Az utóbbi hetekben ismét előkerült Jeffrey Epstein neve, aki évekkel ezelőtt már szerepelt a hírekben fiatalkorúak elleni szexuális bűntények miatt. Sok éven át elképedve szemlélhette, aki Epstein üzérkedéseinek utána olvasott, hogy a férfi továbbra is luxusvillákban élheti dúsgazdag életét, befolyásos emberekkel töltheti idejét, mintha valami egyezség vagy alku védelmezné. Egy hónapja azonban ez megtört, azóta előzetes letartóztatásban van, és az eddigiekhez képest nagy hírverés azt sugallja, Epstein most már tényleg bajban lehet. Az ügyének részletei, hálózatépítése, zsidó támogatói és segítői, mind a privát életben, mind a médiában, illetve mindennek történelmi vonatkozásai viszont az egyszerű „perverz pénzember” esete helyett egy sokkal komolyabb és elgondolkodtatóbb képet vázolnak fel előttünk, ha jobban megismerjük a 66 éves multimilliomos történetét.
Egy 2019. áprilisi eskü alatt tett nyilatkozatban Maria Farmer azt állította, hogy 1995-ben találkozott Epsteinnel és annak zsidó barátnőjével, Ghislaine Maxwell-lel egy művészeti előadáson, akik állást ajánlottak neki: műalkotások beszerzését kellett volna végeznie Epsteinnek, de inkább Epstein egyik villájának a portása lett, és nyilván kellett tartania, hogy kik jönnek-mennek. Ezen vendégek között Farmer szerint voltak fiatalkorú lányok is, iskolai egyenruhában, akiket „modellkedési” ígérettel hívtak oda. Farmer szerint Epstein és Maxwell szexuálisan bántalmazta őt is az ohiói tulajdonán, és egy, a zsidó milliárdos Les Wexnerhez tartozó biztonsági csapat nem engedte, hogy távozzon. A seriff irodáját hiába hívta, az apjának kellett elmennie érte egy másik államból. Miután felkereste a rendőrséget, hogy jelentse mindezt, az FBI felkeresésére kérték őt, majd miután azokat felhívta, azok látszólag semmit sem tettek. „Féltem Maxwelltől és Epsteintől, többször is elköltöztem, hogy ne találjanak meg” – állítja, hozzátéve, hogy az akkor 15 éves húgát is molesztálta és megkörnyékezte a zsidó páros. Ez az Epstein-ügy legkorábbi ismert esete.
Egy másik áldozat, aki azóta tanú is egyben, Virginia Roberts Giuffre, szintén állította még 2015-ben, hogy Epstein régóta kiszolgáltatta fiatal áldozatait híres barátainak, mint András yorki hercegnek vagy a zsidó sztárügyvéd Alan Dershowitznak. A lány 15 éves volt, amikor mindez kezdődött. Állítása szerint Jean Luc Brunellel, az MC2 modellügynökség vezetőjével is szexre kényszerítették, és szerinte Brunel szolgáltatott jellemzően szegénységben élő (és gyakran „kelet-európai”) lányokat Epsteinnek, köztük 12 éveseket is. Giuffre állítja: „Jeffrey Epstein azt mondta nekem, hogy több mint ezer Brunel-lánnyal szexelt már, és minden általam látott igazolja ezt az állítást.” Maxwell aztán hazugsággal vádolta meg a Giiuffré-t, aki emiatt beperelte rágalmazásért Maxwellt, ez az ügy 2017-ben zárult, és ennek iratait kérte ki a Miami Herald, mely hónapokkal ezelőtt közölt egy kimerítő háromrészes cikksorozatot Epstein 2007-es peréről, és annak utóéletéről, újra megtörve a férfi körüli csendet. A lap nemrég megkapta a periratokat, ezek közlése, és a 2007-es ítélet felháborítóan enyhe volta váltotta ki aztán azt a közfelháborodást, amely az Epstein-ügy újbóli felelevenedéséhez vezetett.
Epstein egyik villáját pár hete átkutatta a rendőrség: az ajtót és a széfet feltörték, ez utóbbiban pedig több száz vagy ezer pornográf képet találtak, köztük állítólag fiatalkorúakkal is (legalább egy lány kapcsán ez már bizonyosnak tűnik), továbbá rengeteg pénzt, gyémántokat és három hamis útlevelet is. Ami érdekes, hogy több lemezt is találtak „fiatal [név] + [név]” címkékkel, ami talán titokban készült felvételeket jelenthet, feltehetően zsarolási célra, bár ez még nem világos. Ezt a gyanút ugyanakkor erősíti Giuffre korábbi nyilatkozata, miszerint „Epsteint és szervezetét ismerve, illetve az FBI-jal folytatott beszélgetéseim alapján úgy hiszem, hogy a szövetségi ügyészek valószínűleg birtokolnak videófelvételeket és fényképeket rólam, amint fiatalkorúként Epsteinnel és némely híres barátjával szexelek” – idézte őt a The Guardian. Azt is állítja, hogy Epstein mindig kikérdezte őt azokról, akikkel együtt volt, hogy intim és potenciálisan kellemetlen információkat szerezzen róluk. Az akkori helyzetével kapcsolatban azt állítja, hogy „voltak alkalmak, amikor olyan szinten voltam fizikailag bántalmazva, hogy nem tudtam, túlélem-e”.
Ghislaine Maxwell Epstein kerítője is volt egyben, ő talált fiatal tiniket „masszázsra”, amelynek a stratégiai funkciója feltehetően az volt, hogy a gyakran szegény és rossz családokból származó fiatal fehér lányok ne legyenek elijesztve az elején, hanem inkább szokják meg a könnyű pénzszerzés módját. Majd a masszázst alsóneműben vagy anélkül kellett csinálni, mialatt Epstein magát elégítette ki, kezdeti lépésekként. Akik az első lépéseket megtették, nyomásgyakorlással, pénzzel, fenyegetéssel vagy állítólag bántalmazással sakkban tarthatók voltak.
