Május végén találkoznak a jegybankelnökök, a fináncmafia központjában, City of Londonban. Téma a készpénz használatának a betiltása. A baj nagy lehet, most már sokáig nem tarthat a vajúdás, de a háborús veszély is nagyobb. Nagy katasztrófák között lehet a rendszert reset-olni.
+++A központi bankok megvitatják a készpénz-tilalmat, hogy megállítsák a pénz bankból való menekülését+++
A központi bankok egy összejövetelen akarják megvitatni a készpénz-tartás elleni leghatékonyabb büntetést. A Neue Zürcher Zeitung (NZZ) vizsgálja azokat a lehetőséget, hogy „vészhelyzetben” hogyan korlátozható a készpénz. Az e körüli nyüzsgést összeomlás-előkészületnek is lehet tekinteni. A központi bankok nyilván többet tudnak a pénzügyi rendszer tényleges állapotáról, mint amennyit nyilvánosan bevallanak.
Egyre több jele van annak, hogy a központi bankok drasztikus korlátozást terveznek a készpénz használat vonatkozásában. Először néhány gondolkodó indította el a készpénztilalom ötletét. Különösen Kenneth Rogoff a Harvad Egyetemről és Willem Buiter, a Citigroup vezető közgazdásza rajzolta fel az elképzeléseit, hogyan lehetne kivonni a készpénzt a pénzforgalomból.
Egyes országokban nemrég hoztak konkrét intézkedéseket – részben próbaüzemként. Franciaország nyártól kezdve egy új törvénnyel szigorítja a készpénzre vonatkozó rendeleteit. Svédország, amely mindig is úttörő volt az elektronikus fizetések tekintetében, már régebb óta törekszik a készpénz csökkentésére. A polgárok már csak korlátozott mértékben tarthatnak készpénzt. Görögországban, a válságra való tekintettel , egy hasonlóan drasztikus korlátozásról beszélnek, ami azt jelentené, hogy a 70 euró fölötti számlákat csak csekken, vagy hitelkártyával lehet fizetni. A Baader-Bank arra számít, hogy eltörlik a készpénzt, hogy a várható, fájdalmas büntetőkamatokat a megtakarításoknál is érvényesítsék. A Bundesbank még nyugtatgat és azt ígéri, hogy Németországban továbbra is lesz készpénz-használat.
Május végén a témában egy nagyszabású konferencia lesz Londonban. A vészjóslásra nem hajlamos Neue Zürcher Zeitung arról tudósít, hogy kifejezetten azok a közgazdászok jutnak szóhoz , akik az elmúlt hónapokban a készpénz-eltörlés támogatásáról ismeretesek – nevezetesen Rogoff és Buiter. Az ülésen a svájci, a dán, az euró-zóna és az amerikai jegybankok képviselői is részt vesznek. A cél az, írja a NZZ, hogy „megoldást találjanak vészhelyzet esetére”. Rendkívül szokatlan, hogy az alapvetően józan NZZ-t ezek a terv-játékok foglalkoztatják. Az újság ezt írja:
„Az ember a legjobbra számít és készül a legrosszabbra. Ez a mottó érvényes a nemzeti bank pénzpolitikájára. Egyesek úgy fogalmaznak, hogy az árfolyam-helyzet fokozatosan „normalizálódik”, vagy legalábbis nem romlik, azonban egy következő kiéleződésnek több mint marginális a valószínűsége.”
Ez a megállapítás arra készteti az NZZ-t, hogy elemezze azokat az intézkedéseket, hogyan lehet reagálni egy újabb, adott esetben drámaian kiélezett pénzügyi válságra. Egy szóba jöhető, globális bankcsőd miatt, de akár egy további, globális pénzügyi intézetekbe vetett bizalom elvesztése miatt is előtérben áll a készpénz eltörlése ebben az összefüggésben. A NZZ ugyan elismeri, hogy a készpénz eltörlésének, legalábbis Svájcban, alig van reális esélye, mert azzal a polgárok szabadság jogai nagyon korlátozottak lennének. De az újság vizsgál további két lehetőséget is, hogy a készpénz- tartást milyen módon büntetik.
