A mai napig nem lehet pontot tenni a szláv testvérháború, tehát az ukrán-orosz konfliktus végére. Pedig nem ma kezdődött, hanem 2014-ben. Egyedül az Oroszország által elcsatolt Krím félsziget helyzete biztos továbbra is, de a két kelet-ukrajnai megye, Luhanszk és Donyeck sorsa, bármilyennyire hihetetlen, 7 év elteltével is ingoványos.
Idézzük fel, 2014-ben meglehetősen heves harcok bontakoztak ki Ukrajna és az elszakadni vágyó orosz szeparatisták között. Utóbbiak nyilvánvalóan élvezik Moszkva támogatását, még akkor is, ha nyílt háborúra nem került sor Oroszország és Ukrajna között, és a Kreml látványosan nem lépett át egy vonalat azzal a területtel kapcsolatban, melyet a donyecki és luhanszki oroszok Új-Oroszországnak (Novorosszija) neveztek el. A nemzetközileg el nem ismert államot 2014 májusában kiáltották ki Kelet-Ukrajnában, a Donyecki Népköztársaság és a Luhanszki Népköztársaság uniójaként. Neve az Orosz Birodalom egykori dél-ukrajnai régiója, Novorosszijából származik.
Fontos tény azonban, hogy két évvel ezelőtt Donyeck és Luhanszk megye összes lakosára – vagyis az ukrán kormányerők által ellenőrzött területen élőkre is – kiterjeszttette az orosz állampolgárság könnyített megszerzésére vonatkozó rendeletének hatályát Vlagyimir Putyin orosz elnök. Putyinnak az orosz állampolgárság könnyített megadását engedélyező, 2019. április 24-én kiadott rendelete eredetileg a Donyec-medencének csak a szakadárok által felügyelt részének lakóira vonatkozott. A könnyített honosítás lehetőségét később kiterjesztette a Krímet és Szevasztopolt a félsziget Ukrajnától történt orosz elcsatolása, 2014. március 18. előtt elhagyó ukrán állampolgárokra és hontalan személyekre, továbbá azok gyerekeire is. Az orosz elnök április végén azt hangoztatta, hogy Oroszország nemcsak a szakadár “népköztársaságok”, hanem egész Ukrajna lakói számára kész megkönnyíteni az orosz állampolgárság megszerzését. A gyakorlatot az ukrán belügyminisztérium törvénytelennek minősítette, az EU pedig júniusban közölte, hogy nem fogja elismerni a könnyített honosított eljárás keretében kiadott orosz útleveleket.
Nyilvánvaló egyébként továbbra is, hogy a terület, és nem csak Kelet-Ukrajna, hanem az egész ország fontos ütközőzóna világpolitikai tekintetben is, mégpedig a két nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország között. Pikáns kérdésként merül fel: vajon az új amerikai adminisztráció Joe Biden (vagy inkább Kamala Harris) vezetésével miképpen fog viszonyulni ehhez a kérdéskörhöz? Valószínűsítjük, hogy vissza fog térni a „demokráciaexport” politikája, ennek jeleit burkoltan már láthatjuk is.
Nem tudhatunk minden háttérinformációt, de úgy tűnik, az elmúlt években befagyottnak tűnő konfliktus újra melegedni látszik. Január óta 20 ukrán katona meghalt és 50 megsebesült az oroszbarát szeparatistákkal folytatott harcban, annak ellenére, hogy tavaly júliusban Oroszország és Ukrajna tűzszünetről állapodott meg. Közösségimédia-felületeken sorra jelennek meg felvételek, melyek azt mutatják, hogy orosz tankokat szállítanak az Ukrajnával határos területekre – ideértve az annektált Krímet és a Moszkva által támogatott szakadárok által ellenőrzött területeket.
Számos régióból csoportosítottak át orosz csapatokat a határ menti területekre hivatalosan gyakorlatozás céljából. Washington szerint Oroszország nem jelentette be, hogy hadgyakorlatra készül. Moszkva válasza, hogy a saját területén szabadon mozgathatja a fegyveres erőt, és a manőverek nem jelentenek veszélyt senkire.
„Egyrészt, ebben a konfrontációban már elértük a mélypontot. Másrészt, a lelkem mélyén azért remélem, hogy felnőtt emberekhez méltón tudjuk kezelni a helyzetet, és belátjuk a szembenállás fokozódásában rejlő kockázatot” – tette hozzá Szergej Lavrov orosz külügyminiszter. A Pentagon jelezte, hogy az amerikai erők készenlétben vannak Európában egy "potenciális küszöbön álló válság" esetére.
2014 óta egyébként nem kevesebb mint 13 ezer halálos áldozatot számlált a szembenállás.
Ami számunkra a legfontosabb, hogy mivel Kárpátalja jelenleg sajnos Ukrajna részét képezi, rajta a mintegy 100-150 ezer magyar testvérünkkel, a korábbi években közülük is soroztak be katonának, és reális a veszély, ha újra háborúra kerül sor, újra sorozni fogják őket egy olyan háborúba, amihez az égvilágon semmi közük. Értelmetlen célokért folyhat megint magyar vér.
Idézzük fel, 2019-ben ukrán sajtóhírek alapján a Kárpáthír.com arról írt, hogy a kárpátaljai Csap nemzetközi vasúti határátkelőjéről erőszakkal vittek el két fiút. A nagydobronyi fiatalok Magyarországra készültek, de az útlevél ellenőrzésekor fennakadtak. Állítólag az egyik fiú magyar útlevelet nyújtott át, ennek ellenére elvitték a hatóságok. Akkor az ungvári katonaság gyűjtópontján várták, hogy elszállítsák őket Ukrajna valamelyik kiképzőbázisára. De ezen felül is számos helyről lehetett hallani, hogy erőszakosan próbálkoznak a katonai behívók átadásával és a besorozással. Fontos kiemelni, bár a pontos számokat nem ismerjük, de bizonyíthatóan voltak olyan magyarok, akiket besoroztak, és meghaltak Kelet-Ukrajában.
Az alábbi példák mindenesetre dokumentáltak, s újra csak hangsúlyozzuk, nélkülözik a teljesség igényét, számuk vitán felül jóval több, százas nagyságrendekben kell gondolkodni:
Nem akarjuk, hogy ártatlan magyar vér folyjék egy szláv testvérháborúban, egy amerikai-orosz nagyhatalmi szembenállás oltárán. Nekünk, magyaroknak nincs közünk ehhez a háborúhoz. Figyelve az eseményeket, aggodalmunkat kell kifejeznünk minden lehetséges fórumon, nem akarjuk, hogy fiaink elvérezzenek Luhanszkban és Donyeckben. Evidens, hogy a lehető legnagyobb hatása erre a magyar külügynek volna, a kérdés már csak az, van-e konkrét intézkedési tervük – akár titkos -, hogy ezt megakadályozzák.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