Giuffre egy 2011-es nyilatkozata szerint „[Maxwell] azt mondta, hogy barátnőket is vigyek, akik megfelelőek lehetnek. Azt mondta [Epstein] szereti a fehér lányokat – soha semmi fekete lány. Ha egy lány bármi más származású volt, rendkívüli szépségnek kellett lennie.” Giuffre szerint Maxwell maga is ágyba ment a lányokkal.
Epstein eddigi egyetlen bírósági ügye ezt érintően több mint egy évtizede volt. 2005-ben egy 14 éves lány szülei jelentették a rendőrségnek, hogy lányukat a férfi szexuálisan bántalmazta, aminek következményeként nyomozás indult Epstein ellen, megfigyelve őt és átkutatva egyik villáját. Húsz 14 és 17 közötti lányt azonosítottak, akik mind szexuális bántalmazásról számoltak be. Bírósági iratok szerint a nyomozók „egyértelmű jelét [találták] annak, hogy Epstein személyzete gyakran szervezett be 12 és 16 év közötti fiatal lányokat, minden nap, néha napi több alkalommal is”. Az egyik áldozat eskü alatt vallotta, hogy Epstein 13 éves korában kezdte el őt szexuálisan bántalmazni – írta a Fox News.
Epsteint ügyvédek serege védte, ahogy magánnyomozók is ráálltak az ügyre, igyekezvén az áldozatokról és érintettekről mindenféle kellemetlen dolgot megtudni. A védelem álláspontja szerint a lányok hazudtak haszonszerzés reményében. Dershowitz például azzal érvelt ezt a szavahihetetlenséget alátámasztandó, hogy az egyikük alkohollal látható egy a közösségi oldalán közzétett fényképen… A magánnyomozók magukat rendőröknek hazudva is próbáltak a lányok karakterét besározó dolgokat megtudni, követték őket és családtagjaikat, egy esetben az egyik lány apját az útról is leszorították. Közben a két nyomozásért felelős férfit, Michael Reitert és Joseph Recarney-t se kímélték: Reiternek a szemetét is átvizsgálták, hogy valami terhelőt találjanak, amivel eltántoríthatják az ügytől, feleségét is megfigyelték, felkutatták régi tanárait.
Végül nem az érintettek besározása vezetett eredményre, hanem a zsidó állami főügyész, Barry Kirscher. Reiter és Recarey szerint Epstein emberei sikeresen rávették Kirschert arra, hogy fokozza le az ügyet, számolt be minderről a Miami Herald. Dershowitz személyesen is találkozott a főügyésszel. Idővel a főügyész kerülni kezdte a két rendőrt, és végül Epstein egy rendkívül enyhe ítéletet kapott: 13 hónap egy olyan börtönben, ahonnan napi 12 órát lehetett távol „dolgozni” heti hat napon át, tulajdonképpen csak aludni kellett bejárnia.
Az ítélet egy megállapodásnak volt köszönhető, amelyet ráadásul szabálytalanul, az áldozatok előzetes értesítése nélkül kötöttek vele, ennek keretében beismert bizonyos dolgokat az enyhe ítéletért cserébe. A megállapodás egyik fő felelőse a kubai származású Alexander Acosta floridai államügyész volt, aki egyszer azt mondta a megállapodás okáról: „Szóltak, hogy Epstein a »hírszerzéshez tartozik«, és hogy hagyjam békén”. Amikor az ügyet jól ismerő, és már 2003-ban Epsteinről leleplezően író Vicky Ward erre rákérdezett a Foglalkoztatási Osztálytól, ahol Acosta jelenleg van, azok nem válaszoltak. Ahogy a fentebb hivatkozott Miami Herald se kapott választ az azóta már nyugdíjba vonult Kirscher főügyésztől sem az enyhe ítéletben játszott szerepét illetően. Mindenesetre azóta Kirschert a zsidó Rágalmazásellenes Liga kitüntette a közösségért tett szolgálatáért és az általuk is képviselt szemlélet megtestesítéséért.
Izraeli és cionista szálak
Epstein az államügyész szerint „hírszerzéshez tartozik” tehát – de vajon melyik országéhoz? Itt lehet talán érdemes megjegyezni, hogy barátnője, Ghislaine Maxwell, a híres britanniai Moszad-ügynök, Robert Maxwell lánya. A férfiról egy 2002-es könyv is íródott Robert Maxwell: Izrael szuperügynöke címmel. Halálakor Jichák Sámír akkori izraeli miniszterelnök gyászbeszédét hat egykori titkosszolgálati vezető hallgatta, amikor is Sámír szerint Maxwell „többet tett Izraelért, mint amit ma el lehet mondani”.
Epstein Izraeli kapcsolatai ezzel nem érnek véget: Ehúd Bárák egykori izraeli miniszterelnök és védelmi miniszter több alkalommal is meglátogatta Epsteint egyik villájában, amiről képek is tanúskodnak, bár mindezt Bárák „vérvád”-nak nevezi. Dershowitz pedig egyszer arról beszélt, hogy 1997-ben a milliárdos Les Wexner 60. születésnapján együtt volt Epsteinnel, és a vendégek között ott volt Simón Peresz egykori izraeli miniszterelnök és államfő is.
De ki is maga Les Wexner, a Victoria’s Secret tulajdonosa? Epstein egy tőle kapott villában élt, amely Manhattan legdrágábbja is egyben, és amelyikben a fényképeket és útleveleket találták. Ezt az épületet Wexner 1989-ben vette, de sosem élt benne, és 1998-ban az Epsteinhez köthető NES LLC társaságnak adott el, de hivatalos tranzakcióról csak 2011-ből van papír, amikor Epstein saját maga írta alá az iratokat mindkét fél részéről, 0 dollárért – írja a Bloomberg.
A két zsidó ismeretsége homályos: Epstein eredetileg matematikát és fizikát tanított 1972-1976 között egy manhattani iskolában, itt diákja volt a Bear Stearns befektetési bank zsidó elnökének, Alan Greenbergnek a fia, amely ismeretségen keresztül Epstein csatlakozott a bankhoz 1976-ban, ahol nem sokkal később társult a szintén zsidó Jimmy Cayne-nel. 1981-ben kivált, hogy megalapítsa saját cégét, de egy bankvezető szerint továbbra is közel maradt Greenberghez és Cayne-hez. Epstein pénzkezelési üzletének fókusza a kezdetektől az volt, hogy csak milliárdosokkal foglalkozik. Wexner volt Epstein eddig ismert egyetlen kuncsaftja (ezt a Bloomberg mellett a Háárec is így tudja) – de miért bízta vagyonának igazgatását egy milliárdos egy csak a húszas éveinek végén járó, pár éve még egyszerű tanárként dolgozó, új cégét éppen megalapító egyénre? Miért vette meg Manhattan legdrágább villáját, amelyben maga nem lakott, és adta oda Epsteinnek pár év múlva, homályos adás-vétel keretében? Bármi is legyen a válasz, az tudható, hogy Epstein multimilliomossá vált Wexner által rövid idő alatt – de könnyen lehet, hogy a pénz máshonnan (is) jött…
A New York Magazine utánakérdezett a furcsa meggazdagodásnak a pénzvilágban:
[Douglas] Kass egy jó összeköttetésekkel rendelkező ember a Wall Streeten, ahol évtizedekig dolgozott, így hát elkezdett körbekérdezni. „Elmentem az intézményi brókerekhez, a kereskedelmi asztalukhoz, és megkérdeztem, hogy valaha üzleteltek-e vele. Ezt megtettem párszor, amíg le nem tartóztatták” – idézi fel. „Az intézményi kereskedelmi asztalok közül, legyen az elsődleges vagy másodlagos, senki se üzletelt Epsteinnel”.
Ugyanaz a lap még 2002-ben is hasonlót közölt le: „Ez egy furcsa kapcsolat” – mondta nekik valaki a Wall Streetről, aki ismeri Epsteint: „Ez nem szokásos semmilyen hatalmas vagyonnal rendelkező személy részéről sem, hogy hirtelen odaadja a pénzét valami fickónak, akiről legtöbben még nem is hallottak” – tette hozzá.
A „furcsa kapcsolat” részletei tehát nem világosak egyelőre, de annál világosabb Wexner elkötelezett Izrael-pártisága és az általa felkarolt minden zsidó ügy bőkezű támogatása. A Free Press szerint Wexner finanszírozott egy tanulmányt annak idején, amely hozzásegítette az Egyesült Államokat Irak megtámadásában (ami, mint tudjuk, egy cionista neokon irányelv mentén történt). Wexner továbbá tagja az ún. Mega Csoportnak, amely Amerika legtehetősebb zsidó üzletembereit tömöríti, akik izraeli és zsidó ügyeket és célokat támogatnak vagyonaikkal. Szintén tag a Wexner mentorának tartható milliárdos Max Fisher, aki Amerika 38. elnökének, Gerald Fordnak volt egy privát Közel-Kelet-diplomatája a ’70-es években.
Epstein zsidó identitása megfigyelhető: például ügyvédeinek furcsa nyilatkozata szerint a hamis útlevelek célja ügyfelük „zsidóságának elrejtése” az „emberrablás elkerülése végett”, és Epstein szerint az ellene felhozott vádak egy „antiszemita összeesküvés ellene”, árulta el egyik barátja a New York Magazine-nak. Mindezek mellett Epstein, akárcsak Wexner, zsidó ügyeket is támogat pénzével és befolyásával: a New York-i Zsidó Szövetséget, Amerika egyik legnagyobb zsidó szervezetét anyagilag támogatta, de egy még inkább árulkodó dolog, hogy anticionistákat hallgattat el befolyásával. Így történt ez 2007-ben, amikor a Harvard Egyetemen tartott volna előadást az Izrael-kritikus Robert Trivers evolúciós biológus az Evolúciós Dinamika Program (PED) keretében, de nem sokkal a rendezvény előtt a PED igazgatója, Martin A. Nowak kihátrált Trivers felszólalása mögül, arra hivatkozva, hogy „nem tehet mást” (Epstein ugyanis a PED anyagi támogatója). A biológus azt állítja, hogy Epstein beismerte, ő állt az akció mögött, és a Harvardon jogi professzorként oktató Alan Dershowitzot nevezte meg annak okául – Dershowitz maga is egy aktív cionista.
Epstein érdeklődése a biológia iránt nem ismeretlen, egyik birtokán szervezett összejöveteleket tudósoknak, mert érdekli az ún. transzhumanizmus (a mesterséges intelligencia és génmanipuláció általi „jobbítása” az emberiségnek). Anyagilag támogatta is a legjelentősebb transzhumanista szervezetet, a Humanity+-t, jobban mondva személyesen annak zsidó elnökét, Ben Goertzelt. Epstein állítólag szerette volna a birtokát átalakítani olyanra, ahol nők tucatjait termékenyítették volna meg spermájával, ezzel is „jobbítva” az emberiséget, az ő genetikáján keresztül.
Zsidó védelem és privát sziget
Sokat elárul Epstein státuszáról, hogy még miután beismerte fiatalkorúak prostituálását és azokkal folytatott szexuális viszonyait, amelyek miatt börtönben is volt, nem sokkal szabadulása után már olyan prominens médiaszemélyiségek voltak rendezvényeinek vendégei, mint a zsidó Katie Couric, vagy a szintén zsidó Chelsea Handler, de említhetjük a híres zsidó filmest, Woody Allent is (akit szintén vádoltak már gyerekmolesztálással).
