Napjaink véres eseményei Ukrajnában a háború valóságának súlyos árnyékát vetik ránk is.
Az alap parancs az 5Mózes 20,10-ben olvasható: “Ha egy város ostromára készülsz, szólítsd fel a békés megadásra“. Nincs feltétel nélküli lerohanás, villámháború! Követek küldésével próbálták a gyűlölet eszkalációját megelőzni (4Móz 21,21-24), mint Szihón esetében. És ha már folyik az öldöklő küzdelem, aközben is keresni kell a békekötés esélyét, amint azt 110 körül a Galileai José rabbi írta: “Drága az a béke, amit a háborúban kezdenek el keresni és megvalósítani“. A zsidó jog kulcskérdésének tekintette Maimonides is a háborút megelőzően a megbékélés keresését.
A shalom, a béke így lett az ószövetségi gondolkodás kulcsfogalma. Az Úr szívből utálja azt, aki az erőszakot szereti (Zsolt 11,5), s még az éhező, gyűlölködő ellenséggel is jót kell tenni (Péld 25,21). A messiási kornak, az olam haba-nak a jellemzője is ez lesz: “Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul” (Ézs 2,4). Izrael mai zsinagógai imaéletében is központi helye van a Birkat Shalomnak, a békéért történő könyörgésnek. A papi áldás is és a Kaddis imahimnusz ezzel zárul: Isten békességet teremt, az Ő békessége legyen velünk. Az ószövetségi gondolkodásban az Isten által teremtett életnek, a hájá-nak van mindeneket megelőző elsőbbsége. A békesség ezt védi, a háború ezt pusztítja. Az igazságos béke gondolata, ami aztán a protestáns béke-etikában gazdagon bontakozott ki, ebből a shalom gyökérből táplálkozik. Ez a gondolat pedig már átvezet Urunk Jézus Krisztus ígéretéhez: “Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Máté 5,9).
Folytatjuk…
(Békefy Lajos/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
