Megszerezve a miniszterelnöki áldást, a hatodik gyermek vállalására készül az erdélyi Dorka-Fábián házaspár, Mária és Csaba abban bízik, hogy bármilyen nehézségek is vannak a világban, az Úr majd megadja a szükséges segítséget mindenhez. Éppen ezért, nem meglepő módon, a hitet tartják a legfontosabb értéknek. S közben kiállnak a magyarságuk mellett, ami Kolozsvárott nem mindig könnyű.
A Tusványoson, Orbán Viktor miniszterelnök beszéde után elhangzott egy kérés, amely szerint egy ötgyermekes kolozsvári férfi a kormányfő áldását szeretné a hatodik gyermekük születésére, mert a felesége csak így hajlandó vállalni. Ez a férfi ön volt. Honnan jött ez a nagyon kedves, de nem hétköznapi ötlet?
– Dorka-Fábián Csaba: Az ötlet a mezőkövesdi Kárpát-medencei Magyar Vállalkozók VII. Találkozóján született meg. Az egész hátteréhez tudni kell, hogy évek óta kérlelem a feleségemet, vállaljunk egy újabb gyermeket. Mindig mondom neki, hogy milyen jó lenne a két fiú mellé egy harmadik. S ha ez sikerülne, akkor éppen annyi fiunk lenne, mint lányunk. A mezőkövesdi találkozón pedig azt történt, hogy a hivatalos programok után, egy borozgatás közben két férj is odament a feleségemhez. Arról érdeklődtek, miként lehet elérni egy nőnél, hogy két gyermek után egy harmadikat is vállaljon? Erre én közbeszóltam, hogy rossz helyen kopogtatnak, mert én is kérem a hatodikat, de a feleségem nem adja be a derekát. Hozzátettem viccesen: „pedig én még a miniszterelnök úrig is elmennék, hogy támogatást kapjak.” A feleségem erre rávágta: ha a kormányfő írásba adja, hogy a magyar nemzetnek szüksége van még egy Dorka fiúgyermekre, akkor rendben, vállaljuk a hatodikat. Erre azt mondtam magamban, hogy most vagy soha. Bár őszintén szólva, nem tudtam, mit tegyek, mert nem ismerjük a miniszterelnök urat, és nem mozgunk ilyen körökben.
– Dorka-Fábián Mária: Hogy őszinte legyek, azt hittem, ez egy lehetetlen küldetés, azért is mondtam ezt a feltételt.
– Orbán Viktor miniszterelnök úrnak viszont a tusványosi táborban felolvasták a kérést, és ő az óvatos áldását adta a következő babára, elméletben tehát jöhet a hatodik.
– Dorka-Fábián Csaba: Igen, valóban, az akadály elhárult, hiszen a tusványosi kérdések között megjelent a miénk is, amire meg is kaptuk a választ. Aztán egy hete megkeresett minket a kolozsvári főkonzul, és tőle írásban is megkaptuk a miniszterelnök úr jóváhagyását. A papíron szerepel a kormányfő személyes aláírása, ez egy rendkívül kedves ajándék nekünk. Félig viccnek indult, de komolyan vettek minket, így beérhet a több éves háttérmunkám gyümölcse, és felkerülhet a pont az i-re. Persze még a Jóistennek is oda kell tennie az ő részét.
– Dorka-Fábián Mária: Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mi kétlaki életet élünk, és ez nehézséget okoz. Sokszor nem egy helyen vagyunk, mert miközben a férjem egy magyar-sváb faluban, Mezőfényen, a magyar határ közelében dolgozik a mezőgazdaságban, én Kolozsváron nevelem a gyermekeket, akik ott járnak iskolába. A miniszterelnöki jóváhagyás után azonban már nem visszakozhatok.
– Milyen ma ötgyermekes családapaként vállalkozónak lenni?
– Dorka-Fábián Csaba: Végzem a dolgomat a mezőgazdaságban, mi 50 százalékot tudunk odatenni, a másik felével jön a Jóisten odafentről. Eddig mindig megkaptuk a támogatást, nem hiszem, hogy lenne okunk a panaszra. Persze nehézségeink nekünk is vannak, de sosem gondoltunk arra, hogy az a vállalt öt gyermekkel összefüggésben lenne.