Hogy mennyire súlyos a helyzet, megmutatja egy pillantás a jövőbe, amely kockázatként merülhet fel – még ha csak gondolatkísérletként is. Eszerint, hogy a közelgő pénzügyi válságot kézben tartsák, a negatív kamatot 5 százalékra emelik. Ez egy olyan elképzelhetetlenül magas szám, ami mellett tömegesen menekülnének a készpénzbe. Hogy már most mennyire nyomasztó a büntetőkamat az ott lakóknak, azt a Svájci Nyugdíjpénztárak legutóbbi példája mutatta. Nagy összegű pénzt vettek ki a bankból és azt trezorban tárolják, hogy elkerüljék a pénzügyi elnyomást.
Annak, hogy megelőzzék a globális bankcsődöt, a legradikálisabb módja a készpénz-tilalom lenne. Ez Svájcban és az USA-ban is igen valószínűtlen, mert az ottani gazdasági rendszerek bizonyos liberális vonásokkal rendelkeznek. Az a tény azonban, hogy a készpénz-tilalmának kérdését az USA és az EZB nagy központi bankjainak részt vétele mellett vitatják meg, azt mutatja, hogy a probléma nem regionális, amivel különösen a svájciaknak vagy a németeknek kell megküzdeniük, hanem nyilvánvalóan egy olyan globális fejleményről van szó, amelynek következményei gondot okoznak.
Az NZZ szerint jogos annak a feltételezése, hogy a negatív kamatláb a következő hónapokban várhatóan jelentősen emelkedik – nevezetesen az, hogy a készpénzben tartott eszközöket adóval , vagy a negatívkamat nagyságának megfelelő illetékkel sújtsák. Valószínű, hogy ez az ötlet azonban nehezen kivitelezhető, mert a végén ez odavezetne, hogy az összes bankjegyet évente le kellene pecsételni – ez egy szinte ellenőrizhetetlen vállalkozás.
Ezért, legalábbis Svájcban, egy másik változatot részesítenek előnyben. Az NZZ ezt írja:
„Ez a változat egy átváltási árfolyamot vezet be a könyvi pénz és a készpénz között, ahol az árfolyam a kívánt negatív kamatláb mértéke szerint változik. Például ha egy ilyen rendszer egy kívánt éves 3%-os negatív kamattal indul, akkor a készpénz tulajdonos egy évben a pénzének már csak 97%-ához jut, ha azt folyószámlára befizetné.
Feltételezhető, hogy az elképzelések még korai stádiumban vannak. Ez azonban semmit nem mond a pénzügyi rendszer állapotáról. Mert általános szabály, hogy a nagy pénzügyi intézetek szinte mindig felkészületlenek voltak, ha a válság egyszer csak kitört. Az a tény, hogy az első gyakorlati tesztfuttatások után átfogó elméleti megfontolásokat alkalmaznak, azt mutatja, hogy a nagy pénzügyi intézmények nagyon is reálisnak tekintik egy csőd lehetőségét , és fel akarnak készülni rá.
A megtakarítók számára ez a fokozott éberség szükségességét jelenti. Nem várható, hogy ilyen intézkedéseket egyik napról a másikra vezessenek be . De a készpénz megadóztatásának és csökkentésének trendje feltartóztathatatlannak tűnik. A betétesek és befektetők lehetősége egyrészt a nagyobb diverzifikáció, amelynél arra kellene ügyelni, hogy ne tartsunk nagy összegeket egy eszközosztályban.
Az sok megtakarítónak ugyan gondot okozhat, hogy az eszközeikhez való hozzáférhetőség korlátozott, de valóban radikális intézkedések esetén egy bizonyos rugalmassággal csökkenteni lehet a károkat. Ugyanakkor tanácsos figyelni a globális devizapiacokat, mert várható, hogy a pénzügyi elnyomás valamennyi államban egyidejűleg következik be. Az elkerülési lehetőségek ismerete, mint például a deviza-, nemesfém-, vagy a nyersanyag, úgy tűnik, sürgetőbb mint valaha.
Fordította: FE
Forrás: https://www.facebook.com/istenszeke/posts/10205318439698427:0
Forrás:emberiseg.hu
Tovább a cikkre »
