A Fekete István Szabadegyetem februári előadását Borvendég Zsuzsanna történész tartotta, aki a kommunista hálózatokról, kiépüléséről, illetve annak előtörténetéről tartott egy rendkívül informatív és forrásgazdag előadást. Ezek a (gazdasági) hálózatok, melyek hosszú évtizedeken keresztül épültek „láthatatlan eszközökkel”, az érett Kádár-korszakra már nagyobb befolyással bírtak, mint az államszocialista politikai körök. Az előadás segítségével teljes képet kapunk arról is, miként lett Magyarországon az összes szovjet érdekeltségbe tartozó közép-európai állam közül leginkább elmeszelve a valódi rendszerváltoztatás. Borvendégnek több érdekes kötete is megjelent a hálózatok témájában, alább pedig a tegnap tartott előadásának összefoglalója olvasható.
Honnan jött a Kádár-rendszer gazdasági hálózata, amely később a rendszerváltoztatás idején eladósítja az országot? – teszi fel a kérdést Borvendég Zsuzsanna az előadásának kezdetén.
Az ún. hálózat már 1917-ben körülszőtte a kommunizmust, Leninék sem a semmiből jöttek. A bolsevisták gyökerei már a jakobinusoknál is jelen voltak, így hálózatépítésben több évszázados rutinjuk volt.
A hálózat egyfajta anarchiát jelent Niall Ferguson skót „sztártörténész” szerint. Ezzel szemben áll a hierarchia, amit a hálózat igyekszik lebontani. A francia forradalom idején a hálózat vette át a kezdeményezést, majd a Szent Szövetség helyreállította a hierarchiát, de csak ideiglenesen.
Viszont Borvendég Zsuzsanna szerint ez a gondolatmenet kiegészítésre szorul, mert a hálózatok a Szent Szövetség idején sem szorulnak annyira vissza, mint a francia forradalom előtt, az alapjai megmaradtak.
Kiemeli, hogy a hálózatokhoz gazdasági érdek is kapcsolódik. A gazdasági hálózat elsősorban Amerikából indult, Leninéket is pénzelték innen. II. Miklós a reformjait részben önerőből akarta megoldani – s csak kisebb mértékben hitellel, ez az amerikai nagytőkének nem tetszett, ezért (is) támogatták Leninéket. Utóbbi alatt amerikai nagytőkések építik fel a Szovjetuniót, majd Sztálin ideiglenesen kiebrudalja őket, de a halála után ismét feltűnnek.
A pénzek mozgatásához, piszkos pénzek „tisztára mosásához” a kereskedelem volt a legalkalmasabb, a nyugati országokban kereskedelmi kirendeltségek jelentették a szovjet fő bázisát, itt jelentek meg először. A kereskedelmi kirendeltség egyben propagandaközpont is volt. Néhány fővel már lehet egy ilyet üzemeltetni, hiszen nincs szükség túl sok humán erőforrásra, ehhez képest a 1920-as években Berlinben 800-an dolgoztak egy ilyen szovjet kereskedelmi kirendeltségen, itt alakult ki a Komintern pénzügyi központja, amelyet Varga Jenő hozott létre, így ezek közül a kirendeltségek közül a berlini volt az egyik legfontosabb. Varga volt a magyarországi kommün pénzügyi népbiztosa, így volt tapasztalata ebben. A Magyarországról menekült (de legnagyobbrészt nem magyar) kommunista politikusok oroszlánrészt vállaltak a kereskedelmi kirendeltségek kialakításában, de ott voltak a szovjet titkosszolgálatban is. Ismerték a hálózatok működését, a pénzügyi manővereket. Olyan know how-val rendelkeznek, amely a környező országok kommunistáiról nem mondható el.
1944-45-ben Magyarországon nem akart Sztálin rögtön államosítani, évekre eltolódik majd ez a terv – szándékosan. Viszont, ha a kereskedelem a kommunisták kezében van, a pénzmozgásra is rálátásuk van, így elsődlegesen ezt igyekeztek megszerezni. Vas Zoltán és Háy László kommunista politikusok a megszálló vörös hadsereggel érkeztek, és megkezdték a kereskedelem megszerzését vállalat alapításokkal. Szovjet vegyes vállalatokat is létrehoztak, ebben nyugati érdekeltségek is helyet kaptak.
Külkereskedelmi cégeket is létrehoznak, pedig ekkor még nem is volt számottevő külkereskedelem a háború miatt. Kezdetben csempészáruval foglalkoztak, a védelmet Péter Gáborék nyújtották nekik.
