A 444 fel van háborodva Bayer kijelentésén, hogy a nyugati jólét elhülyülést okoz. Pedig teljesen így van. Én ezt sok évvel ezelőtt elmondtam.
Alapvető: minden embert a legkönnyebben cinkossá tétellel lehet megnyerni.
A leggazdagabb ember akit valaha személyesen ismertem egy spanyol milliomos volt. Abból lett gazdag, hogy egyrészt csavaros észjárása volt, másrészt kiválóan volt képes kapcsolatokat teremteni. Tulajdonképpen korrupciós üzletekből lett 200 millió euró körüli vagyona.
Már nem él, szóval szabadon beszélhetek róla. Persze nyilván nem tudhatok részleteket, de nagyjából a következő:
- tegyük fel Chișinău polgármestera (persze nem ez a valódi város, kicseréltem a nevet) dönt, fel kell újítani a város villamoskapacitását, meg is szavaz a közgyűlés 100 millió eurót erre,
- na most lehetne ezt tisztességesen csinálni, azaz venni 25 darab új villamost,
- dehát eleve kevés, drága is,
- hát akkor vegyünk használtakat! – de ennek meg rossz a hírértéke,
- a megoldás: használtakat veszünk, de újaknak hazudjuk őket!, az átlagember úgyse ért hozzá,
- itt jön képbe a spanyol üzletember: ő megszervezi!,
- az eredmény: a pénz egy jelentős része nem kerül elköltésre, „megmarad”,
- aki tudja az egész ügyet, az kap a pénzből.
Na itt mondott el az üzletember ismerős egy fontos titkot: a zsákmányt mindig egyenlően kell elosztani! Ha pl. 2 ember van, akkor fele-fele, még az 51:49 se jó. A felek egyikének se szabad azt éreznie, hogy őt a másik megkárosította. Ha ugyanis bárki is elágedetlen marad, előbb-utóbb csinálni fog valamit, s az egész nagyszerű üzleti kapcsolat szét fog esni. Szóval: akit bevonunk egy üzletbe bármilyen formában, annak egyenlő részesedést kell kapnia, nem szabad, hogy legyen főnök és szolga, mert a szolgák mindig fellázadnak.
A lényeg: mindenben az egyetlen biztos módszer a testvéries megosztás, a tisztességes részvétel biztosítása. Bármi más, pl. fenyegetőzés, erőszak csak ideiglenes eszköz, hosszú távon nem jó. Aki elnyomottnak, átvertnek érzi magát, az egy adott pillanatban lépni fog. Aki viszont benfentesnek, megbecsült társnak érzi magát, az lojális marad.
Pontosan ez a nyugati rend esete. Önmagában fenntarthatatlan az egész, alapjai hibásak: a kapitalizmus és a liberalizmus működésképtelenek abban az alakban, melyben meg lettek tervezve. Hogyan lehet tehát egy működésképtelen rendszert mégis ráerőszakolni a társadalomra? Hát, egyetlen módon: ha az erőszak nem látszik, ha meggyőzzük az embereket, hogy a rendszer jó, azaz önérdekük a rendszer támogatása.
Pontosan erre épül a nyugati rend.
Tegyük fel másképp alakult volna a történelem, s a Hitler-ellenes győztes koalíció belső erőviszonyai úgy alakultak volna, hogy a Szovjetunió kisebb területet kapott volna, s Magyarország a vasfüggöny nyugati oldalára került volna!
Nem lett volna kommunizmus, Magyarország bekerült volna a nyugati integrációs rendszerekbe már az 50-es években. Persze akkor se lett volna osztrák életszínvonal, de a megvalósulthoz képest magasabb lett volna, mondjuk olyan spanyol szint. A magállamok kénytelenek lettek volna kooptálni az országot, s adni a zsákműnyból, ezzel is bizonyítva, hogy nyugaton jobb.
Mi lett volna az eredmény? A magyar emberek komolyan elhitték volna: az a rendszer jó, hiszem lám milyen szépen élünk! Semmilyen rendszerkritika nem tudott volna ezen lyukat ütni.
S ebből következik a nyugat fatális hibája is a kommunizmus bukása után immár a mi, valós idővonalunkban. Mivel nem volt kommunista veszély, a nyugat nem érzett késztetést Kelet-Európa felemelésére, az alap tétel az volt „nekik ez is jó, ennek is örülnek”, azaz nem történt meg Kelet-Európa támogatása, sőt az ellenkező zajlott: hatalmas pénzek lettek kiszívva keletről nyugatra.
Magyarország ma is kb. 3-4-szer többet fizet az EU-nak, mint amennyit kap tőle!
Az eredmény: a keleti emberek sehol se elégedettek, ami esélyt adott mindenhol erős rendszerkrikus gondolatokhoz.
Az emberek nem hülyültek el.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