– Dorka-Fábián Mária: Sőt, én azt tapasztaltam, hogy egy és két gyerekkel még nehéz volt az élet, de utána, ahogy születtek a többiek, a gondok megoldódtak, hiszen a nagyok sokat segítenek. Nevelgetik egymás, vigyáznak a másikra, és még a vállalkozásban is tevékenyen részt vesznek. Jönnek a mezőre, velünk dolgoznak, mi élvezzük és szeretjük a nagycsaládot.
– S mennyire nehéz megmaradni magyarnak egy olyan nagyvárosban, mint Kolozsvár, ahol arányaiban és abszolút számban is fogy a magyarság?
– Dorka-Fábián Csaba: Ez már egy nehezebb dolog. A kétlaki élet nálunk úgy zajlik, hogy iskolaidőben a család Kolozsváron van, én pedig hétvégente utazom hozzájuk. Kolozsváron nem könnyű magyarnak lenni, meg kell érte küzdeni, ez az igazság. Sajnos már a gyerekeinket is érte incidens azért, mert magyarul beszéltek a buszon, a játszótéren vagy az utcán, de kiálltak magukért. Ezért is mondom, hogy kell a még több magyar gyermek, mert az összefogásban rejlik az erő.
Dorka-Fábián Mária: Mivel én itt, Kolozsváron nőttem fel, nekem nem annyira borzasztó a helyzet. A férjemnek sokkal rosszabb, mert ő Szatmáron, magyar városban, magyar közösségben töltötte a gyermekkorát, ahol még a románok is tudnak magyarul. Mezőfényen is egy száz százalékban magyar közösség él, ahol még azt is elfelejtik, amit középiskolában tanultunk románul. Persze, ha a férjem Kolozsváron van, akkor nehezebb boldogulnia a városban. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy Kolozsváron mi is keressük a magyar közösségeket, a gyerekek magyar iskolába járnak, a szomszédaink románok, velük nagyon jó a kapcsolatunk.
– A család jó esetben szülőkből és gyermekekből, a nemzet pedig családokból épül fel. Mekkora lehet az önök szerepe a nemzet egészének alakulásában?
– Dorka-Fábián Mária: Nehéz erre válaszolni. Nekem volt egy olyan tapasztalatom, hogy egy asszony a negyedik gyermekét várta, és azzal biztatta magát, hogy ha mi megbirkózunk öttel, akkor nekik is el kell bírniuk néggyel. Azt tudom mondani, hogy tényleg nem olyan nehéz, mint amilyennek kívülről esetleg látszik. Amikor három gyermek volt, és vittem őket óvodába, akkor kérdezték az egygyermekes szülők, hogy miként bírom. Nekik is azt mondtam, hogy sokkal nehezebb egy gyermekkel boldogulni, mint hárommal, és ez így volt néggyel és öttel is. Nagy hatással volt rám édesanyám, aki annak idején kijelentette: egy gyerek nem gyerek, két gyerek fél gyerek, és három gyermeknél kezdődik a gyerek. Nem tudom, mások az öt gyermek kapcsán miként tekintenek ránk, de a nagycsalád nálunk kitűzött cél volt. Mi hárman vagyunk testvérek, és én harmadikként jöttem a világra, ráadásul lányként a két fiú mellé, így nagyon hiányzott egy kistestvér. Emiatt megfogadtam, hogy nekem legalább négy gyermekem lesz, és ezt két hét ismerkedés után közöltem Csabival is.
– Mely értékeket tartják a legfontosabbnak, amelyek a család, a nemzet és a haza megmaradását, erősödését is szolgálják?
– Dorka-Fábián Mária: A legfontosabb a hit, ami nélkül ezt az egészet nem lehet végigcsinálni. Az Istenbe vetett hit nagyon sok erőt ad, csakúgy mint a jó közösségek, ahol biztatást kapunk. Minden mindennel összefügg, mint kapcsok, összefonódnak. Tizenkét évvel ezelőtt kerültünk vissza Kolozsvárra Szatmárról, akkor újra csatlakoztam a helyi ferences közösségbe, és rajtam keresztül Csabi is megismerkedett a ferences papokkal, akik aztán nagyok sok mindenben segítettek minket. Megerősítettek abban, hogy a család az érték. A szüleimtől is azt tanultam, hogy a gyerekek viszik tovább értékeinket. S nem az a fontos mennyi vagyona van valakinek, hiszen az ma van, holnap már lehet, nincs, hanem hogy van-e kit szeressen, és ne engedje el soha a Jóisten kezét. A gyereknek pedig megadhat az ember „mindent”, de neki a szeretet a legfontosabb, és arra van szüksége, ez pedig nagycsaládban még inkább megadható. Úgy látom, a mi gyerekeink is úgy gondolják, hogy nekik milyen jó dolguk van, hogy öten vannak, és nem egyedül vagy csak ketten.
