Örülhettek a város két oldalára szorult német családok 1963. december 17-én, ekkor ugyanis, ha csak rövid időre is, de megnyílt a berlini fal, és engedélyezték, hogy családlátogatás céljából a keleti oldalra menjenek át a nyugatnémetek.
A „karácsonyi csoda” alig több, mint 18 napig tartott, 1964. január 6-án visszavonták az enyhítést, és az NDK-s hatóságok addig is igyekeztek mindenféle, mondvacsinált bürokratikus akadályt gördíteni, hogy a fal nyugati oldalán élők meglátogassák NDK-s rokonaikat. Több száz családnak mégis különleges volt 1963 karácsonya, hiszen két év után újra láthatták egymást. Ezután jobbára a balatoni nyaralások maradtak, ahol találkozhattak az elszakított német családok.
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan fordulhatott elő, hogy egy éjszaka alatt fallal válasszanak el egy várost egészen 1945-ig, a náci Németország második világháborús vereségéig kell visszamennünk. A háború során a szovjetek kelet felől, az amerikai–brit–francia erők a nyugati oldalról foglalták el Európát és Németországot. De míg a legtöbb országba vagy egyik, vagy másik haderő érkezett, addig Németországba szinte valamennyi, így több övezetre osztották az országot aszerint, hogy melyik haderő állomásozott ott. A nyugati csapatok által ellenőrzött területeken aztán a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK), a szovjetek által uralt felén a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) alakult meg a háború után. Így született meg a két Németország: az NSZK-ban demokratikus berendezkedés és kapitalizmus, míg az NDK-ban szovjet típusú kommunista diktatúra és szocialista tervgazdaság jött létre.
Az 1961 augusztusában készült archív felvételen a Bernauer Strassei szakaszát magasítják téglákkal (Fotó: MTI/EPA)
Még különlegesebb helyzete volt az egykori fővárosnak, Berlinnek. Ezt nemes egyszerűséggel kettéválasztották a fenti övezetek szerint, bár sokáig fizikailag senki nem akadályozta meg az embereket, hogy a város egyik feléből a másikba menjenek. Az persze nem meglepő, hogy az átkelések és átszökések leginkább keletről nyugati irányba történtek, ezek akkora mértéket öltöttek, amire már az NDK kommunista vezetése is felfigyelt. Többféle adatot őriznek a történelemkönyvek, ezek szerint
– 1961 nyarára havonta 30 ezer keletnémet hagyta el országát a berlini határátkelőkön,
– egy másik adat szerint 1949 és 1960 között az NDK 17 millió állampolgárából 2,6 milliónyian (más adatok szerint 3 millióan) távoztak nyugatra,
– 1961 első nyolc hónapjában összesen 207 ezren szöktek át nyugatra.
Az NDK-s kommunista vezetők aggódtak, és 1961 nyarán elkezdtek egy fal építésén gondolkodni. Jellemző a cinizmusukra, hogy Walter Ulbricht a kelet-német kommunista párt első embere még június 15-én egy NSZK-s újságírónak határozottan cáfolta, hogy mire készülnek.
„Senkinek sincs szándékában falat építeni” – hazudta a kommunista vezér, aki pár héttel később augusztus 12-én magához hívatta a párt vezetőit, hogy elárulja: az éjszaka falat épít Berlin, ami elválasztja majd Berlin két oldalát és megakadályozza, hogy az NDK-s állampolgárok nyugatra távozzanak. A fenti elszólás azért is érdekes, mert hivatalosan ekkor mondta ki valaki a „fal” szót.
Az 1965. október 22-én készült archív felvételen a berlini fal Bernauer Strassén épült szakasza látható (Fotó: MTI/EPA/Konrad Giehr)
1961. augusztus 13-án aztán 15 ezer munkás és fegyveres kétsoros szögesdrót akadályt húzott fel a város nyugati és keleti fele közé. A közelben lakó berliniek riadtan ébredtek álmukból, a kevésbé éberek pedig arra keltek, hogy Berlint 160 kilométer hosszú fal választja ketté.
A kezdetleges drótakadályt két nappal később betonelemekkel erősítették meg, végül egy több méter magas, szögesdróttal és fegyveres katonákkal őrzött határvonal lett, amit a világ berlini falként ismert. A berlini fal egyben a hidegháborút és Európa kettéosztottságát is szimbolizálta: a nyugati felén a szabadság és a jólét, a keleti oldalán a kommunista elnyomás.
Fotó: MTI/EPA)
„A berlini fal a kommunista rendszerek csődjének és gyávaságának legvilágosabb kifejeződése” – mondta már 1963-ban John F. Kennedy amerikai elnök, de az NDK-s propagandában csak „fasisztaellenes védőfalnak” nevezett berlini fal egészen 1989. november 9-ig, összesen 28 évig állt. Ez alatt több száz (egyes becslések szerint akár ezer) embert lőttek le az NDK-s határőrök, akik nyugatra akartak szökni.
Ahogy a berlini fal épülése a hidegháborút, úgy leomlása a rendszerváltozásokat jelképezte.
Emlékhely a Bernauer Strassén. A berlini fal ledöntésének 30. évfordulóján tömegek emlékeztek a történelmi eseményekre, 2019. november 9. (Fotó: MTI/EPA/Friedemann Vog)
A berlini falból mindössze néhány falszakaszt hagytak meg emlékül a németek, a fal egész hosszán pedig macskakövek jelzik, hogy hol állt egykor. A fal betondarabjai közül az egyik Budapestre került, ma a Terror Háza Múzeum előtt (Andrássy út 60.) látható.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
