberális értelmiség egy része, és a szociáldemokraták is. A 2006-os véres tömegoszlatások óta ismerjük, hogy a magát baloldalinak és demokratának valló erők milyen embertelen eszközöket képesek bevetni hatalmuk megőrzéséért. Intő jel lehet a mában is, hogy aki ezekkel a magukat baloldalinak valló, a hazájukat sokszor eláruló erők mellett kiáll az maga is közreműködik egy nemzetellenes antidemokratikus rendszer kiépítésében.
Azonban csüggedésre semmi okunk, a magyar nép – talán a keleti pusztákról hozott – szabadságvágya mindig felülkerekedik az elnyomó idegen szándékokon. Ma méltósággal emlékezzünk a kommunista diktatúra áldozataira, és szívleljük meg a történelmi tanulságokat.
Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »
