Egy amerikai építőipari vállalat bebizonyította: az a cég, amelynek legfőbb célja, hogy Isten országát építse, nemcsak erkölcsileg, hanem üzletileg is sikeres lehet. A hit náluk üzleti stratégia lett, és a keresztény alapokra helyezett működés versenyelőny. A Betenbough Companies kiemelkedően eredményes cég Amerikában.
A Betenbough-módszer címmel megjelent vezetői kéziköny bemutatja az általuk képviselt szemléletet, amelyről Ujváry András szervezetfejlesztő, Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök és Szente Balázs, az üzleti életben is a keresztény értékrendet követő vállalkozókat tömörítő ÉrMe Hálózat elnöke osztotta meg velünk gondolatait. Beszélgetésünk során kiderült, hogy miért tartják „sokkolóan radikálisnak” ezt a szemléletet, amely gyökeresen átformálhatja a munkáról, a sikerről és a felelősségről alkotott képünket.
– A könyv hazai „felfedezőjét” és fordítóját, Ujváry Andrást kérdezem. Hogyan került kapcsolatba a könyvvel, és mi fogta meg benne?
Ujváry András: A kézikönyvet egy erdélyi vállalkozó ajánlotta a figyelmembe, amikor arról beszélt, hogyan lehet úgy vállalatot iránytani, hogy a vezetést Isten kezébe adjuk. Mint szervezetfejlesztőt érdekelt a történet, bár az első gondolatom még az volt, hogy hú, itt valami őrülttel van dolgom. Meghívott az illető egy konferenciára. Végighallgattam az előadókat, akik a Betenbough Companies vezetői voltak, és rá kellett döbbennem, ezek egyáltalán nem őrültek, sőt, valami egészen fantasztikus dologra éreztek rá. Megtudtam, hogy kiadtak erről a „módszerről” egy könyvet is. Megszereztem, és annyira megtetszett, hogy a hazai kiadáson kezdtem gondolkodni. Az amerikaiak örömmel fogadták ezt a lehetőséget. Az fogott meg a leginkább, hogy ezek az emberek elkötelezetten élik: Isten országát a Földön is építenünk kell. Azt vallják, hogy bármely vállalkozás, amely keresztény módon működik, hozzájárul a közjóhoz. Nem kell karitatív szervezetnek lennie ehhez, csak mindent keresztény módon kell működtetni benne. A Betenbough egy építőipari vállalkozás. Jó házakat építenek, jól bánnak a dolgozóikkal és a befektetőkkel, ezzel pedig a közjót szolgálják. A példájukból megértettem, hogy ha egy vállalkozás betartja mindezt, óhatatlanul sikerre van ítélve. Sokszor tapasztaltam azt az általános felfogást, miszerint a keresztény vállalatvezetés valamiféle lemondás. Tisztességes leszek, míg a többiek nem azok, én ragaszkodom ehhez, bár nekem ez versenyhátrányt jelent. Hősies dolgot vállalok, mivel keresztény vagyok. Ennek a könyvnek a fő üzenete, hogy ha keresztény módon vezeted a vállalkozásodat, az az igazi út, és egyáltalán nem jelenti azt, hogy sikertelen leszel. Épp ellenkezőleg. Akkor lesz igazán jó a vállalkozásod. Keresztény módon irányítani a vállalkozást versenyelőnyt jelent.
– Mi teszi kereszténnyé ezt a vezetést?
U. A.: Ezek az emberek az egész életüket úgy élik, hogy a transzcendensre néznek. Egy vállalkozás esetében nagyon fontos a célok meghatározása. A Betenbough-cég vezetői rajtuk túlmutató célok felé néznek. Erős az istenszeretetük, amiből következik az emberszeretet, ezt pedig a dolgozókra és az ügyfelekre is alkalmazzák. Határozottan élik az evangéliumi fő parancsot.
– A könyv ajánlóját Fábry Kornél írta. Miért tartja „sokkolóan radikális”-nak ezt a szemléletet, ahogyan az ajánlóban fogalmazott?
Fábry Kornél: Engem azért keresett meg a kiadó, mert a Betenbough egy protestáns csapat. Azt kérdezték, vajon katolikusként vállalható-e a könyvük, van-e benne teológiai szempontból bármi, ami nem állja meg a helyét. Elolvastam a könyvet, és megállapítottam, hogy a szemléletmódja egyértelműen protestáns. De úgy gondolom, Szent Pál tanítása ez esetben is érvényes: A jót tartsátok meg, a rosszat vessétek el. Ez nem egy teológiai mű. A szerzőknek volt egy elképzelésük a cégükkel kapcsolatban, mégpedig az, hogy Istenre akarják bízni az irányítást, az ő kezébe helyezik például a profit felhasználását is. Sok cégvezetési helyzetet érintő kérdést feltesznek, és mindent ebből a nézőpontból látnak. Én éppen azért tartom sokkolóan radikálisnak ezt a szemléletet, mert Isten országa van a középpontban, és mindent ennek vetnek alá a cégvezetésben. Bárcsak minden katolikus által vezetett cégnél Isten országának építése volna a legfontosabb szempont!
