Október 5-én, Magyarok Nagyasszonya ünnepét megelőző vasárnap Somos László, kaposvári általános püspöki helynök mutatott be szentmisét új papi és szerzetesi hivatásokért az andocsi Nagyboldogasszony-bazilikában. A szentmise előtt rózsafüzért imádkoztak, majd Csiszér László és zenekara tanúságtételét hallgathatták meg a zarándokok, valamint dicsőítő imádságon vehettek részt a zenekar vezetésével.
A helynök a szentmise evangéliumi szakaszához (Lk 17,5–10) kapcsolódóan hitünk folyamatos növekedésének fontosságáról beszélt prédikációjában.
„Az imént felolvasott evangéliumi szakaszban hallhattuk, hogy az apostolok kérték az Urat: »növeld a hitünket!«. Érdekes, hogy három éven keresztül együtt voltak Jézussal, látták csodáit, hallották tanítását, együtt éltek vele, azonban mégis erre kérik Jézust. Vajon mi lehet ennek az oka?
Az egyik talán az, hogy látták Jézus bensőséges kapcsolatát a mennyei Atyával. A másik oka talán az lehet, hogy érezték, nem elég mély a hitük. Azt látjuk, hogy nemcsak Jézustól tanulhatunk, hanem az apostoloktól is. S hogy mit? Azt, hogy ha esetleg megrendül a hitünk valami miatt, legyen az akár egy súlyos betegség, vagy egy katasztrófa, akkor mi is kérhetjük Jézustól, hogy növelje a hitünket.
– fogalmazott az általános helynök, majd egy Teréz anyához kapcsolódó történetet mesélt el.
Egy gazdag fiatalember támogatta Teréz anyát egy lepratelep üzemeltetésében. A fiatalember egyszer elment és megnézte ezt a telepet, amelyen végig vezette Teréz anya. Amikor kiértek a kapu elé, a fiatalember azt mondta, hogy a világ összes kincséért sem csinálná azt, amit a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója. Erre Teréz anya azt válaszolta, hogy a világ összes kincséért ő sem tenné meg, de Jézusért nap mint nap megteszi. Majd azt kérte a férfitől, hogy imádkozzon érte, hiszen már látja, hogy mekkora teher van a vállán. A fiatalember ekkor emlékeztette Teréz anyát, hogy ő nem vallásos, de nagyon szívesen segíti a munkáját. Teréz anya erre azt felelte: nem baj, ha nem vallásos, csak kezdjen el imádkozni. Majd megjön a hite.
„Miért jó nekünk, ha növekszik a hitünk? – tette fel a kérdést Somos László. – Új utakra indulunk, s ha élő, növekvő hitünk van, megtudjuk, mi az Isten akarata, melynek megtételéhez erőt és bátorságot kapunk még akkor is, ha kigúnyolnak vagy megaláznak bennünket érte. Megtanulunk úgy szeretni, ahogy saját erőnkből nem megy. Jézus azt mondja, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan ő szeret minket. Ő annak ellenére szeret minket, hogy sok esetben nem vagyunk szeretetreméltók.
– fogalmazott a helynök.
Ez nagy dolog! S tudunk bocsánatot is kérni, amihez alázat kell – hangsúlyozta Somos László, majd egy barátja történetét osztotta meg.
„Jónéhány évvel ezelőtt egy régi barátom felhívott telefonon, s ezt mondta: itt ülünk egy tó partján a feleségemmel, s egy fekete zsákban fekszik mellettünk a fiunk, holtan. Ötgyermekes családapáról van szó, akinek az egyik fia ki akart menteni egy fuldoklót a tóból, ahol egy örvény keletkezett. Sikerült neki, de neki magának már nem volt annyi ereje, hogy kijöjjön a tóból. Huszonkét évesen belefulladt a vízbe.
Megkérdeztem tőle, hogy mit éreznek. Ezt válaszolták: Istent dicsőítjük, és hálát adunk neki, hogy huszonkét évre ilyen csodálatos gyermeket kaptunk. Fantasztikus fiatalember volt, akinek lehetne az életprogramja a következő szentírási idézet Szent Páltól: »nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem azt, ami másoknak válik javára«. Ez a fiú huszonkét éves koráig így élte az életét, és ezért halt bele az örvénybe, mert ott is a másik ember javát kereste. És életet mentett.
A szülei hálát adtak. Csodálatos. Milyen mély hitük van! A huszonkét éves fiuk elhunyt, s ők Istent dicsőítik és hálát adnak azért, hogy huszonkét éven át ilyen csodálatos gyermekük volt. Végül az édesapa azt is hozzátette, hogy már a mennyországban is van közbenjárója a családjuknak” – osztotta meg a tanúságtételt a helynök, majd újra Szent Pál szavait idézte: »Nem akarjuk, hogy tudatlanságban legyetek az elhunytak sorsa felől, hogy ne szomorkodjatok úgy, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük«.
Bár ezek a szülők is szomorúak a történtek miatt, mégsem az a szomorúság tölti el őket, mint akiknek nincs semmilyen reményük, hanem olyan, amelyet gyógyít az élő hit, az Istennek való hálaadás és a mennyei Atya dicsőítése.
– zárta prédikációját Somos László általános helynök, majd hozzátette:
A zarándoklat a kegytárgyak megáldásával, majd agapéval zárult.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
