Csendes éj, bejgli, ajándékok, szeretet. Ez a karácsony, mégis több kutatás alátámasztja, hogy nemcsak az egyedül élők öngyilkossági kísérleteinek száma növekedik meg ebben az időszakban, de a párok, családok közötti törések és szakítások is. Miért ekkor fogy el sok férfi és nő türelme? Miért ekkor robban az eddig szunnyadó elégedetlenség és frusztráció a másikkal szemben, amikor minden a szeretetről, a családról és az összetartozásról kéne, hogy szóljon?
Az első ok, véleményem szerint, a gyerekkorból eredeztethető. Akinek kiegyensúlyozott családja volt, annak általában a gyerekkori karácsonyok a tökéletes harmónia és boldogság emlékeiként maradtak meg. Hiszen Apa és Anya még fiatalok voltak, a nagyszülők még éltek, a világ egyszerű, kiismerhető és biztonságos volt gyerek fejjel. Ilyen családi múlttal a hátunk mögött, nehéz megbarátkozni azzal, hogy a jelenben az aktuális párkapcsolat esetleg nem tökéletes és maga a karácsony sem. (Valószínű a szülőké sem volt az, de ez akkor még nem lehetett nyilvánvaló a gyerek előtt) Az összehasonlításból rendszerint a múlt kerül ki győztesen, ami frusztrációhoz vezethet. Természetesen a frusztráció áldozata a hozzánk legközelebb álló személy lesz. Furcsa mód, ha zűrös volt a gyerekkor, az emberek két módon reagálnak a karácsonyra, vagy ugyanúgy frusztráltan és dühösen megidézik az elbaltázott gyerekkoruk karácsonyi hangulatát, vagy ellenkezőleg a legnagyobb harmóniára törekednek, hogy legalább felnőtt fejjel visszakérjenek valamit a sorstól az elveszett karácsonyi hangulatból.
A második ok, hogy mindenki fejében van egy kép a tökéletes karácsony estéről, amiben tökéletesen tiszta és feldíszített a lakás, tökéletesen megkomponált a vacsora menü, mindenki számára a legmegfelelőbb ajándékok kerültek megvételre és ebből következően mindenki hangulata is tökéletesen emelkedett és szeretetteljes. Ezt sugallják a karácsonyi filmek, reklámok a tökéletes családról és a tökéletes ünnepről. (Még Kevin is megkerül a film végére) Csakhogy tökéletes ünnepek nem léteznek, mert mi sem vagyunk azok. Hány és hány féle módon sikerülhet félre valami egy karácsony estén? Odaég a bejgli, nem sikerül belefaragni a fát a talpba, rossz kedve van az anyósnak stb. A felsorolás végtelen lehet. A tökéletes estéről szőtt álmok ilyenkor darabokra tőrnek és az ebből eredő frusztrációt a párjukon verik le az emberek. És bár ez nem lehet ok a szakításra, lehet, hogy egy elbaltázott szenteste lesz az utolsó csepp, abban a bizonyos pohárban. Talán ha kisebb elvárással közelítenénk meg ezt a nagyszerű ünnepet, akkor magunkkal és családunkkal szemben is megbocsájtóbbak lennénk.
Harmadik okként az összezártságot említeném. A nyári szabadsághoz és nyaraláshoz hasonlóan a ki nem mondott problémák, sérelmek vagy szimplán a másik megunásának jelei akkor tőrnek a felszínre, amikor azt nem tudjuk eltakarni a munka, háztartás, gyereknevelés rutinjaival. Amikor nincsenek kötelezettségek, amik mögé elbújva elkerülhetjük, hogy kimondjuk a nyilvánvalót: Már nem szeretlek, meguntalak, az idegeimre mész, nem bírom tovább. Szerencsés esetben legalább ilyenkor szakítanak, de az igazi szőnyeg alá söprésben szocializálódott egyedek ilyenkor az értelmetlen veszekedést, az alkoholizmust és az egyéb pótcselekvéseket választják. Ez aztán a szeretet ünnepének igazi megcsúfolása.
Lehet nem a legszerencsésebb a szakítást karácsonyra időzíteni, amikor az emberek többsége érzelmileg sokkal sebezhetőbb, de őszintébb dolog szakítani, mint eljátszani a fa alatt a szerető feleséget, vagy férjet. Remélem az olvasók közül senkinek sem a fent leírt karácsonyok jutnak osztályrészül. Kellemes Ünnepeket!
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