A West-Orienten keresztül, amely állam volt az államban, árukészletet halmoznak fel, hogy az új pénzeszközzel, a forinttal legyen mit vásárolni. A West-Orient alapításában az összes koalíciós párt részt vett (állami cég volt), gyakorlatban azonban a kommunisták uralták, az árukészlet (nagyrészt textiláru) a kommunisták felügyelete alatt állt. Az árukészlet nem került 1946. augusztus 1-jén (forint bevezetésének napja) a boltok polcaira, teherautóval hordták őket, így nem lehetett tudni, éppen hol lehet vásárolni, ezzel szándékosan inflálták a forintot.
A West-Orientnek három, négy utódvállalata is született. 1946 nyarán már minden kereskedelmi forgalom a kommunisták felügyelete alatt állt, minden pénzmozgásról tudtak.
Vas Zoltánék miatt kialakul egy gazdasági kapcsolat Magyarország és Nyugat-Németország között. A nyugatnémet oldalon lévő gazdasági adminisztrációban egykori nemzetiszocialista tisztek is vannak, akik azt remélték, hogy a szovjet blokkal kötött megállapodások talán engedményekre sarkallják őket és Németország újra egyesülhet. Úgy gondolták, hogy ebbe inkább a szovjeteknek van beleszólása, semmint az amerikaiaknak. 1956-ig a teljes nyugati irányba menő külkereskedelem Nyugat-Németországon keresztül történt.
Ekkora már a szovjetek a nyugati cégekkel való kereskedelmi kapcsolattartást szinte teljesen átadták a magyar kommunistáknak, mert ők rendelkeztek a legnagyobb know how-val.
Az ’56 utáni kádári nyugati nyitás felteszi az i-re a pontot, a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesednek. A nyugat-európai nagytőke is érdekelt volt abban, hogy felvegyék a kapcsolatot a keleti blokkal, megindul a két tábor között a pezsgő gazdasági élet. Megjelenik a szovjet közbeszédben a filantróp üzletember kifejezés, hiszen meg kellett ideologizálni, a nyugati üzletemberek miért mászkálnak a Szovjetunióba, és működnek együtt a szovjet vezérkarral. Ilyen volt például Armand Hammer, aki Sztálinon kívül az összes szovjet pártfőtitkárral jó barátságot ápolt, és egészen 1990-ig élt, vagy Cyrus Eaton, aki a Rockefellerek embere volt.
Kádárék ’56 után a magyarokban való nyugati bizalmat (a szabadság hazája) használják ki, s a szovjetek egyfajta trójai falóként betolják a magyarországi kommunistákat Nyugatra. Kádárt is tisztára kellett mosni, el kellett fogadtatni a Nyugattal. Cyrus Eaton 1960-ban díszebédet adott Kádárnak Amerikában, ezért nem szigetelődik el teljesen a magyar ügyet tárgyaló ENSZ Bizottság előtt. A tisztára mosás működik, az 1960-as évek elején Kádár lesz a keleti blokk legelfogadottabb politikusa.
A hírszerzési- és a kereskedelmi hálózat és a vele járó korrupció is burjánzani kezd a Kádár-kori Magyarországon. A katonai nemzetbiztonsági szolgálat iratanyagait kellene kutathatóvá tenni, a külkereskedelmi hálózatokról szóló információk is itt vannak. A katonai felderítés emberei „megnyert” ügynökök presszió nélkül, önkéntesen vállalták a feladatukat, szemben a BM ügynökeivel, akik sokszor presszióból cselekedtek.
Minden kulcsfigura a korrupciós hálózatban az MNVK 2-höz köthető.
Az offshore hálózat 1980-tól 2010-ig döbbenetes mennyiségű tőkét rabolt el az országtól. Annyira megerősödtek, hogy politikai döntésekbe is beleszólásuk volt, külön engedély nélkül alapíthattak cégeket Nyugaton, tőkekiáramlást eredményezve ezzel. Az 1970-es évektől a hálózatok a Nyugat, a globális nagytőke felé vannak elköteleződve, nem Moszkva felé. A rendszerváltoztatáskor hiába bontják le az állampárti hierarchiát, a kezdeményezés már a hálózatoknál volt, akikhez nem nyúlt senki. Nem véletlen, hogy semmilyen elszámoltatásra nem kerül sor Magyarországon. 1980-as évektől megindulnak az egyetemi ösztöndíjak Amerikába, itt gondoskodnak az új generáció kineveléséről a hálózatok számára.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