Dorka-Fábián Csaba: S persze nagyon fontos az is, hogy a tágabb család mellettünk álljon, mert onnan is sok segítség, biztatás érkezhet.
– Mit gondolnak, az önök példája ösztönzőleg hathat másokra is? Például az, hogy a válság, a nehézségek közepette is újabb gyermekáldáson gondokoznak?
– Dorka-Fábián Mária: Problémák mindig voltak, vannak és lesznek. Édesanyám mindig azt mondta, hogy háborús időkben is születtek korábban gyermekek, fel is nőttek, és ment az élet tovább.
Dorka-Fábián Csaba: Biztos, hogy gazdasági szempontból nehezebb ilyekor, de nem lehet minden pillanatban ezzel foglalkozni. Mi egyik gyermeknél sem gondoltunk arra, hogy bírjuk-e majd anyagilag vagy sem. Mindig furcsán nézünk azokra, akik ezt mérlegelik. Sosem értettük, miért kell ezen gondolkodni, az anyósomék mindig azt tanították, hogy ahol két gyermek felnő, ott felnő három, négy vagy öt is. Természetes, hogy valamilyen szinten fontosak az anyagiak, de nagycsaládosként megtanultunk alkalmazkodni a meglévőhöz. S egy dolog biztos, ha arra vártunk volna, hogy minden anyagi javunk meglegyen, most nem lenne öt kincsünk. A dolgok amúgy is kialakulnak, mert fentről kapjuk a segítséget. Egy biztos, éhezni nem fogunk, hiszen éppen mezőgazdasággal foglalkozunk. Mi bízunk a Jóistenben, és ő mindenhez erőt ad.
– Csaba ön vállalkozóként több szálon is kötődik a magyar kormányhoz, a nemzetpolitikai államtitkársághoz. Hogyan alakultak ki ezek a kapcsolatok?
– Dorka-Fábián Csaba: Egy baráti családtól hallottunk először a mezőkövesdi találkozóról, ahová aztán mi is ellátogattunk, az idén voltunk negyedszer. Később bekapcsolódtam a mentor programba is, ami nagyon nagy segítség. Kifejezetten jó és erős kapcsolatom alakult ki a mentorommal és a cégével, közösen együtt dolgozunk.
– Mit profitál ön vállalkozóként ezekből a kapcsolatokból, programokból?
– Dorka-Fábián Csaba: A kapcsolatteremtés talán a legfontosabb, és az, hogy személy szerint én nagyon sokat tanulok a mentoromtól gazdasági és irányítási szempontból is, akár a munkabér kiszámítást is beleértve. Mindenben számíthatok a mentorom segítségére.
– Mit tud átadni tapasztalt, a különböző programokban megedződött vállalkozóként a kezdő, kisebb erdélyi sorstársaknak?
– Dorka-Fábián Csaba: Igen, helyben van négy-öt gazdatárs, akikkel együtt dolgozunk, és mindenben segítjük egymást. Természetesen én is megosztom a tapasztalatimat, amit csak tudok, de ezzel ők is így vannak. Mi ökológiai gazdálkodást folytatunk, ami sokaknak furcsa, de azért minden évben vagy egy-egy érdeklődő, aki tanulni akar.
– Hogy tapasztalja, a vállalkozók körében erősödik az anyaországról elindított, sokat emlegetett védőháló?
– Dorka-Fábián Csaba: Mindenképpen, mi azt tapasztaljuk, hogy évről-évre erősebbek a kötelékek és a kapcsolatok, és ezt bizonyítják a mezőkövesdi találkozók is. Ez igaz a vállalkozók között, de ugyanúgy igaz a nemzetpolitikai államtitkársággal is,
Dorka-Fábián Mária: Közben kezdjük egyre jobban megismerni egymást, barátságok és komoly munkakapcsolatok alakulnak ki. Tényleg egyre erősebb a védőháló.
The post A Jóistenbe kapaszkodva minden akadályt legyőznek appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
