Amikor ki lett találva a logika mint tudomány az i. e. IV. században, felvetődött, hogy vannak esetek, amikor egy koherens és egyértelmű állítás nem csak igaz vagy hamis lehet, hanem valami harmadik is.
Ezek a jövőre vonatkozó állítások zöme.
Nyilván vannak biztosan hamis és biztosan igaz állítások is a jövőre nézve, hiszen vannak képtelen és biztos események, az ezekről szóló állítás mindenképpen hamis vagy igaz. De a legtöbb eset nem ilyen: hiszen lehet bármi egy adott esemény, azaz nem tudható, hogy róla milyen állítás igaz vagy hamis.
A kérdés első felvetője persze Arisztotelész. Az ő példájában egy tengeri csata van: szükségszerű, hogy holnap vagy lesz tengeri csata lesz vagy nem lesz tengeri csata, az egyik mindenképpen igaz, de nem szükségszerű se az, hogy lesz, se az, hogy nem lesz. Ennek következménye: az az állítás, hogy „holnap lesz tengeri csata” se nem igaz, se nem hamis.
Viszont miután a holnapi nap véget ért, már ez megszűnik: hiszen vagy volt csata vagy nem volt, azaz az állítás vagy igaz vagy hamis. De visszamenőlegesen ez nem hathat, hiszen ha hatna, akkor minden esemény kötelező lenne.
Nyilvánvaló, hogy 2 megoldás van itt:
- abban hinni, mint Arisztotelész, hogy a jövő nyitott, azaz vannak se nem igaz, se nem hamis állítások a jövőt illetően,
- abban hinni, hogy minden előre el van rendelve, s minden egy módon történhet csak.
A probléma megoldható tehát. Igenám, de nem az olyan vallásokkal együtt, melyek transzcendens, mindenható, mindentudó istenképet hirdetnek. Azaz zsidó, keresztény, s muszlim szemszögből mindez egy súlyos és szinte megoldhatatlan kérdés, hiszen:
- ha Isten mindent tud, akkor tudja a jövőt is,
- ha tudja a jövőt, akkor a jövő csak egy módon lehet,
- ha a jövő csak egy módon lehet, akkor az embernek nincs szabad akarata,
- ha az embernek nincs szabad akarata, akkor minek bármilyen erkölcs,
- s a kereszténység esetében külön probléma: akkor Jézus tevékenysége értelmetlen.
Tehát keresték a megoldást a problémára. Összesen 4 fő megoldás lett.
első – A teljes transzcendencia. Azaz Isten kívül van a világon, a tér és az idő nem vonatkozik rá, így egyszerre lát mindent: számára nincs idő. Ill. ennek van az a verziója is, hogy Isten tudása más, mint a miénk, így olyan módon látja a jövőt, ami számunkra felfoghatatlan.
második – A tökéletes tudás. Isten tudása tökéletes, így azt is látja, hogy a szabad akaratú lény hogyan fog élni szabad akaratával minden adott körülmény között.
harmadik – Az arisztotelészi megoldás visszahozása. Azaz a kérdés hibás, pont mint a „tud-e Isten olyan sziklát teremteni, melyet képtelen felemelni?” – itt egyszerűen arról van szó, hogy a mindentudás nem jelenti a jövő ismeretét, azaz Isten nem ismeri a jövőt, az nyitott.
negyedik – A modern kvantumelméletek hatása. Azaz minden lehetőség megvalósul, a világ folyamatosan „szétágazik”. Végül csak az marad meg, amelyik a „legjobb”.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
