Tizenharmadik alkalommal találkoztak a nyugalmazott kántorok a Hargia megyei Szentegyháza határában, hogy közös imádságban és hálaadásban adjanak számot az évtizedeken át végzett szolgálatért.
A Majzosban évről évre megrendezett lelkinappal egybekötött találkozót ezúttal is Geréd Vilmos kántor-karnagy hívta életre.
A hálaadó szentmise főcelebránsa Tamás József nyugalmazott segédpüspök volt, a szónok pedig László Attila kolozs-dobokai főesperes.
Az ünneplésen jelen volt Gábor Zoltán csíkszépvízi plébános és Bartalus Zoltán nyugalmazott lelkipásztor is.
Prédikációjában László Attila főesperes a magvető példabeszédéből kiindulva arra hívta fel a figyelmet, hogy minden ember hivatása Isten országának építése, ugyanakkor
A szentmise szónoka kiemelte: Krisztus ma is Egyháza által van jelen a világban, ezért
A szentmisét követően a főesperes külön is megszólította a nyugalmazott kántorokat. Előadásában rámutatott, hogy
A keresztségből fakadó istengyermekségre utalva hangsúlyozta:
Beszédében felidézte azokat a kántorokat, akik életpéldájukkal nemzedékek hitét formálták, arra kérve a jelenlévőket, hogy továbbra is maradjanak közösségeik meghatározó tagjai.
Kiemelte, hogy a mai világ különösen igényli a hiteles keresztény tanúságtételt, amelyet a kántorok nemcsak szolgálatukkal, hanem jelenlétükkel is közvetíthetnek.
Előadását négy egyszerű buzdítással foglalta össze:
A nyugalmazott kántorok számára ez a találkozó jóval több egy évenkénti összejövetelnél, hisz lehetőség arra, hogy megerősítsék egymással való közösségüket, hálát adjanak az évtizedeken át végzett szolgálatért, és imádságban emlékezzenek azokra a pályatársakra, akik már hazatértek a mennyei Atyához.
Szöveg: Cziple Hanna-Gerda
Forrás és fotó: Romkat.ro
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