– Hogyan lehet keresztény módon vállalkozni anélkül, hogy vagy a profit, vagy a hit háttérbe szorulna?
F. K.: Ahogy András mondta, két véglet van. Az egyik az a fajta ószövetségi eredetű felfogás, hogy ha istenfélő vagyok, akkor Isten megáld mindennel, s a gazdagság, a sikeresség Isten áldása. Jézusnak viszont van egy olyan mondása: mit ér, ha az egész világot megnyeri valaki, de a lelke kárt szenved? A másik véglet pedig az a hozzáállás, hogy ha katolikus vagyok, akkor mindent éhbérért, profit nélkül, karitatív módon kell tennem. A könyv felfogása e kettő között van: szabad profitot termelni, sőt szükséges is, hiszen családokat kell eltartani, munkát adni másoknak. De nem a profit a legfőbb cél. A kérdés az, hogyan lehet fenntartani a fejlődést úgy, hogy figyelek a környezetemre, és nem ragaszkodom az anyagiakhoz, hanem Istenre bízom a dolgokat. A könyvet olvasva én arra is figyeltem, hogyan tudom püspökként átültetni a gyakorlatba ezt a szemléletet. A kézikönyv például felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a vízió. Ez érvényes egy plébániára is. Látnunk kell, honnan hová szeretnénk eljutni. Ez sokszor hiányzik belőlünk: csináljuk, ahogy szoktuk, akár működik, akár nem. Fel kell tenni a kérdést: vajon nem kellene változtatnunk? Hogyan lehet Isten országát a középpontba helyezni? Pál azt mondja, hogy Isten országa igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben. Ez minden egyházközségben, egyházmegyében és egy cégnél is nagyon pozitív megélést jelent, hiszen mindenki szeret békében, örömmel és igazságosságban élni. Így a hétköznapi tevékenységeink során mi is igyekszünk tudatosan építeni Isten országát.
– A könyv egyik központi témája a munka értelmezése. Hol vannak kapcsolódási pontok a protestáns szemlélettel a munka tekintetében?
F. K.: A Katolikus Egyház társadalmi tanítása azt mondja, a munka visszaadja az ember méltóságát. Zsidó felfogás szerint Isten, amikor az édenkertbe helyezte az embert, feladatot adott neki, azt, hogy művelje Isten kertjét. De az ember megsértette a törvényt, s ezzel elrontotta ezt az ideális helyzetet; a vérverejték ennek a következménye.
U. A.: A munka nagy lehetőség arra, hogy jót tegyek másokkal, és jó kapcsolatot építsek ki a másik emberrel, mert sokszor a munkán keresztül kapcsolódunk egymáshoz. A Betenbough-cég nagyon érti a munkában rejlő lehetőségeket, azt, hogy a tevékenységükön keresztül rengeteg emberrel tudnak kapcsolatba kerülni, és értékes dolgokat létrehozni. Sőt, a munkájukon keresztül kapcsolatba kerülhetnek azokkal is, akik nem járnak templomba, ez pedig alkalmat kínál az evangelizációra, főként, ha jó szolgáltatást nyújtanak. Ezzel „be tudják aranyozni” az emberek életét. Nagyon meghatározó, hogy a munkán keresztül kapcsolódunk egymáshoz.
F. K.: Ez összecseng Ferenc pápa tanításával. A világi hívek többet tehetnek az evangelizációért, mint a papok az oltár mögül, mert a világi hívők ott élnek, ahol a többi ember. A nem hívők számára azzal tehetik vonzóvá a kereszténységet, ahogyan az életüket élik. Azt is hozzá kell tenni ehhez, hogy nem csak az a munka „szent”, ami szeretetszolgálat; a becsületesen elvégzett munkának keresztény értéknek kell lennie.
U. A.: A kereszténység felfogása a munkáról a zsidó és a görög kultúra ötvözete. A görögből jön az a gondolat, hogy vannak a szent és a nem szent munkák. A zsidó felfogásban pedig munka van – mindenki dolgozott, és a munkáját áthatotta a hit.
F. K.: A mennyei Atya megteremtette a világot, és látta, hogy ez jó. Jézus azt mondja: mennyei Atyám szüntelenül munkálkodik, ezért én is munkálkodom. Isten képmására vagyunk alkotva, a munka örömforrás az életben. A jól végzett munka, a jóleső elfáradás mindenképpen felemelő.
– Az amerikai vállalati kultúra hírhedten nem emberbarát. A Betenbough-vállalatnál jó lehet dolgozni?
Szente Balázs: A vezetői hivatás egyik legfontosabb része, hogy elősegítse a munkatársak talentumainak kibontakoztatását. Ezt karrierútnak nevezzük. Ha valaki eredményes a munkájában, az ennek a támogató vezetői szerepvállalásnak is köszönhető. A könyv sorra veszi azokat a helyzeteket, amelyek problémákat okozhatnak egy vállalatnál, és megoldásokat is javasol ezekre.
U. A.: Valóban, az amerikai üzleti környezet jellemzően nem emberbarát, de a Betenbough másként csinálja. Azon a kegyetlen piacon jelen van és sikeres. Ha az alkalmazottak ki tudják bontakoztatni a talentumaikat, az magával hozza a vállalat sikerességét.
F. K.: A könyvben arról is szó van, hogy ha valaki nem dolgozik rendesen, attól el kell köszönni. A munkahelyen dolgozzon az ember, egyébként pluszterhet helyez a többiekre. Pál apostol is azt mondja, aki nem dolgozik, ne is egyék. Ne azért járjunk egy munkahelyre, hogy eltöltsük valamivel az időt, meg mert ott fűtenek.
U. A.: Igen, a Betenbough-nál elköszönnek attól a munkavállalótól, aki nem akar dolgozni. Nem úgy kell elképzelni az emberbarátságot, hogy mindenkit megtűrnek. Azt nézik, akarja-e beletenni magát a közös feladatokba. Ha igen, akkor megkeresik neki azt a pozíciót, ahol ki tud bontakozni. Ha viszont nem, akkor elbúcsúznak tőle, azt mondják, ha nem akarod azt csinálni, amit mi, akkor dolgozz máshol.
– Kinek és miért érdemes elolvasnia ezt a könyvet?
U. A.: Sehol nem találtam ennél jobb összefoglalást a mai modern vállalatvezetésről. A könyv második fele valójában a harminc legjobb menedzserkönyv összefoglalása olyan emberek tapasztalatán átszűrve, akik hosszú évek óta működtetnek sikeres vállalkozást Amerikában. Olyanoknak is ajánlom ezt a kötetet, akik nem hívők, mert rendkívül gyakorlatias a szemlélete. Nem vezetéselmélet. A szerzők elmondják, ők hogyan irányítják a vállalatot a gyakorlatban, s ebben lehet követni őket.
Sz. B.: Ez a könyv felhívja a figyelmet arra, hogy a vállalkozásnak fontos tisztáznia az értékeit, azt, ami meghatározza a kultúráját. Tudni kell, mi az az értékcsomag, ami mindannyiunk számára fontos, ami alapján fölvesszük és megtartjuk az embereket. Így összeáll egy rendszer. Ha keresztény szemléletet tudunk ajánlani, annál nem létezik jobb.
U. A.: Az evangelizáció nem az, hogy magyarázni kezdek a másiknak, hogy térjen meg. Evangelizációról akkor beszélhetünk, ha a másik ember, látva munkámat – a jól megtartott tréninget, a szépen felépített házat – azt tudja mondani, hogy az eredmény azért lett ilyen jó, mert akit megbízott, az keresztény. Ha sugárzik belőlem, hogy jót akarok, hogy becsülettel végzem a dolgom, az tanúságtétel.
– Miért támogatta a könyv kiadását az ÉrMe?
Sz. B.: Huszonöt éves a szervezetünk. Olyan sikeres vállalkozók vannak a közösségünkben, akik nem azért jönnek össze, hogy még több üzletük legyen, hanem azért, mert fontosnak tartanak bizonyos keresztény értékeket, és közösséget akarnak alkotni. Ennek természetesen vannak együttműködési vonzatai, de nem ez a társulásunk célja. Sokkal többről szól ez. Az üzlet az ÉrMé-ben következmény. Sok könyvhöz van közünk. Ezek között vannak, amelyek az Egyház társadalmi tanítása alapján foglalkoznak vállalkozásokkal, ez is a missziónk része. Arra szövetkeztünk, hogy „hálót szövünk” keresztény emberek, szervezetek között. Vannak vállalkozások, amelyek jól mennek, profitábilisak, a munkavállalóik elégedettek, együtt maradnak, és amikor elolvassák ezeket a könyveket, a helyükre kerülnek a dolgok. Minél több minden tud a helyére kerülni, annál jobb lesz a vezető és a dolgozók életpéldája.
F. K.: Felajánlásnak köszönhetően négyszázötven könyvet adtunk át a püspök atyáknak, hogy az egyházmegyékben működő nagyobb plébániákra, intézményeknek adják tovább. Az Országos Lelkipásztori Intézet vezetőképzőjében is mindenki megkapta a könyvet. Hangsúlyozom, amit András mondott: Keresztényként üzletet csinálni nem versenyhátrány, hanem versenyelőny.
Fotó: Merényi Zita
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
