Radó Sándor hazáját elárulva kommunista kémnek állt, ám Berija személyes bosszúja okán a Ljubjankát követően csaknem egy évtizedig több szovjet láger lakója lett.
Ma van Radó/Reich Sándor (1899-1981) születésnapja. Úgy mondják, s talán igaz: korának egyik legkiválóbb, világszínvonalú térképésze volt, a földrajztudományok doktoraként a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának választotta.
A professzort számos külföldi egyetem díszdoktorává, sok külföldi tudományos egyesület, társaság tiszteletbeli tagjává választotta – de megítélésében mindig keveredett a politika és a tudomány.
Mégis elmondhatjuk, hogy e – talán – nagy tudású férfi a világ egyik legsötétebb figurája volt: szülőhazáját elárulva kommunista kémnek állt, mégis Berija személyes bosszúja okán előbb a hírhedt Ljubjanka, majd csaknem egy évtizedig több más szovjet láger lakója lett. Szabadulása után ismét Magyarországra kunyerálta magát: elvtársai megbecsülését élvezhette, sztárt faragtak belőle, s vénségére a Magyar Földrajzi Társaság elnöke, a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület társelnöke maradt – s e hitvány ember nagy becsben, dicsőségben hunyt el Budapesten.
Hírszerzői tevékenységéről 1971-ben jelent meg Dóra jelenti című műve, amely négy magyar és 17 külföldi kiadást ért meg. Ma már tudjuk: a könyv jó része hazugság volt – de hogy visszafogottabban fogalmazzak, azt mondom, hogy csupa-csupa féligazság.
Maga Kun Mikós történész (Kun Béla unokája) úgy vélekedett – persze nem a megjelenés idején… – a Dóra jelenti című könyvről, hogy “nagyon fontos és érdekes, de sokban velejéig hazug könyv“.
(Jó, ha tudjuk: Kun Béla és Radó Sándor viszonya nem lehetett felhőtlen – mint olvasni: “Radó csak otthon, szűk családi körben mondta el a véleményét Kun Béláról, akit „krími mészárosként” emlegetett.”
Igaza volt: a magyar patkányforradalom élharcosa szovjet emigrációja során a krími tatárok elleni etnikai tisztogatása két év alatt csak a tatárok között 60 000 áldozatot követelt.)
Ám az 1971-es könyv tényleg hazug volt, hisz 35 esztendő elteltével, 2006-ban ki lehetett adni az immár “csorbítatlan” változatot. Ebben már benne voltak a szovjet börtönévek is – de szakértők szerint még így sincs benne minden, hisz sok-sok minden ma is titok, s talán az marad mindörökre.
Mindenesetre érdekes tény, hogy Radót állítólag Berija azért üldözte személyesen is, mert ő a tudós kémre bízta fiát – ám Radó a fiatalembert “visszaküldte a feladónak”, merthogy (akkoriban persze nem így nevezték…) Playboy-életet élt kémkedés helyett, s elverte a pénzt.
Ezekután érthető, hogy az ifjú Berija nem kerülhette el a sorsát: behívták katonának, s szolgálata során elesett.
Berija meg megharagudott Radóra, s még a háború vége táján Moszkvába rendelte. Radó tudta, hogy ez mit jelent, nem véletlen hát, hogy öngyilkosságot kísérelt meg – de sikertelenül.
Úgy mesélik, hogy az ifjú Berija által “elsikkasztott” pénz bő fél század elteltével megkerült: Radó a titkot lánytestvérének fiára bízta, aki a svájci bankok “alvószámláinak” felszabadítása után sikerrel jelentkezett a pénzért. Az igényt a svájci bankszövetség elfogadta, és 2003 áprilisában 250.000.- svájci frankot ki is fizetett…
Radó Sándor élete végéig abban a hitben élt, hogy elszabotálták tőle a Lenin-rend átadását, és “kiszúrták a szemét” a Honvédő Háború Érdemrend I. fokozatával és néhány más kitüntetéssel, ám mint nevelt fia utánajárt, valójában csak felterjesztették a Lenin-rendre, de nem ítélték meg neki.
A nevelt fiú azt is írja még Radóról, hogy bár könyve megjelenése és megfilmesítése nyomán hallatlan népszerűség övezte, a politikától elfordult, a Szovjetunióból kiábrándult, végtelenül csalódott emberként a munkájába menekült, és haláláig dolgozott.
Volna itt még sok érdekesség e kétségtelenül fura, becsületét vesztett tudós kémemberrel kapcsolatban, de most elég ennyi.
Pár esztendeje Radó a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) budapesti székházában emléktáblát kapott, jóllehet nem volt vallásos, a zsidó hagyományokat nem követte, sőt ki is keresztelkedett.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