Talán pont ezért is vetették be kreativitásukat egyesek, amikor nemrég a filoszemita és izraeli zsidó feleséggel rendelkező Quentin Tarantino új filmjének plakátjait átalakították reálisabbra, felidézve Epsteint, Allent, Polanskit…
Alan Dershowitz neve már többször is felmerült, de nemcsak Epstein barátja volt ő, hanem Victoria Roberts Giuffre szerint részt is vett az illegális szexuális cselekedetekben, és tudott Epstein dolgairól. Egy eskü alatt tett nyilatkozat szerint Dershowitz „gyakran volt Epstein körül” és „legalább hatszor” folytatott vele szexuális aktust, továbbá az öreg zsidó „olyan kényelmesen érezte magát az ott történő szex kapcsán, hogy odajött, és Epsteinnel beszélgetett, amikor orálisan elégítettem ki Epsteint”. Dershowitz vehemensen tagad mindent, mindössze annyit ismer be, hogy kapott masszázst alsónadrágban. Giuffré-t „prostituáltnak” nevezi, aki „maga döntött a tetteiről”. A lány korábban állította, hogy bántalmazták, de ha önként tette is azt, amit tett (egyes lányok biztos, a jó pénzért), akkoriban még 15-17 volt, így eleve nem dönthetett jogilag prostitúcióról. Nem ez a zsidó jogász életének legnagyszerűbb érve tehát, főleg hogy máshol azt állítja, ő nem tudott semmilyen fiatalkorúakkal folytatott szexről Epstein kapcsán, de itt mégis magabiztosan tudja, hogy mindebbe a lány magától egyezett bele…
Dershowitz ellen tanúskodtak mások is, mint például 2011-ben Epstein házvezetője, Alfredo Rodriguez, aki szerint az ügyvéd megfordult Epsteinnél azokban ez években, amikor napi szinten történtek fiatalkorúakkal szexuális aktusok, kijelentve: „Dershowitz Epstein házában volt, amikor fiatalkorú lányokat molesztált Epstein”.
Rodriguez birtokában volt egy „fekete füzet”, nevekkel, személyes adatokkal, akik Epsteinnél megfordultak, illetve olyanokéval, akik nem, de már találkoztak Maxwell-lel, és feltehetően célba voltak véve (például illegális szexuális aktusokba csalogatva őket, felvételeket készítve arról zsaroláshoz talán). Annak ellenére, hogy a 2007-es ügyben kellett volna, nem beszélt erről a füzetről, azt inkább el akarta adni 50 ezer dollárért a lányok egyik ügyvédjének. Ez nem nyerte el a hatóságok tetszését, így végül Rodriguez, bizarrmód, nagyobb büntetést kapott a 18 hónapos ítéletével, mint maga Epstein. (A füzet itt és itt található.)
Dershowiz, aki pár éve megpróbálta egy másik zsidó, a 13 éves fehér lányt bekábítószerező és megerőszakoló Roman Polanski ítéletét megváltoztatni, korábban védett már olyan zsidókat is, mint az erőszakos Zsidó Védelmi Liga, vagy a gyerekmolesztálással vádolt haszid zsidó Baruch Lebovits, aminek kapcsán az Epstein-ügyben is tanúsított módszerrel az áldozatot, egy fiút, és annak apját igyekezett besározni, az ügyüket aláásva, mondván, pénzt akarnak kizsarolni a vádlottból. Részben a mondvacsinált feltételezések miatt Baruchot végül felmentették, és az áldozat apját fogták perbe, de végül nem találták meggyőző bizonyítékot minderre, és felmentették őt is.
Dershowitz pár éve a zsidók a társadalmainkban birtokolt kiemelkedő hatalmával hencegett, és annak bevetésére ösztönözte hallgatóit (lásd korábbi írásomban, itt). Talán pont ezt a zsidó hatalmat akarta Shmuley Boteach rabbi is aktiválni, amikor még 2015-ben felszólította a zsidókat Dershowitz, a „fáradhatatlan Izrael-védő” védelmére a fenti vádakkal szemben, mely vádakat a rabbi a történelmi zsidókat érintő vérvádhoz hasonlította. Mindenesetre az őt terhelő több vallomás ellenére Dershowitz úgy tűnik biztonságban érzi magát jelenleg, mert pont a mostani Epstein-ügy közepette találta jó ötletnek, hogy a szexuális beleegyezési korhatár magas voltát bírálja, és annak lejjebb szállítását szorgalmazza 18-ról 15-16 évre.
A vallomások és vádak mellett azonban van még valami, ami Dershowitzot a bűntényekhez köti: Epstein privát repülőjének az utaslistája. A multimilliomos ugyanis rendelkezik egy privát szigettel, ahova gyakran repített ki neves és befolyásos embereket: Dershowitz mellett Bill Clinton egykori elnök például legalább 26 alkalommal utazott a szigetre, ahol a vádak és vallomások szerint szintén zajlottak fiatalkorúakkal szexuális cselekmények. A repülő utaslistája itt található, itt pedig egy másik. (Dershowitz neve megtalálható a 19., 27., 42., 47. oldalakon.) Egyéb jegyzőkönyvek Epsteintől itt.
További nevek az utaslistákról: a zsidó Larry Summers, a Harvard egykori elnöke, egykori pénzügyminiszter, Stephen Pinker zsidó professzor, András yorki herceg (Giuffre másik vádlottja), és sok más híresség, illetve ismeretlen lányok nevei, akiket magukkal vittek. Epstein szigetét érdemes megnézni az alábbi jó minőségű drónfelvételen, áll rajta egy érdekes templomszerű épület, illetve a domb oldalán látható (15 másodpercnél) egy bejáratszerűség, amely földalatti helyiségre utalhat.
