2024. 01. 11.
Egyelőre nem tudni pontosan, hogy mit tudott Katar az októberi, Hamász által elkövetett támadásról, de a nyugati titkosszolgálatok arra gyanakszanak, hogy az emírség saját érdekeit előtérbe helyezve hallgatott róla, ugyanis számára egyáltalán nem volt előnyös az Izrael és Szaúd-Arábia között megkezdett tárgyalássorozat, amely egyébként október 7. óta meg is szakadt. Mindennek ellenére nem valószínű, hogy a Nyugat összerúgja a port Katarral, hiszen ahhoz túlságosan fontos partnere mind az Egyesült Államoknak, mind Európának.
„Még vizsgáljuk a tényeket” – mondta a Politicónak egy magas rangú európai hírszerzési forrás, amikor arról kérdezték, hogy országa szerint Katarnak volt-e előzetes tudomása a Hamász október 7-i támadásáról.
Feltételezhető, hogy amennyiben Katar valóban tudomást szerzett a támadásról, azért hallgatott róla, mert nem állt érdekében Izrael és a regionális rivális Szaúd-Arábia közötti kapcsolatok normalizálása és az erről szóló tárgyalások folytatása.
Egy esetleges megállapodás a régió két legnagyobb gazdasága között számos területen, többek között a földgázzal kapcsolatos stratégiai együttműködés előtt nyitotta volna meg az utat.
Tekintettel arra, hogy Izraelnek közvetlen hozzáférése van a földközi-tengeri és az európai piacokhoz, Szaúd-Arábiával az energetikai együttműködés alapvetően változtatná meg a „játékszabályokat”.
Ráadásul kikövezhetné az utat
egy Indiából Szaúd-Arábián keresztül Izraelbe vezető csővezeték számára is, amely a nagyhatalmak által a G20-ak szeptemberi csúcstalálkozóján került először napirendre, és ami India–Közel-Kelet–Európa gazdasági folyosó néven ismert ambiciózus projekt keretében valósulna meg.
A lap emlékeztet, a terv aláíróinak listájáról egy ország hiányzik csupán: Katar.
Efraim Inbar szerint a kontinenseket összekötő új kereskedelmi útvonal egy briliáns „húzás”, azonban van még rajta mit finomhangolni.
Katar érdeke, hogy akadályokat gördítsen a Szaúd-Arábia és Izrael közötti normalizációs folyamat elé – mondta az egyik tisztviselő, hozzátéve, hogy az erőviszonyok bármilyen átrendeződése aláássa az olajban gazdag ország pozícióit.
Végül október 7-e látványosan meghiúsította az izraeli–szaúdi tárgyalásokat, és az arab világban, így Szaúd-Arábiában is, az Izrael gázai bombázásai miatti felháborodás azt sugallja, hogy a párbeszéd nem fog egyhamar újraindulni.
A Politico szerint Katar földrajzi elhelyezkedését és hatalmas vagyonát kihasználva „félelmetes hálózatot” épített ki, ami Washingtontól Moszkváig, Berlinig, Jeruzsálemig, sőt Teheránig terjed. Az emírség zsonglőröket megszégyenítő könnyedséggel egyensúlyoz a régiós és globális hatalmak között a térség legnagyobb amerikai katonai bázisának helyszíneként és Izrael kulcsfontosságú – titkos – partnereként. De Európa számára is egyre fontosabb partnerré vált az utóbbi időben, különösen Németország számára, amely az oroszországi szállítások kiesését pótolja katari LNG-vel.
Katar titka, hogy ezeket az egymásnak látszólag ellentmondó szerepeket évtizedek óta úgy tudja eljátszani, hogy a közel-keleti „egyenlet” minden oldala számára nélkülözhetetlen partnerré tette magát. Különösen igaz ez az Egyesült Államokra. Két évvel ezelőtt Joe Biden amerikai elnök még Katart is jelentős, nem NATO-szövetségesnek nevezte, és ezzel olyan országok közé került, mint Ausztrália és Új-Zéland. Az Egyesült Államok tavaly Katarhoz fordult azzal a kényes feladattal, hogy kezelje a Dél-Koreából Iránnak átadott hatmilliárd dollár vitatott átutalását, cserébe a Teherán által fogva tartott amerikai túszok szabadon engedéséért.
Az emírség legnagyobb stratégiai sikere ugyanakkor mégiscsak az, hogy vezetőinek sikerült elérniük, hogy a legfontosabb nemzetközi szereplők közvetítői, energiaszállítói vagy éppen pénzügyi tevékenységük miatt függjenek tőle
– véli a Politico.
