A szófiai amerikai követség által kinevezett harvardi-kanadai bolgárellenes kormányzat Bulgáriában új, drasztikus lépésre szánta el magát a múlt hónap végén. A cél az Orosz Egyház és a Bolgár Egyház egymásnak ugrasztása. E célból ki lett utasítva az országból a szófiai orosz templom három papja, az egyik orosz, a másik kettő belarusz állampolgárságú. A vád ellenük: kémek. A hivatalos indoklás szerint aktív részesei voltak „Putyin hibrid háborús erőfeszítéseinek”, s széleskörű kapcsolatokat építettek ki az országban az orosz propaganda terjesztésére.
Persze vicces, hiszen ha az idegen propaganda terjesztése bűncselekmény, akkor a Soros Alapítvány, s a többi több tucatnyi álcivil szervezet minden külföldi alkalmazottát is ki kellene utasítani. Szóval a lényeg: a „nekünk tetsző” propaganda maradhat, minden más tilos, ezt nevezik a liberálisok véleményszabadságnak.
Az ortodoxia ellen hosszú éveken át harcolt a bolgár jobboldal, legalábbis annak legkeményebb, legeuroatlantistább része, ennek kezdete már 1991, amikor a hatalomra került jobboldali, nyugatos koalíció egyenesen törvényen kívülinek nevezte a Bolgár Egyház „kommunista” vezetőségét, s megpróbált új egyházat létrehozni, szófogadó, nyugatos papokkal.
Akkor a harc 12 éven keresztül zajlott, 1991-2003 között, s végül az ortodoxia teljes győzelmével végződött. Bevallom, az első év során, nagyjából 1992 közepéig én is a „reformereket” támogattam, ez az én személyes bűnöm, de ezt talán enyhíti, hogy 1992-től átálltam.
Az egyházvezetőség akkori taktikája az volt, hogy semmilyen kompromisszumot nem fogadott el, az állammal egyszerűen nem tárgyalt, a bírósági határozatokat nem hajtotta végre. Az állam azt meg mégse merte megtenni, hogy rendőrséget küldjön ki végrehajtani, ez nagyon csúnyán nézett volna ki.
Az akkori események röviden a következők voltak:
- 1992: a kormányzat sikeresen meggyőzi a 13-tagú Szinódus 6 tagját, hogy álljon át, válaszul a Szinódus kiközösíti a 6 főpapot,
- a bíróság új Szinódust jegyez be a 6 főpappal, közülük Pimen metropolita lesz az ideiglenes egyházvezető, a bíróság kimondja, ők az Egyház legitím képviselői,
- a korábbi vezetés kijelenti, nem tekinti magára érvényesnek a bíróság jogerős határozatát, azaz nem adja át a hatalmat,
- Szófiában a legtöbb egyházközségben a papok átállnak az új vezetéshez, vidéken a helyzet fordított, szinte mindenki hű marad a régi vezetéshez, van, ahol szabályos csaták zajlanak, pl. 1992 nyarán a szófiai teológiai középiskolát elfoglalják erőszakkal az új vezetéshez hú diákok, majd ősszel meg visszafoglalják a régi vezetéshez hű diákok,
- 1992 őszén a jobboldali kormány megbukik, de a bíróságokon az ő embereik maradnak, így a régi egyházi vezetéssel szimpatizáló baloldali kormány nem tud tenni semmit, a bíróságok folyamatosan az új vezetésnek adnak igazat,
- a jobboldal megpróbál a Vatikánhoz fordulni, ami csak az ellenfelet segíti, egyrészt miféle ortodox kér katolikus segítséget, másrészt II. János Pál akkori római pápa látványosan a régi bolgár vezetés pártjára áll, csak velük beszél,
- 1992-1996 között „tűzszünet” áll be, két egyházi vezetés működik párhuzamosan,
- 1996-ben a jobboldal megnyeri az elnökválasztást, az utolsó kísérlet az új egyházi vezetés helyzetbe hozására, 1997-ben a jobboldal nyer a parlamenti választáson is, de már inkább semlegességet tanúsítanak, a jobboldal dominálta bíróságok még harcolnak, az utolsó eset 2000, amikor a bolgár alkotmánybíróság „véglegesen” igazat ad az új egyházvezetésnek, mely azonban már sokkal gyengébb, az alkotmánybírósági határozatot a régi vezetés ugyanúgy semmisnek nyilvánítja, mint addig minden más bírósági döntést,