Ez se új a nap alatt
A zsidóság nyugati fehér népekkel való együttélésének történelme folyamán rendszeresen, időről időre felbukkan az itt is látható jelenség: befolyásos zsidók, bár saját köreikben is akadnak visszaélések, a saját közösségük nőtagjai helyett mégis kimondottan a gazdanép lányait és asszonyait alázzák meg vagy zsákmányolják ki. A pornográfia kapcsán írt egyik korábbi írásomban például rámutattam már a zsidó szexrabszolga-kereskedelem történelmi voltára is Edward W. Bristow zsidó történelemprofesszor Prostitúció és előítélet című 1982-es könyve alapján, melyből itt egy idézet:
Kelet-Európában és Dél-Afrikában a 644-ből legalább 374 szexuális emberkereskedő a zsidó közösségből származott. […] Az osztrák és német rendőrség irataiból kiderül, hogy Galíciában és a közeli Bukovinai térségben 111 zsidó emberkereskedő volt aktív csak 1904 és 1908 között. Zsidó szexuális emberkereskedők kiemelkedően sokan voltak Európa Latin-Amerikába tartó főbb tranzitpontjain, mint Berlin, London vagy Hamburg. Ez utóbbiban például a 402 szexuális emberkereskedőből, akiket a rendőrök elfogtak 1912-ben, 271 volt zsidó. […] Bécsben a hatóságok tudtak kb. 50 zsidó prostituáltakkal kereskedőről, akik Csernyivciben éltek, és »nagyon belterjesek voltak, két nemzedéket átívelve«. […] A leginkább publikált »fehér rabszolgaság« témájú tárgyalás 1892-ben történt Lembergben [Lviv], ahol 27 kereskedő – mind zsidó – állt bíróság elé, amiért becsaptak nőket, hogy menjenek Konstantinápolyba, Egyiptomba, Indiába. E nők némelyike megértette feladatát, de mások »bejárónők, kerti munkások, egy hentes segédje, mind állítólag tisztességes állásajánlatokat kaptak«.
Mindez napjainkban, a közelmúltban is így volt, a CNN cikkéből is idézek egy másik témába vágó, a hollywoodi zsidó Harvey Weinsteinnel kapcsolatos írásomban:
Az elmúlt évtizedben kb. 10 ezernyi nő volt áldozata embercsempészetnek Izraelben, amelyet [Ori] Keidar »modern kori rabszolgaságnak« nevez. A nőket bezárják, megverik, megerőszakolják és éheztetik, és 15-30 férfit kell kiszolgálniuk naponta, az év 365 napján, az ügyvéd szerint.
A The New York Times cikkében pedig az izraeli szexrabszolgaság kapcsán is a weinsteini, epsteini fehér lányokra és nőkre, sikszékre való szomjazást láthatjuk:
„Az izraeliek imádják az orosz lányokat”, mondja Jacob Golan, aki ezt és két másik klubot is tulajdonol, és önszántából beszélt az üzletről, melyet ő annyira »sikeresnek« tart. „Szőkék, jól néznek ki és mások mint mi”, mondja nevetve miközben fekete hajához húzza kezét. „És kétségbeesettek. Megtesznek bármit a pénzért.”
A zsidó pornóproducer Michael Kulich pedig egy beszélgetés során így vall ugyanerről:
A ’70-es években a férfi pornószereplők többsége zsidó volt, a női szereplők többsége viszont római katolikus. […] Ez vicces, mert ezek a fickók úgy kerültek az iparba, ugyanis megkérdeztem párat közülük, megkérdeztem Ron Jeremyt, hogy „ti fiúk miért kezdtetek a pornóiparban dolgozni? Mi vonzott titeket a nyilvánvaló okon kívül?”, ők meg: „mert megdughatok római katolikus lányokat! Így kielégíthetem minden zsidó fiú fantáziáját, hogy római katolikus nőkkel paráználkodjon!”
A Weinstein-ügy kapcsán írt elemzésemben megemlítem a Tablet zsidó lapban a „kifejezetten zsidós perverzitásról” lehozott cikkben is hivatkozott kultikusnak mondható zsidó novellát, melynek alaptétele jelenleg éppen az Epstein-ügyben tér vissza:
[Mark] Oppenheimer nem csak Weinstein bosszúból, a leigázott gazdanép feletti dominancia kifejeződéseként értelmezi helyesen a perverz zsidó viselkedését, de a [Philip] Roth-könyv főszereplőjének karakteréhez is helytállóan hasonlítja azt. Alexander Portnoy ugyanis nem csak egyszerűen egy zsidó perverz karakter, hanem – ahogy erre a cikk szerzője is rámutat – egy jellemzően zsidós faji vágy és motiváció, a siksze magalázása és dominanciája jellemzi azt, ahogy láthatóan Weinsteint is. Ismerkedjünk meg jobban Portnoy karakterével, s rajta, ezen ünnepelt, az „amerikai zsidó aggodalmakat” remekül megtestesítő figurán keresztül talán tisztábban láthatjuk a fentebb is bemutatott zsidó perverzitást – legyen az pornográfia, szexrabszolgaság, vagy hatalmával visszaélő pénzember.
Az Epstein-ügyben ott van a pornográfia, a szexrabszolgaság és a hatalmával visszaélő pénzember – ahogy a jellemzően zsidós szexuális éhség a siksze, a karakteresen fehér nő magalázására is. Mindennek a jobb megértését hivatottak az említett korábbi írások is segíteni, további adatokkal és elemzéssel.
A zsidó perverzitásról és fehér lányaink iránti beteges vonzalomról, illetve a zsidók mindenféle aberrált és obszcén, a szexualitás felemelő és szeretetközpontú jellegét primitívvé és degenerálttá formáló aktivitása már sok írót és gondolkodót ösztökélt szólni. Így az angol költő Laureate Robert Southey által álnéven kiadott Levelek Angliából 1808-as könyvben is olvashatunk erre vonatkozó észrevételeket. Southey szerint a zsidók az akkori Angliát járták „nyomorúságos és obszcén” szövegeket árusítva (179. o.). Ezt példázza, hogy a 19. század végének egyik neves észtországi nyomdája a zsidó Benjamin Mikhailovsky tulajdonában volt. 1907-ben „a nyomda egyik raktárhelyiségének átvizsgálásakor a rendőrség lefoglalt 11 119 kártyát, melyeket pornográfnak ítéltek”. (Anton Weiss-Wendt: On the Margins: About the History of Jews in Estonia, 2017, 43. o.) A lengyel érsek, Józef Sebastian Pelczar pedig így kelt ki 1910-ben: „Feladatomnak tekintem a keresztény társadalom figyelmeztetését azon zsidók ellenében, akik elkábítják népünket a városokban; akik élő árukkal [prostitúció] kereskednek, akik megmérgezik fiataljainkat pornográf nyomtatványokkal és folyóiratokkal.” (Brian Porter-Szucs: Faith and Fatherland: Catholicism, Modernity, and Poland, 2011, 303. o.)
