Ha van egykori NDK-s tartomány, amely mindenben kielégíti a keletnémetekről élő nyugatnémet kliséket, az Szász-Anhalt: relatíve magas, 8 százalékos munkanélküliség, halom lakótelep, bezárt üzemek, többséget alkotó ateizmus, erős kommunista utódpárt és még erősebb szélsőjobboldal. Aki azonban megérkezik Magdeburgba, a tartomány székhelyére, egy fölújított, modern várossal találkozik, ahol a belvárosban legfeljebb a mára elegáns lakóépületekké alakított Sztálin-barokk házak emlékeztetnek az NDK-s múltra.
Inkább csak az idősebb generációnál van jelen a keletnémet frusztráció, a fiataloknak nem sokat jelent az NDK. Anna 1996-ban született, most közigazgatási dolgozónak tanul egy magdeburgi szakiskolában, és nem lát semmiféle különbséget kelet- és nyugatnémetek között. Vele egy osztályba jár azonban Katrin is, aki 55 évesen vesztette el két éve a munkáját, s most átképzésen vesz részt. Katrin jobban megbecsülné az NDK-t. A mai napig előfizetője az egykori kommunista pártnapilapnak, a Neues Deutschlandnak, amely mára a szélsőbaloldali Die Linkéhez áll a legközelebb. Katrin az eddigi összes választáson a kommunista utódpártra szavazott. Idén azonban másképp fog ikszelni: a bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD) párt mellett döntött. Szász-Anhalt a jobboldali populista párt egyik fellegvára: a tavalyi tartományi választásokon majdnem 25 százalékot szereztek, és ezzel ma ők a második legerősebb frakció a magdeburgi parlamentben. Katrinnak sem tetszik persze, hogy a párt helyben igencsak összeér a szkinhed szcénával. De a menekülteket még náluk is jobban elutasítja. Kérdésünkre, hogy a keresztény európai kultúrát félti-e tőlük, csak nevet. Mint kiderül: Katrin meggyőződéses ateista, mint amúgy Szász-Anhalt több mint 80 százaléka. Ez is az NDK tovább élő öröksége: a keletnémet tartományokban a vallásosság alig éri el a 10 százalékot, ellentétben a nyugatnémetekkel, akik még mindig többségben katolikusok vagy evangélikusok.
Katrin példája jól mutatja, miként veszi át lassacskán az AfD a keletnémet tartományokban a Die Linke szerepét. Egykoron a szélsőbaloldali párt volt a kiábrándult keletnémetek hangja. Közülük számosan érzik úgy a mai napig, hogy az újraegyesült Németországban másodrendű polgárok lettek. A 90-es évek gyárbezárásai különösen keményen érintették Magdeburgot, amely az NDK-ban a nehéziparáról volt híres. Katrin nem volt még harmincéves az újraegyesüléskor. Friss munkahelyét megvette egy nyugatnémet cég, majd rögtön be is zárta. Majdnem tíz évig nem talált állandó munkát, folyamatos átképzéseken vett részt.
Hiába lettek nyugati színvonalon fölújítva a keleti városok, s kerül a mai napig is évi százmilliárd euróba a német államnak a keletnémet területek kisegítése, számosan úgy érzik: nemcsak a munkájukat vesztették el az újraegyesüléssel, de az önbecsülésüket is. – Ma csak szidni szabad az NDK-t, pedig nem volt az olyan rossz világ – mondja lapunknak Katrin, hozzátéve: „Például nem volt ennyi külföldi.” Pedig Szász-Anhaltban nincs is olyan sok külföldi. A tartományban a migránsok aránya a négy százalékot sem éri el, a muzulmánok száma egy százalék alatt van. Katrin főleg a „román menekültektől” tart. Vélhetően a Magdeburgban az utóbbi időben letelepedett pár romániai cigány családra gondol. A tényleges menekültek száma, akik 2015 óta a keletnémet tartományba érkeztek, alig 800 fő.
– Akik sikertelenek voltak, és nem értek el semmit, eddig a nyugatiakat hibáztatták, most meg a menekültek lettek mindenért felelősek – magyarázza Uwe, akinek hentesboltja van Magdeburg egyik külső kerületében. A 65 éves férfi is az NDK-ban nőtt fel, de semmiféle nosztalgiát nem érez azok iránt az idők iránt. A Die Linke vagy most az AfD rendszerellenessége sohasem volt számára szimpatikus. Eddig a polgári liberális szabad demokratákat (FDP) támogatta. – Merkel nyugalma sok tekintetben nyugtalanító, mert igenis szükség volna reformokra – mondja. Látva azonban az AfD erősödését, vélhetően ezúttal mégis éppen Merkelre fog szavazni. A nyugdíjas Otto, aki éppen két kiló filézett borjúhúst vásárol nála, szintén úgy véli: Merkelnek kell most maradnia. Neki az NDK-ról alapjában véve jó véleménye van, tagja is volt az állampártnak, de az újraegyesülés óta mindig a kereszténydemokratákat (CDU) választotta. Ám a menekültektől ő is tart. Szerinte nem szabadna engedni, hogy a keletnémet területeken is elterjedjen a multikulturalizmus: „Ebben ne kövessük a nyugatnémetek példáját.” Amikor csukódik mögötte a bolt ajtaja, Uwe csak legyint: „Magdeburgban nem a bevándorlás, hanem az elvándorlás a gond.” Felmérések szerint a következő tíz évben százezren költöznek majd át nyugatnémet tartományokba. A 90-es években esztendőnként 20 ezerrel csökkent a tartomány lakossága. Uwe tehát inkább örülne a bevándorló külföldieknek: „Az ugyanis annak lenne a jele, hogy mégiscsak jó itt élni.”
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.09.19.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
