“Egy újonnan feloldott Clinton e-mailben, melyet Sid Blumenthal küldött Hillary Clintonnak 2011. április 2-án, Blumenthal felfedi az igazi okát, hogy miért kellett Kadhafit kiküszöbölni,” – írta F. William Engdahl amerikai író, kutató és kockázati stratégiai tanácsadó a New Eastern Outlookban megjelent cikkében. “Ürügyként egy azonosítatlan magas rangú forrást használva Blumenthal azt írta Clintonnak, hogy az ezen forrás számára hozzáférhető érzékeny információk szerint Kadhafi kormánya 143 tonna arannyal és hasonló mennyiségű ezüsttel rendelkezik… Ezt az aranyat a jelenlegi lázadást megelőzően halmozták fel azzal a céllal, hogy létrehozzanak egy pán-afrikai devizát, ami a líbiai arany dínáron alapulna,” fedte fel a kutató. Kadhafi volt az egyetlen arab vezető, aki arra törekedett, hogy az olajbevételeket államilag ellenőrzött alapokba terelje ahelyett, hogy New York-i és londoni bankárokra bízta volna, miután az Egyesült Államok terrorellenes háborút indított a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában.
“2008-ra az a kilátás, hogy egyre nagyobb számú afrikai és arab olaj állam ellenőrizte szuverén módon az olaj és gáz bevételeit, komoly riadalmat keltett a Wall Streeten és a City of Londonban. Ez hatalmas fizetőképesség volt, trilliárdok, ami felett nem volt potenciális irányításuk,” – folytatta Engdahl.
Közben 2009-ben Kadhafi, később az Afrikai Unió elnöke felajánlotta a kontinens államainak, hogy váltsanak egy új valutára, mely független az amerikai dollártól, az úgynevezett “Arany dínárra“. A kutató szerint az ötlet, melynek hangot adott a líbiai vezető, nagy dicséretet kapott Ben Alitól Tunéziából és Mubaraktól Egyiptomból.
Kadhafi felszólította az afrikai nemzeteket, hogy hozzanak létre egy valuta szövetséget, így az arany dínár lenne az elsődleges fizetőeszköz az olajért és egyéb erőforrásokért.
“Az arab OPEC állami olaj befektetési alapok mellett más afrikai olaj nemzetek, különösen Angola és Nigéria tettek lépéseket, hogy saját nemzeti olaj befektetési alapokat hozzanak létre a NATO 2011-es líbiai bombázása idején,” – írja Engdahl hozzátéve, hogy ezek a szuverén nemzeti alapok kellettek volna, hogy függetlenné tegyék Afrikát a gyarmati pénzügyi szabályozástól.
Az afrikai nemzetek álma ugyanakkor egy rémálom volt a nyugati pénzügyi elit számára.
Ennek fényében nem meglepő, hogy a Wall Street és a City of London latba vetette befolyását a NATO vezette kampány mögött a “lázadó” líbiai vezető ellen.
Engdahl felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy van valami nagyon gyanús azon ötlettel kapcsolatban, hogy az USA által támogatott líbiai iszlamisták hozzanak létre egy nyugati sítlusú központi bankot (valamint egy saját olajvállalatot) a Kadhafi kormánnyal folytatott heves harcok közepette.
A kutató idézi Robert Wenzelt, aki azt írta az Economic Policy Journal című gazdasági folyóiratban, hogy ő “még sohasem hallott olyat, hogy egy központi bankot mindössze néhány hét alatt hozzanak létre egy népfelkelés közben.“
“Ez arra utal, hogy egy kicsit többről volt szó, mint hogy egy csomó rongyos lázadó rohangál, és hogy ez néhány nagyon kifinomult hatással jár,” – hangsúlyozta Wenzel.
A fent említett “kifinomult érdekek” talán a Wall Street moguljaihoz és a City of London bankáraihoz köthetők, akik meg akarták szüntetni a pán-afrikai valuta gondolatát.
“Kadhafi álma egy arab és afrikai arany rendszerről, amely független a dollártól, sajnos vele együtt meghalt,” – állapítja meg Engdahl.
A történetnek azonban még nincs vége, mert egy új aranyfedezetű deviza szövetség van kialakulóban keleten, ismét fenyegetve a dollár hegemóniáját. Ez a csoport, élén Kínával és Oroszországgal egy teljesen új kihívást jelent az amerikai pénzügyi egyeduralomra, jegyzi meg a kutató.
sputnik
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