A dolgok azt követően valamelyest kitisztultak Európában, de 1945-tel visszazuhant minden a korábban megkezdődött hanyatlásba, amely folyamatnak máig sincs vége. Amerikában például a jelentősebb obszcenitással (pornográfia, szennyirodalom stb.) kapcsolatos, mindazt fokozatosan legalizáló jogi harcok élén szinte mindig zsidók voltak: Winters v. New York 1948; Burstyn v. Wilson 1952; Roth v. U.S. 1957; Mishkin v. New York 1966; Ginzburg v. U.S. 1966; Memoirs v. Massachusetts 1966; Ginsberg v. New York 1968; Cohen v. California 1971 stb. Josh Lambert angolprofesszor és a Jiddis Könyvközpont akadémiai igazgatója így foglalja ezt össze: „El kell ismerni, mindazonáltal, hogy az amerikai zsidók üzérkedtek az obszcenitással – létrehozták, megvédték, írtak róla – pont ugyanazon okok miatt, amiért sok protestáns, katolikus és vallástalan társuk is tette: pénzcsinálás miatt, a szexuális kielégülés kereséséért, hogy antiszociális dühöt fejezzenek ki.” (14. o.) Lambert így folytatja később:
Al Goldstein [pornóproducer], a Screw [magazin] kiadója és a Midnight Blue [pornográf tévéműsor] házigazdája színes példa ennek az obszcenitással való foglalkozásnak a motivációjára. Miközben Goldstein gyakran felidézi zsidóságát, védjegyszerű érintettsége a saját engesztelhetetlen dühe volt. „Ami engem motivál, nem a szeretet, hanem a gyűlölet”- írja Goldstein az önéletrajzában. „A Screw-t mindig is a düh hajtotta. Másokkal ellentétben, akik sikereket érnek el, én nem szelídültem meg ettől. Dühös maradtam, és csak őrültebb lettem.” (I.m., 15. o.)
Miközben Lambert azt igyekszik hangsúlyozni, hogy mindez nem „zsidós”, hanem csak egyéni dolog, nem idézi Goldstein motivációjáról tanúskodó egy másik megjegyzését: „Az egyetlen ok, amiért a zsidók a pornográfiában tevékenykednek, az az, hogy szerintünk Krisztus szívás! A katolicizmus szívás! Nem hiszünk a tekintélyelvűségben.” Goldstein nyilvánvalóan megveti a gazdanépet, „antiszociális dühe” nemcsak egyedi frusztrációkból ered, hanem az erős zsidó identitásának eredménye a gyűlölt külcsoporttal szemben, amelynek országában él, és amelyre úgymond ráhányja a pornográf szemetét, beismert megvetéssel és bántó szándékkal – láthatóan többről van itt szó egyszerű pénzkeresésnél. Lambert az idézett bekezdést így zárja pont ezt bemutatva a fentebb már említett író kapcsán:
Évtizedekkel korábban Philip Roth megörökítette Goldstein motivációjának ezen részét, amikor tulajdonképpen felidézte őt az Az utolsó lecke című 1983-as könyvében: „Számomra a pénz nem a legfőbb dolog”– hangsúlyozza Roth Goldstein-karaktere. „Az ellenszegülés az. A gyűlölet az. A felháborodás az.” (I.m., 15. o.)
De az Epstein-ügy szexuálpszichológiai és társadalomtörténeti vonatkozásai mellett van még valami, amit ez az ügy is a felszínre hozott, bár mindezt már a perverz milliárdoson kívüli, de hozzá köthető elemek, fajtársak produkálták…
„Fehér embertársaink”
Akik mindenben egy „második holokausztot” látnak, Epstein zsidó származása miatt meglehetősen kellemetlenül érezhették magukat. A Wikipédia némely szerkesztője többször is megváltoztatta az Epstein-szócikk a férfi zsidóságára vonatkozó részét, néha kitörölve azt, néha átváltoztatva „fehér”-re. (E sorok írásakor fel van tüntetve zsidósága egyes akaratos szerkesztőknek köszönhetően, akik mindig visszaírták azt a valóságnak megfelelően.)
Epstein zsidóságának elhallgatása, de néha inkább letagadása a fősodratú médiában is megfigyelhető. Egyesek, mint a zsidó Noah Shachtman által főszerkesztett The Daily Beast portál, mely az IAC vállalat tulajdonában van (elnöki és vezérigazgatói poszton: Barry Diller és Joey Levin mindketten zsidók). Egyik újságírójuk, Mimi Rocah, aki maga is „büszke zsidó”, az egyik cikkükben így ír Epstein korábbi enyhe ítélete kapcsán:
Az egyik leginkább elszomorító dolog [az utóbbi időben] az a rendszer, amelyben fehér férfiak látszólag bármiféle nők és fiatal lányok iránti szexuális visszaélést és bűnözői viselkedést megúsznak. […] A milliárdos Jeffrey Epstein esete eddig talán a leghallatlanabb példája ennek. […] Hogy mindezt tetézzük, [az enyhe büntetést eredményező] megegyezés más hatalommal rendelkező fehér férfiak ármányának az eredménye volt látszólag.
A megegyezés valójában, mint fentebb is láthattuk, a zsidó Kirscher főügyésznek, Epstein zsidó ügyvédeinek [Dershowitz stb.] és a kubai Alexander Acostának volt köszönhető, akinek valakik leszóltak, hogy „hagyja békén” Epsteint. Hogy még a szándékosan fehér lányokon prédázó zsidó páros és egyéb (jelentős mértékben zsidó) társaik, illetve az őket segítő zsidó hatalmasok (mint Wexner) esetében is a fehér ember legyen hibáztatva, bizarr – legalábbis az lenne, ha nem értenénk, hogy egy bizonyos etnocentrikus idegen csoport szándékosan tereli el a felelősséget magáról, és terheli azzal az adott esetben pont áldozati csoportot, s teszi mindezt stratégiai céllal.
