A somogyi falu, ahol pozitív kép él a kormányzóról a régi öregek történetei alapján és ahol a polgármester zsebében Horthy-ötpengős van.
Öt éve állították a Somogy megyei Kerekiben és máig az egyetlen egész alakos közterületi Horthy Miklós-szobor az országban, a fa Horthyt körülvevő parkot is az egykori kormányzóról nevezték el, akinek a megítélése most újra téma, Orbán Viktor jóvoltából. Kerekiben azonban sem öt éve, sem azóta nem övezték viták a szoborállítást, igaz, a ceremónia után néhány nappal Dániel Péter budapesti ügyvéd vörös festékkel leöntötte. Egy közeli műhelyben azonban letisztogatták és azóta senkit sem zavar a félezer lelkes Balaton-közeli faluban, a Kőröshegyi Völgyhíd árnyékában.
– Valóban nem zavart és nem zavar senkit Kerekiben? És miért pont Kerekiben? – kérdezzük Csicsai Lászlótól, aki ma már a település polgármestere, a 2012-es szoborállítás egyik kezdeményezője azonban még alpolgármesterként volt, az ő neve is szerepel a szobor talapzatára erősített táblán. És a zsebében „véletlenül” mindig ott egy ötpengős, Horthy Miklós arcképével.
– A kormányzó errefelé egészen más megítélés alá esett, mint esetleg másutt, ahol nem találkoztak vele, ahol a régi öregek nem meséltek róla. Kerekibe járt vadászni, a közeli Szántódon a mai Panoráma-üdülő akkoriban Horthy Miklós Cserkésztáborként szolgált, a kormányzó volt az alapítványtevő és a környék akkori birtokosának, Satzger Lászlónak a felesége is tagja volt a kuratóriumnak. A szántódi erdőben egy tisztást „Horthy-ebédlőnek” emlegettek, ha arra vadászott, ott terítettek neki. A földvári vasútállomás mai restije pedig a kormányzói váró volt akkortájt. Horthyné Satzger bárónővel együtt támogatta a kereki óvodát, mely csak a nyári két hónapban működött, amikor sok volt a mezőgazdasági munka és így volt kire bízni a legkisebbeket. Nagy szó volt akkoriban, amikor a kormányzóval személyesen lehetett találkozni a faluban és környékén (politikust, országvezetőt egyébként is ritkán látott a nép, nem volt tévé, internet…), a vadászatok után személyesen köszönte meg a hajtók segítségét.
– Merthogy a hajtók helybéliek voltak…
– Igen és Horthy személyesen adta át a vadászat végén az arcképével vert ötpengőst mindegyiküknek. Ez akkor több napi napszámnak felelt meg. Szülők, nagyszülők meséltek Horthyról a felnövekvő kereki generációknak és mindig csak pozitív összefüggésben. Ezért sem volt meglepő, amikor 2012-ben kezdeményeztük a szoborállítást, itt elmaradt a „szokásos” tiltakozás. Aki esetleg nem értett egyet, az megtartotta magának.
– Ahogyan a szoboravatón is mondta, a „legnagyobb magyar tengerésznek” kívántak emléket állítani…
– Igen, ez Horthy Miklós, a katona szobra. Ezért is avattuk az otrantói csata 95. évfordulóján (nemrég emlékeztünk meg a századikról a Történelmi Vitézi Renddel). A régi öregek szerint élt a faluban valaha egy hajdani haditengerész is, aki Horthy katonája volt, Otrantónál is ott volt.
– Öt éve még beszéltünk Terus nénivel, aki 1939-ben kezet fogott Horthyval, amikor 15 éves kislányként gyümölcsöket vitt fel a vadászházhoz…
– Sajnos Terus néni sem él már.
– Terus néni öt éve azt mondta a fa szoborról: csak az orra nem stimmel, mert életben ennél nagyobb és görbébb volt… A Dániel-féle leöntés óta békében áll a helyén, a takaros kis park közepén?
– Igen, az első két évben még buszos csoportokat hoztak a megtekintésére (gimnáziumi osztályokat és turistákat), azóta ez a fajta zarándoklat abbamaradt, de sok autós megáll ma is és fotózkodnak. A Horthy Miklós Társaság minden augusztusban koszorúzást tart.
– Orbán Viktornak köszönhetően most ismét középpontba került a vita a kormányzó megítéléséről…
– Nem a politikának kéne ebben részt venni, hanem legelőször is a történészeknek közmegegyezésre jutni, elsősorban a hadtörténészekre hagyatkozva. Én már azt is nagy előrelépésnek tartom, hogy Ungváry Krisztián történész kimondta: Horthy szerepe 1944. március 19-ig tiszta, feddhetetlen.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
