A kitartásban és a munkában hisz a sepsiszentgyörgyi jobbátlövő (Férfi kézilabda)

A kitartásban és a munkában hisz a sepsiszentgyörgyi jobbátlövő (Férfi kézilabda)

A 20 éves sepsiszentgyörgyi Szabó Tas tavaly novemberben a 26-szoros magyar bajnok és 29-szeres kupagyőztes Telekom Veszprém mezében mutatkozott be a magyar élvonalbeli kézilabda-bajnokságban. A 196 cm magas háromszéki jobbátlövő a szülővárosában kezdett kézilabdázni, majd 14 éves korában új kihívások után nézett, immár hat éve a Balaton-felvidéki Kézilabda Akadémia (BFKA) játékosa. A 2018–2019. évi szezonban aranyérmes lett a serdülő bajnokságban, nem sokkal később pedig a másodosztályban is lehetőséget kapott, ahol azóta a negyedik idényében termeli hétről hétre a gólokat. Jelenleg az utánpótlás-együttes csapatkapitánya, úgy tapasztalta, az alázat, a kitartás és a munka elengedhetetlen a sikerhez. A jövőben is arra törekszik, hogy értékes perceket töltsön a felnőttek között, valamint megszerezze első gólját a magyar első osztályban.

– A Telekom Veszprém színeiben tavaly novemberben a Ferencváros elleni, hazai bajnoki mérkőzésen bemutatkoztál a magyar élvonalban. Mit jelentett számodra? – Korábban egy edzőmérkőzésen már lehetőséget kaptam, viszont nehéz szavakba önteni mindazt, amit a becseréléskor éreztem az első tétmeccsemen. Fantasztikus érzés, hogy ilyen világklasszis kézilabdázók a csapattársaim a magyar rekordbajnoknál. Momir Ilić vezetőedző már az akadémiáról ismert, tudta, hogy mire vagyok képes. A hajrában kaptam tőle lehetőséget, egy heteslövés végrehajtásához küldött pályára, viszont a kapus kivédte a próbálkozásomat. Ezt követően is rám játszott a csapat, átlövésekkel is próbálkoztam, azonban nem sikerült góllal bemutatkoznom az első osztályban. A jövőben azért dolgozom, hogy a támadásom és a védekezésem is hatékonyabb legyen. Nem voltam csalódott, rendkívül örültem a lehetőségnek, ráadásul egy olyan meccsen nyertünk, amely a magyar pontvadászatban minden idők eddigi legtöbb találatát eredményezte az egy találkozó alatt lőtt gólok számát tekintve (50–40), aztán az összecsapás után engem vittek a sajtótájékoztatóra.

– Milyen érzés világsztárokkal együtt edzeni és játszani? Hogyan viszonyulnak a fiatal játékosokhoz? – Először több mint egy éve hívtak edzeni a felnőttcsapattal, nem mondok újat, ha az állítom, hogy eleinte feszült voltam az edzéseken. Aztán rájöttem, a csapattársak nagyon segítőkészek, magyaráznak, ha látják, hogy azzal segítenek, igyekeznek a tudásukat, a tapasztalataikat megosztani. A hozzáállásuknak köszönhetően szeretek velük edzeni, rengeteget tanulhatok tőlük. Sokat jelent, hogy korábban már dolgoztam együtt Momir Ilić vezetőedzővel. Arra törekszik, hogy minél több fiatal játékost beépítsen a felnőttek közé, természetesen ezt nehéz kivitelezni, mert nagyok az elvárások a klubbal szemben a Bajnokok Ligájában. Néha a bajnoki találkozókon tetemesebb vezetés esetén különböző helyzeteket gyakorolnak, amelyeket később nemzetközi meccseken használhatnak.

