Legeza József életének 69., papságának 41. évében visszaadta lelkét Teremtőjének. A szerpapi temetési szertartást december 16-án tartották Budapesten, a felsővízivárosi Szent Anna-templomban. A szertartást Orosz Atanáz miskolci püspök és Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök vezették. Jelen volt Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi megyéspüspök is.
Prédikációja elején Legeza József jó barátja, Baán István felidézte, hogy az utolsó vacsorán, amikor már izzott a hangulat, Fülöp odafordult Jézushoz és megkérte: mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk. Erre Jézus így válaszolt: aki engem lát, látja az Atyát is. „Azt hihetitek, hogy blaszfémiát súrolok, amikor erről a néhány mondatról Jozsó atya jut eszembe, de ő olyan pap volt, aki folyton Krisztushoz közeledett, Krisztust akarta utánozni, hogy ezáltal az Atyát mutassa meg az embereknek.
És egészen különlegesen tudta ezt megtenni, hiszen megkapta a humor ajándékát Istentől. Amikor temetésére gyülekeztek a paptestvérek, akkor is mindenki a rendkívül jó humorát emlegette. Ez a humor elkísérte őt a szenvedésben, a betegségben is – mondta Baán István. – József atya is a szenvedésből tanulta meg az Atyának való engedelmességet, elfogadta az Atya kezéből a betegséget is, és ettől kezdve a humor egyre fényesebb lett az életében és igazolta, hogy aki Jézus Krisztusban bízik, az az életet is derűvel tudja végigélni.
Amikor egy-egy találkozás után elváltunk, így köszönt el: Örülök, hogy láthattál – emlékezett vissza Baán István. – Ha végiggondolunk az életén, ő mindig teljesen természetes volt, nem kívánt sem kitüntetést, sem megbecsülést, csak azt kívánta, hogy másokat is mosolyra tudjon deríteni. Istennek az emberrel együttérző mosolyát varázsolta az arcokra.
A szenvedésben aztán Krisztussal keresztre lett szegezve, ami az ő esetében azt a kitárulkozást jelentette, hogy egyik kezével az Atya felé mutatott, belé kapaszkodott, míg a másikat a szenvedő emberek felé nyújtotta. Mindennap együttérzéssel igyekezett elkísérni a testvéreit; együtt tudott velük érezni, szenvedésével nem akart rátelepedni másokra, csak elviselte azt. Ehhez óriási segítséget kapott a családjától, akik szeretettel, megértéssel álltak mellette mindvégig.
Együttérzett az emberek, a hívek gyengeségeivel, botladozásaival, és állandóan adni akart nekik egy másik különleges módon is. Jozsó atya folyton olvasott, és olvasmányélményeit igyekezett mindenkivel megosztani, mégpedig azzal a szemlélettel, hogy Krisztust kereste a könyvekben is: azt, mi lehet Krisztus üzenete mások számára. Akár magánbeszélgetésben, gyóntatásban, prédikációiban, de humorral megfűszerezve, ezt az üzenetet próbálta sugározni. Érezd magad tisztának – eresztett útnak a gyónás végén –, hangsúlyozva ezzel, hogy innentől mindenkinek esélye van másként élni” – mondta Baán István atya.
„A humor és az állhatatosság eggyé forrt benne, mert ahogyan az apostol mondja »mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követetett el«. Reményt adhat nekünk az ő példája, hogy minél inkább kapaszkodunk a Jóistenbe, a kísértések annál kevésbé vesznek rajtunk erőt. József atya példája által rájöhettünk mi, papok is, hogy a papság sem abból áll, hogy egyszer eljutok a csúcsra, hanem arról szól, hogy,ha hűségesek akarunk lenni, akkor mindennap meg kell, meg tudjuk találni az Istent” – fogalmazott Baán István.
„Tele van a szívünk nagyon vidám emlékkel, és igenis ki merjük mondani, hogy ilyen a jó pap, mint amilyen ő volt. Mert mindent el tudott viselni: még a megaláztatást és a meg nem értést is. Kért az Istentől vigasztalást, majd élete szinte utolsó perceiben megszületett az unokája, így a vigasztalás nem maradt el, hogy az a szeretet, amit egész életén keresztül próbált akumulálni, az kiáradhasson a következő generációra is. Merjük remélni, hogy így is lesz. Nemcsak emlékezni fogunk rá, hanem együtt fogunk vele imádkozni. Kérjük őt, hogy legyen közbenjárónk az Úrnál.
Nagyon örülünk, hogy a barátaid lehettünk, mert te Krisztus barátaivá akartál tenni minket” – zárta a szentbeszédet és a búcsú szavait Baán István.
Legeza Józsefet Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
