Az érsekújvári Barsbaracska egyik ékköve a Kelecsényi-kastély. Az eredetileg barokk stílusban épület egyszintes épületet a 19. században többször átépítették. A kúria mindvégig a Kelecsényi kisnemesi família tulajdonában állt. A nemesi család különös története számos sorsfordulóval van tele, s egyben a huszadik század lenyomatát is őrzi.
Mint Barsbaracska honlapján olvasható: a kelecsényi és hrabói Kelecsényi család a 18. században szerzett birtokokat a községben, ekkor egy barokk kúriát építettek itt, amit a 19. században átalakítottak klasszicista stílusban L alakúra. 1888-ban a kúriát kibővítették az északi résszel és az egész keleti szárnnyal. Ekkor nyerte el a jelenlegi, neobarokk formáját.
A kastély tulajdonosa 1879-ig Kelecsényi Zsigmond volt, aki negyven éven keresztül Trencsén vármegye tisztviselője volt és mellette főszolgabíró is. Családon, majd idősebb korában Baracskán lakott. Halála után testvérének, Kelecsényi Gáspárnak a fia, Kelecsényi Ráfael örökölte meg az uradalmat.
Kelecsényi Ráfael igen meghatározó személyiség volt. A családi legenda szerint nem mindennapi módon került Barsbaracskára. Egy nagyon szegény Nyitra környéki nemesi család sokadik gyermeke volt.
Mint Wurczer Péter helytörténész, a Barachka-Barsbaracska Polgári Társulás elnöke a Felvidék.ma-nak elmondta:
A hatéves Ráfael határozott fellépéssel elmondta, ő nem akar visszamenni a szegénységbe, marad Barsbaracskán.
Kelecsényi Zsigmond később adoptálta Ráfaelt. Nevelőapja a kor szellemének megfelelően kitaníttatta. Kelecsényi Ráfael jelentős szerepet töltött be a megye életében. Éveken keresztül Bars vármegye főjegyzője, emellett országgyűlési képviselő Budapesten.
Messze földön ismert volt zsugoriságáról. Mindemellett a családi vagyont folyamatosan bővítette.
Feleségével, Kelecsényiné Kudlik Ilonával Baracskán a kastélyban laktak. Öt gyermekük született: Hugó, Izabella, Iréne, Ilona és Mathilda. Barsbaracska mellett a közeli Léván villát vásárolt, közel száz majorsága volt a környéken, s további kisebb kastélyok tulajdonosa is volt.
Ám nemcsak a Felvidéken voltak ingatlanjai, birtokai. Megszerezte a péceli Ráday család barokk kastélyát. A kastélyt építtető és azt másfél évszázadig lakó Rádayaktól 1872-ben vette meg az épületet a hozzá tartozó kerttel és – kisebb jogvita miatt átmenetileg – a református templommal együtt. A legenda szerint Kelecsényi Rafael lovas kocsival érkezett Pestre, ahonnan ügyvédjével gyalogolt ki Pécelre, ahol a magával hozott bőröndjében tartott készpénzből azonnal kifizette a csődbe jutott Rádayak kastélyát.
Mint már írtuk, Ráfaelnek öt gyermeke született, egy fia és négy lánya. Hugó rangon aluli házasságot kötött, így apja kitagadta a fiút. Ilonka és Mathild fiatalon elhunytak. Így végül Izabella és Irén között oszlott meg a Kelecsényi-vagyon.
Barsbaracska szélén, a Pozba felé vezető út mellett áll a Kelecsényi család mauzóleuma, melyet szintén Kelecsényi Rafael építtetett a 19. század második felében. A négyszög alapzatú építmény homlokzatait jellegzetes neogótikus tört portálék tagolják.
A koronapárkány kivitelezése neoromán félköríves fríz. Ide temették Kelecsényi Zsigmondot (1879), Kelecsényi Ráfaelt (1916) és Kelecsényi Rafael három gyermekét: Mathildot (1888), Ilonát (1900) és Hugót (1921). Az épületet 2015-ben újították fel.
Az 1875. november 2-án, Kelecsényi Ráfael és felsőlieszkói Kudlik Ilona harmadik gyermekeként született Irén (Kelecsényi Irene Theresia Alexandrina de Kelecsény et Hrabó) nagyon fiatalon elvesztette édesanyját, valamint két nővérét.
Irén első férje báró perényi Perényi Gábor Károly volt, aki azonban 1906-ben meghalt. 10 évvel később Irén férjhez megy kosmanosi dr. Mirbach Emil grófhoz, akivel később megvették a pozsonyi Mirbach-palotát.
Édesapja 1916-os halála után megörökölte a kastélyt és a hozzá tartozó birtokokat. 1944-ig laktak a kúriában. Férjét 1945-ben az orosz katonák Söptén lelőtték, egy évvel később a holtestet exhumáltatta és Szombathelyen a családi kriptába temettette.
Mint Wurczer Péter megjegyezte:
Irént a családi értékekkel Izabella testvérének családja fogadta be Pécelen.
Irén még az 50-es években visszatért Baracskára, s az idősebb lakosok emlékei szerint az iskola épületében zokogva nézte azt a zongorát, amelyet már nem vihetett magával – fogalmaz a helytörténész.
Kilencvenöt éves korában, 1970. március 11-én hunyt el. Utolsó kívánsága az volt, hogy szülőfalujában, Baracskán temessék el a családi kriptába. Arisztokrata származása miatt azonban nem temethették el sem a baracskai, sem pedig a péceli családi kriptába – magyarázta Wurczer Péter. Holttestét 1970. március 13-án Izabella testvére mellé egy közönséges sírba helyezték a péceli katolikus temetőben.
Izabella leszármazottai ma is élnek. A barsbaracskaiak rendszeresen tartják velük a kapcsolatot. Az utódok a felvidéki kastélyból származó bútorok jelentős részét felajánlották a felújításra szoruló kastély leendő állandó tárlatának anyagához.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