Rocah nem volt ezzel egyedül. Seth Abramson ügyvéd és professzor, a Newsweek meglehetősen népszerű publicistája szintén a „fehér kiváltságosság”-ot hibáztatja Epstein eddigi viszonylagos büntetlenségéért: „Ez egy jó lehetőség lenne arra, hogy meglátogassátok a Trump-támogató rokonaitokat és ismerőseiteket, akik szerint nincs olyan, hogy fehér kiváltságosság” – írta egy Epstein korábbi enyhe büntetéséről szóló cikkre hivatkozva. A „fehér kiváltságosság” (white privilege) elmélete a fehérek ellen gyűlöletet szítani hivatott rágalom, mely szerint a fehérek saját társadalmaikat a nem fehérek rendszerszerű kirekesztésére és kizsákmányolására építették, így ebből következik minden hasznuk, ahogy a minden területen (oktatás, munka stb.) megfigyelhető kiemelkedőbb teljesítményük is. Abramson maga is egy „büszke zsidó”, tisztában van Epstein zsidóságával is, illetve aktív kommentátorként és publicistaként ismerheti annak a zsidó ügyekre fordított pénzeit és szociális körét is. Epstein nem csak származását, de identitását tekintve is egyértelműen zsidó, ennek ellenére Abramson, ahogy több társa is, a fehérek ellen szít ellenérzést azoknak „kiváltságossága” miatt – miközben az Epstein-történetnek, mint fentebb is írtam, pont fehérek voltak a célzott áldozatai, a perverz bűneinek elmaszatolásában és büntetésének kisiklatásában pedig, bár nem teljesen, de jelentősen zsidókat láthatunk annak minden területén. (A Twitter-bejegyzés hozzászólásai között egyesek ezt szóvá is teszik, de ezek egyikére se válaszol a manipulatív zsidó.)
A Microsoft közgazdásza, David Rothschild is hasonlóan terelt: „A republikánusoknak tetszett, ahogy Acosta segítette a hatalommal rendelkező fehér férfiakat fiatalkorúak szexuális bántalmazásában” – írja. Rothschild persze maga is tudja, hogy Epstein zsidó, és hogy a zsidók nem fehér emberek – ha azok lennének, az ún. holokauszt fehér népirtásként lenne nyilvántartva. Ha a zsidókat érintő ellenszenvről van szó, ő is tudja, hogy ki fehér és ki zsidó (szüntelenül panaszkodik is az antiszemitizmus miatt), ahogy akkor is tudja ki fehér és ki zsidó, amikor éppen arról panaszkodik, hogy Trump kabinetje túl sok fehér férfit tartalmaz, és ez valamiért rossz. Hivatkozásként a The New York Times cikkét mutatja (a lap kiadója, A. G. Sulzberger, és szerkesztője, James Bennet, mindketten zsidók), amely szintén bajként tekint a túl sok fehér férfira. (Ez mellesleg ugyanaz a The New York Times, amely ugyanakkor megtűri és mosdatja a szerkesztőségből jövő nyílt fehérgyűlöletet, lásd korábbi írásomat erről.)
Miközben a fehérellenesség politikailag korrekt, a befolyásos fehér férfiak számának, és így a saját maguk által alapított és felépített ország jövője feletti hatalmuk csökkentésének vágya morálisan valamiért dicséretes Rothschild számára, egyetlen zsidó, George Soros kritizálása ugyanakkor eredendően antiszemita és elítélendő dolog szerinte.
Ariel Sobel egy leszbikus zsidó, a Jewish Journal és The Forward zsidó lapok publicistája, aki maga is a „fehér kiváltságosság” szószólója, méghozzá a zsidók körében jellemző „fehér embertársaim” szófordulat jelenségének mára már mémmé vált módszerével, amikor is zsidók saját magukat fehérként bemutatva kívánnak bűntudatot kelteni a fehérek között, mint akik „tagjai a csoportnak”, így ők „önkritikusan”, a „csoporton belülről”, szinte nemesen, önzetlenül ösztökélik „fehér embertársaikat” arra, hogy öleljék kebleikre a harmadik világból áramló tömeges bevándorlást, minden önvédő „rasszista” gondolat miatt pedig ostorozzák magukat bőven. Sobel egyik írását így jellemezte: „A cikkem lényege pont az, hogy én elismerem a fehér kiváltságosságomat, és biztatom a fehér embereket arra, hogy ők is ezt tegyék.” Sobel persze tudja, hogy a fehér ember nem zsidó, a zsidó pedig nem fehér ember. Saját magát „cionista és büszke zsidó”-ként jellemzi. Egész írói munkássága is a zsidósággal kapcsolatos, származása és identitása egyértelműen zsidó, mégis átvedlik fehér emberré, ha belülről akarja gyengíteni annak a csoportnak az immunrendszerét.
Máshol pedig így fogalmazza meg céljait: „Felszólítom a tudatlan fehér embereket arra, hogy nézzenek szembe fehér törékenységükkel és elfogultságukkal az által, hogy egy közülük való szólítja fel őket erre.” A „fehér törékenység” (white fragility) egy gúnyos kifejezés mindennemű fehérek általi panaszra, ami saját közösségükkel kapcsolatos. Az érv szerint a fehéreknek nem lehetnek faji vagy nemzeti érdekei, és mindennemű sérelmet el kell tűrniük, mert a „fehér kiváltságosság” mentén eleve igazságtalanul jutottak kiemelkedő pozícióba mások elnyomása révén. Ha valaki számára mindezen perverz agygimnasztika ironikusnak hat pont a zsidóktól, akik szinte minden sarokra holokausztmúzeumot, minden óvódásnak holokausztoktatást szeretnének, és akik olyannyira „törékenyek” minden panasz vagy kritika kapcsán, hogy törvényeket lobbiznak ki maguknak, amelyekkel a befogadó nemzet tagjait büntetik az egyre szigorúbban megszabott „antiszemita” meghatározás mentén, az nem a véletlen műve…
A zsidók ezen alantas módszere a bűntudatkeltésre és bomlasztásra olyan gyakori, hogy a példákat naphosszat lehetne sorolni – és valóban: egy honlap is létrejött már, amelyen mindezt egyesek dokumentálják. Ez eredetileg a Twitteren indult, ahol valaki folyamatosan gyűjtötte össze a sokszor magas rangú zsidók fehérellenes megnyilvánulásait, és a „fehér embertársaim” módszerével érvelő képmutatást, de az ezeket többnyire mindennemű kommentár nélkül gyűjtő profilokat a toleráns mikroblog mindig törölte – miközben a fehérellenes zsidók profiljai máig aktívak. A The European Man Archives-nak nevezett oldalon főleg a „Fellow White People” címke alatt közel félezer ilyet találhatunk. A The Forward a napokban pont Sobel kapcsán közölt egy hazug cikket erről, úgy beállítva az archívumot, mintha ártatlan zsidók „listázását” végezné az ártó szándékkal. „Ariel Sobel, aki korábban már írt a zsidó nők világhálós zaklatásáról, arra ösztökélte többezernyi követőjét, hogy »mellőzzék a ’zsidó vagyok’ leírását a Twitteren«. Felfedezte, hogy fehér felsőbbrendűséget hirdetők a »zsidó vagyok«-ra keresve állítanak össze internetes adatbázist a zsidó célpontokról.”
