Az ország 14 egyházmegyéjéből érkeztek családreferensek Vácra március 6–7-én az éves családreferens-találkozóra. A PüspökVác Rendezvényközpontban tartott találkozón, amelyet A kísérés kultúrája az egyházban címmel tartottak, a jegyesoktatás, a gyermekvállalás és az aktív idősödés témájára helyezték a hangsúlyt.
A kétnapos programon családreferens házaspárok, lelkipásztorok és világi munkatársak vettek részt.
Köszöntőbeszédet mondott Marton Zsolt váci megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családbizottságának elnöke.
Beszámolt arról, hogy 2025 áprilisában az MKPK önálló belső egyházi jogi személynek ismerte el a Családbizottságot, és ez nagyobb szabadságot, ám nagyobb felelősséget is jelent.
Marton Zsolt püspök a családpasztoráció „sikerágazatának” nevezte az időspasztorációs képzést, amely tavaly már a harmadik évfolyamát zárta. Beszámolt arról is, hogy a vatikáni kérésnek eleget téve a gyerekeknek szóló programok megszervezését elsősorban helyi szinten javasolják.
A püspöki köszöntőt követően az egyházmegyék családreferens munkatársai vezetett beszélgetésben osztották meg egymással tapasztalataikat az elmúlt hónapok munkájáról, Tóth András, a Váci Egyházmegye spirituálisa közreműködésével.
A péntek estét barátságos kvízjáték zárta.
A találkozó másnap reggel szentmisével folytatódott a PüspökVác Rendezvényközpont Jó Pásztor-kápolnájában.
Az előadások előtt zenés versfeldolgozásokból adott családi örömkoncertet Tóth Ábel és testvére.
A találkozó szakmai részében első témaként a katekumenális szemléletű jegyesfelkészítő anyagot és annak veresegyházi megvalósulását mutatta be Nagyné Páll Melinda, a Váci Egyházmegyei Családközpont vezetője. A 12+1 alkalmas képzés arra törekszik, hogy felkészítse a házasulandókat arra, hogy tudatosabban éljék meg a házasság szentségét.
Az előadó röviden bemutatta a tematikát, melyben helyet kap többek között az önismeret, emberszeretet, istenszeretet, hit, ima és kommunikáció szerepe a házasságban és a gyermekvállalás témája is.
Részletesen ismertette az egyes alkalmak felépítését a jegyesoktatás második beszélgetése, a Szeretet, boldogság, emberszeretet címet viselő alkalom példáján keresztül. „Amikor a párok egymás tapasztalatait hallják, ráismerhetnek saját gondolataikra, dilemmáikra, vagy új szempontokat kaphatnak. Megnyugtató és bátorító is lehet számukra, hogy mások is hasonló kérdésekkel küzdenek, vagy éppen máshogy látják ugyanazt a témát. A csoportos megosztás során a párok megtapasztalhatják, hogy nincs egyetlen jó vagy helyes út, hanem sokféle működő kapcsolat létezik. Ez segíthet levetkőzni az idealizált elvárásokat és reálisabb képet alkotni a házasságról – mondta Nagyné Páll Melinda, a program koordinátora.
A meddőség sajnos sok házaspárt érint, ezért a családreferens-találkozó is kiemelten foglalkozott a témával, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Anna–Joachim-programjának bemutatásán keresztül. Ennek keretében a régóta gyermekre vágyó párok professzionális lelki támogatást kapnak, átfogó, intenzív pszichológiai és mentálhigiénés segítséget kínálva számukra. A keresztény szellemiséggel és értékrenddel harmonizáló terápiás jellegű módszereket gyűjtik egy csokorba a program keretében.
Homokiné Hollósi Cecília, a program szakmai vezetője ismertette a meddőségi adatokat; beszélt a meddőségi krízishelyzetről, az ennek következtében elinduló pszichés folyamatokról, bioetikai kérdésekről, a férfiak és nők eltérő reakcióiról.
Az Anna–Joachim-program a meddőségi krízisben élő házasságok megerősítésre törekszik, ezért olyan házaspárokból álló csoportokkal dolgoznak együtt, amelyek később önsegítő csoportként működhetnek tovább. Hangsúlyozta: a lombikkezelést az Egyház etikai szempontok miatt nem támogatja, ezért nem javasolják keresztény házaspároknak. Az előadás második felében Homokiné Hollósi Cecília személyes tanúságtételét osztotta meg az örökbefogadáshoz vezető útról.
Az aktív idősödés volt a találkozó harmadik nagy témája. Leleszi-Tróbert Anett Mária előadásában kifejtette: a társadalmak idősödése számos kihívást támaszt egyéni, közösségi és társadalmi szinten egyaránt.
A várható élettartam kitolódása és az idős korosztály növekvő aránya következtében újra kell értékelni az utolsó életszakaszt. Például az egyéni életcélokat, a családi szerepeket és generációs kapcsolatokat, a társadalmi integráció jelentőségét és lehetőségeit, a munka világában való részvételt, a gondozási helyzetekhez kötődő döntéseinket, vagy az egészségügyi és szociális ellátások biztosítását.
Bár egyre inkább érezhető e területeken az egyéni és közösségi megújulás, az idősödés kérdése sokszor mégis tabu. Ha olyan közegben élünk, amely a fiatalságot istenítve elfedi az időskor értékeit, nehezebbé válik a pozitív viszonyulás az utolsó életszakaszhoz.
Az előadásokat csoportbeszélgetések kísérték, melyek során az egyéni tapasztalatok is előtérbe kerülhettek.
A kétnapos program zárásaként a résztvevők megtekinthették a Váci Egyházművészeti Gyűjtemény állandó és időszaki kiállítását, valamint a váci Tragor Ignác Múzeum Memento mori című kiállítását.
Forrás és fotó: Váci Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
