Az indokoltnál kevesebb szó esett idáig a Závech Reserach legutóbbi közvélemény-kutatásáról. A keveset taglalt kutatás adatai azt mutatják, hogy történelme legnagyobb bukása előtt áll a Kálmán Olga–Simicska Lajos–Vona Gábor alkotta triumvirátus által néppártosított, elcukisodott Jobbik. Ami persze nem nagy meglepetés. Sőt! A legkevésbé sem az. Az igazi meglepetés inkább az, hogy mi a búbánatos fittyfenétől volt ilyen sokáig 18-20 százalékon az identitását és lelkét teljesen fel- és eladó Jobbik.
Ez az igazi talány, de miután erről se nekem, se a közvetlen környezetemben lévőknek nincs logikusnak tűnő magyarázatuk, maradjunk inkább a könnyebben elemezhető népszerűségvesztésnél. A Jobbikot tehát jelenleg hat százalékon mérik. Ami a tavalyi, áprilisi választási eredményt figyelembe véve azt jelenti, hogy a Jobbik szavazóinak bő kétharmadát elvesztette. Kicsivel több, mint egy év alatt. Ez olyan döbbenetes mértékű népszerűség-csökkenés, amire talán még nem is volt példa a rendszerváltás óta.
Nem elképzelhetetlen, hogy ha okos politológusok sokáig kutatnának az emlékezetükben, akkor találnának olyan politikai tömörülést, amely kormányzása során valami brutális megszorítócsomag bejelentése, majd bevezetése után, esetleg egy milliárdos korrupciós botrány következtében ehhez hasonló népszerűségvesztést bírt produkálni, de ellenzékből egy év alatt húszról hat százalékra szabadesni… Nos, ilyen esetet valószínűleg még nem jegyeztek még fel a modern kori demokráciák történetében.
Az ellenzékből politizáló pártokat a választók nem szokták így megbüntetni. Érdemes megvizsgálni, hogy most miért tettek így. A Jobbik nemzeti radikális párt volt, de sokáig csak egy szűk szubkultúra körében volt népszerű. A parlamenti küszöb körül dühöngött cigányozva, zsidózva, „kamukausztozva”. A cigánybűnözés kifejezés hajtogatásával képes volt tematizálni a közbeszédet, a mélyszegénységben élő romák körében tapasztalható magasabb bűnözési arány és a PC-beszéd börtönőrei, a ballib értelmiség terrorja miatt lassacskán emelkedett a párt népszerűsége, de az igazi áttörést a 2006-os őszödi beszéd után kirobbanó tüntetéshullám és az azt követő, minden képzeletet felülmúló brutális rendőrterror hozta el Vonáéknak.
A radikális párt radikálisai az első sorokban harcolva edződtek és erősödtek meg. Gyurcsány Ferenc símaszkos rendőr bűnözői terelték egy alomba az addig széttöredezett szélsőségeseket. No és persze a balliberális értelmiség, amely szemérmesen félrenézett, amikor az egy szem jobboldali televízió, a Hír TV kamerái bemutatták, hogyan csépelik viperákkal, kardlapokkal és lövik gumilövedékes puskákkal a békés megemlékezők százait.
A szocialista párt prominensei, Gyurcsánnyal az élükön, büszke hadvezérként dicsérték a szakszerű rendteremtést. Közben a szocik értelmiségi holdudvara elborult agyú, dühöngő huligánoknak állította be a hazugságokkal megnyert választás után utcára vonuló tízezreket. És talán arra is sokan emlékeznek, hogyan szakértettek akkoriban a balliberális a szakértők a balliberális Nap-keltében. Arról beszéltek, hogy a Fidesz fizette a tüntetőket. A hangos kisebbséget.
A komplett baloldali-balliberális sajtó szélsőségesen független-objektív újságírói egytől egyig elkeseredésüknek adtak hangot amiatt, hogy a trágárság eluralta a közbeszédet. És hogy az utcán csúnyákat kiabálnak a haladó européer, nyugatos reformer miniszterelnökre. A demokraták demokratájára. Ez a magatartás váltotta ki a dühödt dacot.
Azt a dühödt dacot, amely a radikálisokat a Jobbikba vagy a Jobbik közelébe terelte.
„A hangos kisebbségnek.” Percről percre tudósításokban biztatják az olvasóikat a „rezsim” megdöntésére. És ugyanők, a ballib újságírók és a ballib értelmiség most már tagadják, hogy haladó européernek hívták a rendőrterrort vezénylőt, hogy nyugatos reformernek nevezték a Rómájának lángjában gyönyörködő hibbant Nérót. Velük, a szemérmesen félrenézőkkel, a hazugokkal, a Gyurcsányt féltőkkel, a Gyurcsányt mentegetőkkel és magával Gyurcsánnyal kötött most békét a Jobbik. Megnemtámadási szerződést. Szövetséget.
„Ügyek mentén” összefogást. Összefogást… A párt értelmisége (vagy mije) is ugyanígy tett. Legutóbb például a Jobbik majálisán, a párt sátrában beszélgetett egymással a pártalapítvány pénzéből működtetett Alfahír főmunkatársa a szélsőbaloldali Para-Kovács Imrével. Nem vitatkoztak. Ugyan. Egyetértettek. Szinte mindenben. Hont András, Havas Henrik és Verebes István ugyan nem ment el a Sallernek elnevezett műsor élőben közvetített felvételére, de a három balliberális agymosó is állandó részt vevője a jobbikos N1TV-n futó közéleti hőbörgésnek.
De az úgyszintén jobbikos Zsúrpubin is állandó rovata van egy ősrégi Heti Hetes-tagnak. Kéri László ott írja meg hétről hétre a tutit.
A Heti Hetes egykori sztárjai – Havas, Para-Kovács, Kéri, Verebes – biztosan megkérik az árát a heti öleléseknek. De az állítólag csődben lévő Jobbik nem sajnálja a pénzt az ilyen úri huncutságokra.
Nem érdekli már őket, hogy ki és mennyiért népszerűsíti/ölelgeti a lelkét vesztett Jobbikot. Csak ölelgesse őket valaki. Bárki. A párt elbizonytalanodott szimpatizánsait viszont a jelek szerint nagyon is foglalkoztatja, hogy kikkel haverkodnak, kikkel sörözgetnek és kikkel akarnak összefogni a Jobbik vezetői és újságírói.
A Jobbik-szavazók nagy része eltűnt. Elpárolgott. Eltűnt. Még pár hónap és a párt láthatatlan lesz. A politika süllyesztőjében végzi. Oda kerül, ahol Dávid Ibolya, Debreczeni József, Giczy György és a többi egykori jobboldali áruló van. Ott is van a helye.
Apáti Bence – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