A cikk szerint a honlap a listát azért tartalmazza, hogy „diszkriminációra és gyűlölködésre biztasson”, annak ellenére, hogy a honlap alján világossá van téve: semmilyen zaklatást, fenyegetést, vagy illegális tettet nem tartanak elfogadhatónak a lista összeállítói. Amit a zsidó lap és Sobel elhallgat, az pont a lényeg: a lista a zsidó fehérellenesség dokumentációja, és azé a képmutatásé, miszerint a „büszke zsidók” fehérnek tettetve magukat ösztökélnek fehéreket pont a saját származásukra való büszkeség ellenzésére. Maga Sobel is szidalmazta és becsmérelte a fehéreket korábban, ezért is került ő is fel a listára: „Létre kellene hoznom egy szervezetet, amely elérné a hülye fehér nőket és kioktatná őket saját érdekeikről” – írta tavaly. „Fehér személyként életem nagy részét tudatlanul rasszistaként töltöttem. Jelenleg is aktívan vissza kell szorítanom a rasszista hajlamaimat. Vannak még gyengeségeim. Munkát igényel. Rasszistának lettem nevelve – minden fehér ember annak van nevelve, amiként társadalmunk is rasszista – a pokolba is, a nőgyűlöletemet is ki kellett iktatnom” – írta máskor. A palesztin-zsidó viszály kapcsán is a fehér ember rasszizmusáról prédikál: „Ez nagyon komplikált, mert mi mindketten öljük egymást, nem úgy mint Amerikában, ahol viszont a fehér emberek ölik a feketéket.” Ennek a mindenféle hivatalos adatok persze az ellenkezőjét mutatják (lásd itt), de Sobel fehérellenessége eleve nem igazságalapú, hanem szemantikai és érzelmi. Morális manipuláció és aljas bomlasztás.
Sobel, a régi bölcseletet és „antiszemita sztereotípiát” tökéletesen megtestesítve „felsír miközben üt téged”, amikor így nyilatkozik: „Nagyon félelmetes a saját arcodat és szavaidat látni fehér felsőbbrendűséget hirdető oldalakon. Családom van, emberek vesznek célba személyesen. Aggódom az emberek biztonságáért.” A cikk majd azzal zárul, hogy „Sobel örült annak, hogy a Twitter-fiókja alkalmat adott az embereknek kifejezni zsidó büszkeségüket, és méltányolta azon nem zsidókat is, akik kifejezték támogatásukat” – mert ő az áldozata annak, hogy saját szavait újraközli a gyalázkodó rágalmainak a célpontja: a fehér ember. És miközben a „zsidó büszkeség” jó dolog, a „fehér büszkeség” „rasszista”, de ugyanakkor ő mint zsidó maga is fehér, és a fehér rasszizmus rossz – de a zsidó büszkeség, ami ezek szerint akkor fehér büszkeség is egyben, mert ő, logikailag, büszke zsidóként büszke fehér, mégis rendben van.
Aki pedig rámutat, hogy ez így nem működik, hogy ő egy fehérellenes zsidó, aki alantasan álcázza magát, ha stratégiailag úgy látja jónak, az „antiszemita” és „náci” – mint az idézett honlap. (A fentebb is felvázolt „zsidó rejtőzködés” jelenségéről korábban behatóbban is írtam már.)
Hogy végezetül visszatérjünk Epsteinhez (aki ugye maga is, legalábbis az ügyvédei szerint, el akarta rejteni zsidóságát): esetében nem csak egy perverz multimilliomost láthatunk, aki saját kéjvágyát igyekezett kielégíteni beteges módon: láthatunk mindemellett gyanúsan kialakult ismeretségeket, gyanúsan megszerzett vagyont, hálózatépítést, befolyást, az illegális tettek dokumentációit feltehetően zsarolási szándékkal, hamis útleveleket, valamilyen „hírszerzéshez” tartozás alapos gyanúját, izraeli kémkedési és titkosszolgálati szálakat, kapcsolatokat – és mindezek mellett zsidó hálózatokat, melyek jogilag és a média szintjén egyaránt segítségére vannak, például legalábbis a zsidó szál elfedésével, egyesek még fehérellenes narratívát is képesek alkotni mindebből.
Nemrégiben Epsteint öngyilkossági veszély miatti megfigyelésre különítették el, miután „félig öntudatlanul” és nyakán sérüléssel találtak rá. Hogy csak taktikázik-e ezzel, vagy valami történt, nem világos. Hogy valakik segítenek-e majd neki ezt is könnyen megúszni, mint korábban, vagy megszabadulnak tőle, és komoly ítéletet kap, esetleg meghal, netán beszél, és kitálal érdekes dolgokról, szintén nem világos, de érdemes figyelni az ügy alakulását – bár sok fontos (és igencsak jellemző) dolgot már most is láthatunk…
Csonthegyi Szilárd – Kuruc.info
– A "kifejezetten zsidós perverzitás" jellege és annak háttere
– A zsidó rejtőzködés patológiája
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