Ennek ellenére a nyugati hírszerzés kételkedik abban, hogy Katar nem tudott a támadásokról, mert az ország hírszerzése figyelemmel kíséri az országban élő Hamász-vezetők minden lépését, többen közülük pedig dohai luxusbörtönökben „raboskodnak.” Az október 7-i merénylet feltételezett kitervelői, köztük Jahja esz-Szinvár persze köztudottan nem Katarban élnek.
Azt, hogy Katar pontosan milyen szerepet játszott a támadásokban, tovább bonyolítja az a tény, hogy Izraellel évekkel ezelőtt megállapodtak abban, hogy az emírség humanitárius segélyekkel támogatja Gázát. Sőt, Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök még azt követően is engedélyezte a segélyek áramlását, hogy részletes hírszerzési információkat kapott arról, hogy a Hamász támadást tervez. Magas rangú izraeli tisztviselők figyelmen kívül hagyták ezeket a figyelmeztetéseket, mert nem hitték, hogy a Hamász képes lenne egy ilyen nagyszabású akciót végrehajtani.
a katari támogatás – becslések szerint összesen mintegy kétmilliárd dollár – biztosította, hogy a Hamász életképes politikai erő maradjon, és képes legyen Gáza fenntartására.
Amióta a Hamász 2007-ben átvette az irányítást Gáza felett, gyakorlatilag mindent Katar finanszíroz a mecsetektől kezdve a gázai főerőmű üzemanyag-ellátásán át a köztisztviselők fizetéséig.
Az izraeli titkosszolgálat régóta gyanította, hogy a Hamász a Katarból származó pénzt használta a Gáza alatti bonyolult alagútrendszer kiépítéséhez is, amely a palesztin csoport infrastruktúrájának egyik pillére.
Izraeli katonák a Hamász által használt gázai alagútrendszerben 2024. január 7-én (Fotó: Noam Galai/Getty Images)
Az aggodalmak ellenére nem történt semmi annak érdekében, hogy ez ne így legyen.
A brüsszeli lap szerint Katar hűsége a Hamászhoz abból ered, hogy lelkesedik az Egyiptomban gyökerező szunnita mozgalom, a Muzulmán Testvériség tanításaiért. Ezért történhetett meg az, hogy 2017-ben egy szaúdi vezetésű, muszlim nemzetekből álló csoport, amelynek tagja volt Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein is, megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Katarral, mivel állítása szerint az – a Muzulmán Testvériségen keresztül – támogatja a terrorizmust. Bár ez a vita végül megoldódott, a bizalmatlanság megmaradt.
Az emírség szorult biztonságpolitikai helyzete az egyik oka annak, hogy a regionális közvetítő szerepére törekedett, ami segített biztosítani a kulcsfontosságú globális hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok folyamatos támogatását. Ez a szerep nyilvánvalóvá vált Katar részvételében az izraeli túszok szabadon bocsátásáról folytatott tárgyalások idején, akik közül sokan amerikai vagy uniós útlevéllel is rendelkeznek. Ugyanakkor egyes nyugati tisztviselők felróják, hogy az emírség, tekintettel a Hamászhoz fűződő befolyására, nem volt különösebben sikeres az akcióban.
„A katariaknak az lehet az érdekük, hogy hosszan elnyúljanak a tárgyalások, mert ez kiemeli az általuk játszott pozitív szerepet” – magyarázta a Politico egyik forrása, aki szerint addig senki nem fogja megkérdőjelezni szerepüket, amíg közbenjárnak a túszok ügyében.
Akárhogy is,
az idő Katarnak kedvez, hiszen a térség kényes helyzetét tekintve az Egyesült Államok nem engedheti meg magának, hogy ejtse egyik legfontosabb szövetségesét, bármi legyen is a túszok sorsa.
Mivel az ukrajnai háború közepette az orosz gáz belátható időre távol került az EU legtöbb országa számára, az emírség így nekik is nélkülözhetetlen partnerré vált.
A cikk következtetése szerint még ha az Egyesült Államok, Európa és Izrael rá is ébredt a Katarral szembeni pozícióinak gyengeségére, valamint az ország finoman szólva is megkérdőjelezhető szerepére, egyikük sem keres újabb ellenséget egy olyan térségben, ahol kevés megbízható barátja van.
Hivatalos palesztin adatok szerint az övezetben 23 ezren haltak meg azokban a légicsapásokban és hadműveletekben, amelyeket Izrael hajtott végre válaszul az október 7-én a Hamász által Izrael ellen elkövetett támadásra. A palesztin áldozatok kétharmada nő és gyermek. a sebesültek száma megközelíti a 60 ezret.
Hirado.hu
Megosztom:
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
