Azzal talán mindenki tisztában van, hogy az Európai Unió felső vezetése – bár mindig arról papol – nem sokat törődik a tagállamok közel félmilliárd lakosával. Ennek bizonyítékait naponta szállítják Brüsszelből a döntéshozók. Miért is törődnének velünk, ha nem mi választottuk, így számonkérni sem tudjuk őket? De hogy mi zajlik a háttérben, sokan el sem tudják képzelni.
Emlékszik még valaki Jánisz Varufákiszra? A görög közgazdász, politikus 2015-ben a baloldali Sziriza párt színeiben lett képviselő a görög parlamentben. Mindössze fél évig volt az ország pénzügyminisztere, majd lemondott, mert a miniszterelnök, Alekszisz Ciprasz kihátrált mögüle, és a beígért változás helyett fejet hajtott a (természetesen nem létező) háttérhatalom nyomásának. Varufákisz nemrég nyilatkozott a Mandiner portálnak, és a laikusok számára megdöbbentő történetről rántotta le a leplet. Többek közt arról, hogyan statuáltak példát Görögországon, és kinek az érdekeit szolgálta a példátlan lépés.
A Ciprasz-kormány árulása
Mint tudjuk, Görögország akkoriban olyan adósságspirálba került, amelyből alapvető reformok nélkül nem tudott volna kikecmeregni. Magyarán: államcsőd fenyegette. Varufákisz miniszterként az ország adósság-visszafizetésének átütemezését szerette volna elérni, hogy a törlesztés üteme együtt haladhasson a gazdasági növekedés ütemével. A mentőcsomagról népszavazást is tartottak, s ezt a görög szavazók többsége támogatta.
Ennek eredménye, hogy Görögország azóta sem lábalt ki a válságból, csak éppen az EKB átvette az adósságát, és vígan lehet tovább halmozni a hiteleket. Eközben az azelőtt dőzsölő görög emberek elszegényedtek.
A háttérben megsúgták
Ezeket az intézményeket nem érdekli a jogállamiság, mondja Varufákisz, nyíltan megsértik a jogállamiság elveit (amit ugye folyamatosan a lengyelek és a magyarok szemére hánynak). 2015-ben egy példátlan lépéssel lezáratták a görög bankokat, hogy zsarolni tudják a szavazókat, hogy a népszavazáson a „trojka” javaslatára voksoljanak. Mario Draghi (az EKB akkori elnöke) már hónapokkal előtte eltervezte ezt a disznóságot. Draghi egy belga jogi tanácsadó cégtől kért véleményt, mi történik, ha lezárják a nagy bankokat. Persze, az aljas terv zöld utat kapott. A képmutatás és a hazugság magasiskolája, amit Görögországgal műveltek akkor. S hogy miért?
Idézzük Varufákiszt:
Wolfgang Schäuble (az akkori német pénzügyminiszter) elmondta nekem: egyetért velem, hogy nem akarom aláírni az általuk erőltetett újabb mentőcsomagról szóló egyezményt. Visszakérdeztem: akkor miért akarják lenyomni a torkunkon, ha tudják, hogy az újabb ránk erőltetett hitelt soha nem tudjuk visszafizetni? Azt felelte, azért, mert kemény üzenetet akarnak küldeni Franciaországnak, hogy amíg Berlin finanszírozza az eurót, a költségvetés terén korlátozott lesz a nemzeti függetlenségük. Mario Draghi egyszerű okból záratta be a bankjainkat: 2015 márciusában rá tudta venni Berlint, hogy megengedje az EKB-nak, hogy olasz államkötvényeket vásároljon. Berlin egy feltételt szabott ehhez: az EKB-nak cserébe a görögöket csapdába kell ejtenie, hogy demonstrálhassák, Németország a főnök, és a nemzeti pénzügyi szuverenitások korlátozottak. Tehát példát statuáltak Görögországgal.”
Tegyünk egy rövid kitérőt. Azt a Draghit, aki tőrbe csalta a görögöket, nem sokkal később Olaszországba küldték „megmentő” kormányfőnek, ahol szintén elvégezte a maga „áldásos” munkáját: Olaszország államadóssága jelenleg a 160%-ot közelíti. Most végre sikerült megszabadulni tőle, prüszkölnek is Brüsszelben az elvtársak, hogy a jobboldali győzelemmel Olaszország kicsúszni készül a markukból.
Büntetni a renitenseket
Ha ezek után bárkinek kétségei lennének, hogy talán némi joggal lóbálják Lengyelország és Magyarország feje fölött a „jogállamiság” nevű bunkósbotot, a fenti riasztó példa után elgondolkodhat, hol lakik az igazság.
A brüsszeli fenyegetőzésnek, támogatás visszatartásának, kötelességszegési eljárásoknak sokszor semmi közük a jogállamisághoz, az európai értékekhez, valamiféle szolidaritáshoz, az uniós források felhasználásának jogszerűségéhez, a bíróságok függetlenségéhez, a sajtószabadsághoz, a korrupcióhoz és egyéb lózungokhoz.
Magyarország Varufákisz szerint jól tette, amikor elvágta a Világbank köldökzsinórját, így sikerült megőriznie viszonylagos függetlenségét. Görögországnak vagy Portugáliának, esetleg Franciaországnak erre esélye sincs. Mi több, állítja a közgazdász, aki „allergiás a képmutatásra”, óriási hiba csatlakozni az eurózónához (ugye, szlovák barátaink?).
A nepotizmus klasszikus esete
Ha például Görögország megsérti a jogállamiság elveit, mondja a nemzetközileg elismert közgazdász (aki a magyar kormány elleni vádakat nem mindig érti), Brüsszelnek ezzel nincs semmi problémája. Ha Orbán ugyanezt teszi, elzárják a pénzcsapot. A Bizottsághoz delegált hatásköröket önkényesen alkalmazzák, visszaélve a jogkörökkel. Varufákisz a bírálattal odáig elmegy, hogy kijelenti: „Én magával az Európai Bizottság létével sem értek egyet. Mi a fene az az Európai Bizottság? Nézze meg az elnökét: egy bukott védelmi miniszter a hazájában, a német politikában már nincs jövője. Angela Merkel úgy döntött, hogy akkor legyen az Európai Bizottság elnöke. Ez a nepotizmus klasszikus esete, tökéletes példa arra, milyen demokráciahiány van az EU szívében.” Tegyük hozzá: Ursula von der Leyen napjainkban korrupciós vádakkal néz szembe.
Az Európai Unió igazából nem is létezik
A Mandiner kérdésére, hogy szerinte ki nyeri meg az esztelen orosz–ukrán háborút, Varufákisz nem köntörfalaz: „Senki. Ez egy második Afganisztán. Egy év múlva ugyanott leszünk, mint most. Az EU gyengébb lesz, rettenetes telünk lesz. Sem Oroszország, sem Ukrajna nem képes megnyerni a háborút.”
Varufákisz szerint még ennél is riasztóbb, hogy nincs energiaunió. „Elvileg az európai egy közös energiapiac, még sincs hozzá egy közös energetikai rendszer. Nincs központi terv, minden tagállam saját maga intézi a beszerzéseit, találja ki a megoldásokat. (…) Az Európai Unió igazából nem is létezik.” Mit lehet mindehhez hozzáfűzni? Ez utóbbi sommás véleményt ma már szinte csak „a sajtószabadságot lábbal tipró” Magyarország sajtójában lehet hangosan kimondani.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