- közben lezajlott 2 pátriárkaválasztás: 1996-ban az új vezetés választ pátriárkát, az említett Piment, majd 1998-ban a régi vezetés, az addigi pátriárkát, Makszimot megerősíti posztján,
- a jobboldal kemény magjának megdöbbenésére 1998-ban a már haldokló Pimen átáll: az új vezetés által szervezett nemzetközi konferencián, ahol jelen van az összes külföldi összes kanonikus ortodox egyház képviselője is, megjelenik Pimen ellenpátriárka, kezet csókol Makszimnak, bocsánatot kér, lemond “tévesen használt” pátriárkai címéről, cserébe az új vezetés megszünteti kitagadását, s visszaadja neki érseki címét,
- az új vezetés kemény magja – akik között már egy kanonikus metropolita vagy érsek sincs – még küzd, de immár Szófiában is alig van egyházközségük, utolsó bázisuk a fő gyertyaöntő üzem, aminek bevételéből képesek finanszírozni magukat,
- a nagy csapás 2001: a volt bolgár cár II. Szimeon 2001-ben visszatér a bolgár politikai életbe, egyértelműen Makszim oldalára áll, amikor 2001 júniusában leteszi a kormányfői esküt, ezt egyedül Makszim jelenlétében teszi, a második szinódustól nem hívva meg senkit,
- 2003-ban a Szimeon vezette kormány jóvoltából új egyházügyi törvény születik, mely szerint a Bolgár Ortodox Egyház ügyeiben nem illetékes a bíróság, azaz a vezetését se kell bejegyezni, így az új vezetés bírósági bejegyzése hatályát veszti, sőt a továbbiakban nem is lehet bírósághoz fordulni.
Csak az érdekesség és teljesség kedvéért: az új vezetés – melyben azonban már csak egy olyan püspök van, akinek legitimitása kétségtelen – formailag létezik még 2010-ig. 2010-ben ez a vezetőség is feloszlatja magát, s kéri visszafogadását az igazi egyházba. Már csak 3 ellenálló pap marad, egyikük tulajdonképpen az egész 1991-es szakadás szellemi atyja, akik maradnak önállóan, ők fenntartanak Szófiai belvárosában egy kis templomot. A következő évben autóbalesetben meghal ez a szellemi atya, ezzel a templom is megszűnik. Volt még egy tovább műkődő reformista püspök, aki azonban Olaszországba vándorolt ki, ott csatlakozva egy szakadár ortodox csoporthoz.
De vissza a témára. Most valami hasonló készül, csak immár tanultak a korábbi sikerből az euroatlantisták, így lágyabban lépnek. S sajnos megint sikerült találni – igaz, egyelőre csak 1 – főpapot, aki egyetért a kormányzattal. Egy másik főpap meg az oroszok mellé állt, a többiek hallgatnak.
Az orosz fél egyébként bölcsen reagált most: kinyilvánították, nem lesz ellenlépés, azaz a moszvai bolgár templom papját nem fogják kiutasítani. Ami azt is jelenti, a folyamat ezzel leáll. Ami rossz hír a bolgárellenes szófiai kormányzatnak, nem ezt tervezték.
S – bár kicsit megkésve, de – a Bolgár Egyház vezetősége is elutasította az Orosz Egyházzal szembeni konfrontációt a kérdésben. Emiatt a bolgár „okosak és szépek” – ez a legnyugatbarátabb bolgárok népszerű gúnyneve – most tüzet okádnak az „oroszbarát”, „kommunista” és „ex-titkosszolga” bolgár főpapok ellen.
Alapvetően már a 90-es évek elején észrevették a liberális elemzők: ahogy nem lehet iszlám demokráciát építeni, úgy az ortodoxia se egyeztethető össze a liberalizmussal. Tehát győzni kell ebben a harcban, nem lehet kompromisszum. Így időről időre mennek a különböző akciók.
A mi oldalunk jó helyzetben van, időnk van bőven, nem sietünk. S mivel bekebeleztek minket, még az az erőnk is megvan, hogy belülről rombolhatjuk az Euroatlanti Sátánt.
Úgy tűnik, a washingtoni és brüsszeli nagyurak mindenképpen háborút akarnak a Fekete-tengeren, a lassan összeomló, emberből kifogyó kijevi zsidó-náci hunta érdekében. Ha ez tényleg bekövetkezik, az is pont fordítva fog elsülni azonban: Bulgáriában még a nyugatpárti lakosság jelentős része se fogja támogatni a NATO-gépezetet, ha az direkt háborút hoz az országra.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