 

 

– Amúgy a Balaton-felvidéki Kézilabda Akadémia játékosa vagy, amelynek mezében a másodosztályban (NB I./B) szerepelsz. Hogyan kerültél Magyarországra? – Jelenleg a másodosztályban szereplő BFKA-Veszprém csapatkapitánya vagyok. 14 éves koromban úgy éreztük a szüleimmel, hogy a sepsiszentgyörgyi csapatban már nem tudok fejlődni, így más lehetőségek után néztünk. Édesapám beszélt a magyarországi akadémia illetékeseivel, elmentünk egy próbajátékra, aztán az edzés után közölték velem, hogy számítanak rám. A magyarországi kalandot megelőzően Segesvárra is hívtak játszani, viszont úgy éreztem, hogy több van bennem, szerettem volna magasabb szinten próbára tenni magam. Néhány évvel később az öcsém, Magor is követett engem, aki jelenleg szintén az akadémia kötelékébe tartozik. Úgy tűnik nekem, hogy a játékvezetés irányába kacsintgat, ehhez pedig a szükséges segítséget is megkapja.

Hírdetés

– Eddig hány idényt játszottál a másodosztályban? Milyen a színvonal? – Úgy gondolom, a színvonal kiváló, az előző idény végén a szakszövetség változtatott a másodosztály lebonyolítási rendszerén, összevonták a keleti és a nyugati csoportot, így 16 csapat küzd egymással. A negyedik helyen töltjük a téli szünetet, amivel elégedett vagyok. A szövetség döntésének köszönhetően úgy vélem, erősödött a bajnokság. Azt hiszem, ha úgy jön ki a lépés, az utolsó helyezett is megverheti az éllovast, nincsenek nagy különbségű mérkőzések. A 2019–2020. évi idényben mutatkoztam be a másodosztályban, akkor csak három találkozón kaptam lehetőséget, aztán az évek múlásával egyre többet játszottam. Ebben a szezonban eddig 15 mérkőzésen játszottam a másodosztályban, ezeken 60 gólt szereztem.

 

 

– Visszatekintve a kezdetekre: mikor kezdtél kézilabdázni? – Gyerekként először a kosárlabdával próbálkoztam, nyolcéves koromban kezdtem, aztán amikor 13 éves voltam, váltani szerettem volna, így kipróbáltam a kézilabdát, majd egy év elteltével új lehetőségek után néztünk. Édesapám közel tíz évet kézilabdázott, én is bele akartam kóstolni, aztán az alapok elsajátítása után egyre jobban megszerettem, végül pedig az életem fontos részévé vált. Gyerekként kipróbáltam volna magam külföldön, viszont a családomtól sem szerettem volna távol lenni, mégis több száz kilométerre sodródtam. Egyáltalán nem bántam meg, hogy így alakult, sőt, nagyon sokat tanultam, értékes tapasztalatokkal gazdagodtam.

– Hét év alatt eljutottál addig, hogy bemutatkoztál a magyar élvonalban. Ez minek köszönhető? – Miután kiköltöztem Magyarországra, nagyon nehéz volt, ugyanis az életem az iskolából és az edzésekből állt, mondhatni semmi szabad időm nem volt. Mióta egyetemista vagyok, némileg rugalmasabb az időbeosztásom, bár így sem unatkozom, hiszen az utánpótláscsapattal és a felnőttekkel egyaránt edzek. Az elmúlt hét évben rengeteget dolgoztam, a befektetett munka pedig meghozta gyümölcsét, ugyanis tavaly decemberben magamra ölthettem a Telekom Veszprém mezét tétmérkőzésen. A költözés utáni év rendkívül nehéz volt, viszont a szüleim és a barátaim sokat segítettek. Eleinte a hétvégék nehezen teltek, hiszen a kollégiumból mindenki hazautazott, én pedig egyedül maradtam, így feltérképeztem a környezetemet.

– Az idény végén mivel lennél elégedett? Milyen terveid vannak a következő évekre? – Szeretném, ha a BFKA-Veszprém a lehető legjobb helyen végezne a másodosztályban. Arra törekszem, hogy edzésről edzésre és mérkőzésről mérkőzésre fejlődjek, a csapatom hasznos játékosa legyek védekezésben és támadásban egyaránt. Nagyon örülnék, ha a felnőtt együttesben újabb meccseken kapnék lehetőséget, és végre sikerülne meglőnöm az első gólomat az élvonalban. Még másfél évig az akadémia játékosa vagyok, majd azt követően, ha összejön, kipróbálnám magam külföldön. Természetesen, attól sem zárkózom el, hogy Magyarországon maradjak, amennyiben sikerül olyan csapathoz igazolnom, ahol edzéseken tanulhatok és meccseken folyamatosan játéklehetőséghez juthatok.


Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »