Április 28-án, magyarországi apostoli látogatásának első napján a Szentatya az egyházi szolgálattevőkkel és munkatársakkal találkozott a Szent István-bazilikában. Miközben kerekesszékben haladt az oltár felé, különleges találkozással ajándékozta meg a szegedi Kardos Mihály atyát, aki betegsége miatt mindkét lábát elveszítve maga is kerekesszékben érkezett.
Kérdésünkre Mihály atya, akit Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási püspöki helynöke kísért el a találkozóra, a találkozó után mesélte el: „Amikor jött középen előre a bazilikában, én ott voltam a szélén. Megállította az őt toló segítőjét, és először megfogta, majd megcsókolta a kezem. És megáldott. Odaajándékoztam neki a róla szóló, Álmodjunk együtt – Út egy jobb jövő felé című könyvet. Azzal váltunk el, hogy azt mondta, imádkozzunk érte.”
Arra a kérdésünkre, hogy Mihály atya hogyan élte meg a találkozást, csak ennyit mondott: „Potyogtak a könnyeim.
*
Kardos Mihály 1946. november 18-án született Szegeden. 1969. november 23-án szentelte pappá Udvardy József püspök a Szeged-Csanádi Egyházmegye szolgálatára. Több plébánián is tevékenykedett. Lelkiségét meghatározták gyermekkorában a jezsuiták, akiknek szegedi templomában ministrált, és ahol bérmálásakor kapta a papi hivatást, tízévesen.
Szintén nagy hatással volt rá a kecskeméti Piarista Gimnázium, valamint a ferencesek, különösen Pietrelcinai Pio, továbbá Charles de Foucault és Don Bosco lelkisége.
Papi pályája során mindig nagy jelentőséggel bírt számára a hívek közössége, a velük való közvetlen lelkipásztori kapcsolat. Meghatározó volt számára Pio atya gondolata: „Merjünk élni az élő Jézussal.”
Elhatalmasodó cukorbetegsége miatt az elmúlt években mindkét lábát elveszítette, így kerekesszékbe kényszerült. Ezzel együtt derűs, szeretetteljes személyiségével, mélyen imádságos lelkületével, az Úr Jézusba vetett hitével maga köré vonzza a híveket. Misézik, gyóntat, és hetente bibliakört vezet a városban.
Saját elhatározásából a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza Szegedi Hajléktalanellátó Központjában él, holott az egyházmegye saját idősotthonát is választhatná. Úgy érzi, papi, lelkipásztori hivatásának egyfajta kiteljesedése, hogy a hajléktalanok között él, osztozik sorsukban, pásztorként kísérheti őket.
Fotó: (Nyitókép Vatican.va); Lambert Attila
Kuzmányi István/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
